Végül nem marad egyetlen vízvezeték szerelő sem?

Hogyan jutottunk el idáig?

Szépen-lassan, ám annál biztosabban. Eleve nem tett jót az elmúlt generációk oktatásának, hogy mindenáron az egyetemi végzettség piedesztálra állítása volt az irányadó. Aztán az sem sokat segített az ügyön, hogy a meglévő képzések finoman fogalmazva sem tekinthetőek ideálisnak. Végül azt is be kell ismerni és látni, hogy ez nem az a szakterület, ami tiszta kézzel megúszható. A duguláselhárítás fix áron bizony egyet jelent olykor a könyékig munkába merüléssel, és ebben a példában a munka legtöbbször szennyvizet vagy éppen emberi végterméket jelent. Nem gusztusos, nem vonzó, nem illatos. Ez tény. Gyomor kell hozzá, és még annál is több lelkesedés, elhivatottság, lendület. Meg persze szaktudás.

Mindez nem lehetetlen, sőt nem is elképzelhetetlen, viszont egyre többen választanak másik utat. Vagy eredendően nem is teszik le a voksukat a szakma mellett, vagy ha belekóstoltak, belenyúltak a javába, akkor inkább továbbállnak. Akik meg maradnak azok vagy csillagászati összegeket kérnek el fizetésként, vagy szó szerint beleszakadnak a munkamennyiségbe. Mert talán azt mondanunk sem kell, hogy feladatból soha nincsen hiány. Mindegy, hogy éppen aktuálisan a modern technológia merre tart, a mosogatók akkor sem bírják a zsíros szennyeződéseket és eldugulnak, vagy éppen a WC lefolyók is ugyanolyan gyakran záródnak el. Úgyhogy nem az a kérdés, hogy van-e megbízás, hanem az az óriási, és egyre égetőbb dilemma, hogy ki az, aki elvégzi őket?

Hogyan tovább ezek után?

Cégünknél a vízvezeték szerelés Budapest kerületeiben mindennek ellenére zavartalan. Igaz folyamatosan, immár évek óta kutatjuk azokat a szakembereket, segédmunkásokat, akik hasonló hivatástudattal rendelkeznek, mint mi. Mert szerintünk ez az egyik olyan tényező, ami nélkül nincsen sem hatékony munkavégzés, sem kölcsönös elégedettség. A másik természetesen a szakértelem. Ez alatt amúgy nem a papírt meg az oklevelet értjük, hanem a hozzáértést, a konkrét, gyakorlatba átültethető tudást, adott esetben a gyakorlatot, a tapasztaltságot vagy legalább a mindehhez szükséges elszántságot.

Hogy mitől válhatna vonzóbbá a szakma, az bizony egy fogós kérdés. Mert a fizetés, mégpedig a magas bérezés adott, tehát azt nem lehet mondani, hogy a szektorban dolgozók fáradalmai nincsenek honorálva. De az biztos, hogy már az iskolás korosztály bevonásával sokkalta fényesebbé alakulhatna a jelenleg erőteljesen sötétségbe vesző jövőkép. Az biztos ugyanis, hogy mindig lesznek olyan fiatalok, akiket érdekel a vízszerelés világa, függetlenül a fizikai kihívásoktól, vagy mondjuk éppen ezek megtapasztalásától. Viszont ahhoz, hogy a vágy megfogalmazódhasson elengedhetetlen a betekintés, a tájékoztatás, az informáltság. Ezek alapján ugyanis sokkalta konkrétabb célok alakíthatóak ki, és nyilvánvalóan sokkal kézzel foghatóbbá változhatna az iskolázás megtervezése.

Szerteágazó témakör ez, aminek pusztán néhány aprócska szegletét tudtuk eben az írásunkban bemutatni. De az biztos, hogy ez a probléma, a fizikai munkaerő hiánya, a legtöbb szakmát érinti, mégpedig nagyon érzékenyen.