A magasabb fizetés vonzza a fiatalokat a fővárosba

Minél több időt töltött a munka világában és minél nagyobb tapasztalata van egy diplomás fiatalnak, annál nagyobb hajlandóság van benne, hogy akár több évre is elszerződjön külföldre. A Hewitt munkáltatói arculat felmérésében 20 ezer fiatal, magasan képzett munkavállalót faggattak többek között a mobilitási hajlandóságukról. Mint kiderült, a válaszadók 54 százaléka egyáltalán nem tervezi a külföldi munkavállalást, 19 százalékuk több mint 3 évig is dolgozna határainkon túl, 11 százalékuk 1-3 évig, 7 százalékuk 6-12- hónapig, míg 9 százalékuk csupán néhány hónapra vállalna csak munkát külföldön. Azok közül, akik néhány év munkatapasztalatot tudhatnak maguk mögött, 58 százalék nyilatkozott úgy, hogy nem tervez munkavállalást másik országban, míg a pályakezdőknek 44 százaléka vallotta ezt. Szakmánként is eltérő, ki vállalkozik arra, hogy idegenben bizonyítson: legkevésbé a jogászok, a HR-esek, értékesítők, a kereskedelem, pénzügy és számvitel, bank és biztosítás területén dolgozók vágynak nemzetközi karrierre, míg a mérnökök, energetikai iparban dolgozók, vendéglátósok, akikre általában mindig van kereslet, könnyebben találnának munkát más országokban is, utóbbi csoportból egyébként 26 százalék több mint három évre is elszerződne.

A hallgatóknak csaknem a fele szeretne külföldön tanulni

Egy másik felmérésben az egyetemistákat, főiskolásokat kérdezték meg a külföldi munkavállalással, tanulással kapcsolatban. Az online kérdőívek segítségével 450 olyan fiatalt kérdeztek meg a 18 és 25 év közötti korosztályból, illetve olyan 16-29 évesekkel beszélgettek, akik már több mint két hónapot külföldön töltöttek diákként vagy munkavállalóként. A nyilatkozók csaknem fele kipróbálná a külföldi tanulmányokat. A Fanta Trendriport elnevezésű jelentés rávilágít, hogy a fiatalok mintegy 32 százaléka elégedetlen a magyarországi helyzettel, és hasonló számban választanák a hosszabb kint tartózkodás céljából a külföldi oktatást. A hallgatók 67 százaléka elképzelhetőnek tartja, hogy hosszabb távon is munkát vállaljon más országban. Külföldön a legtöbben (74 százalék) az új ismeretek, tapasztalatok megszerzése céljából tanulnának, 64 százalékuk azért, hogy elsajátítsa az adott ország nyelvét, de sokan tartják vonzónak a magasabb fizetést és a jobb munkakörülményeket is. A válaszolók a külföldi munkahelyek előnyei között a jobb szervezettséget és precizitást említették, és többen tapasztalták úgy, hogy demokratikusabbak voltak a vezetők és beosztottak közötti viszonyok.

A kutatás ugyanakkor azt is megállapította, hogy a fiatalok harmada ennek ellenére nem tartja valószínűnek, hogy külföldre menjen dolgozni. Ebben szerepet játszik, hogy nehezen hagynák itthon a családjukat, barátaikat, de a nyelvtudás hiánya, a megfelelő szakképzés, szakismeretek hiánya is inkább a maradásra ösztönzi őket.

A magasabb fizetés vonzza a fiatalokat a fővárosba

A belföldi mobilitást vizsgálva ugyanakkor jól látható, hogy sokan képzelik el, még ha csak fejben is, hogy egy új állásért kimozdulnának közvetlen környezetükből. Igaz, a Hewitt kutatása szerint a megkérdezettek nagy többsége szívesen maradna abban a régióban is, ahol él: a Közép-Magyarországon élők 90 százaléka elégedett lakóhelyével, Észak-Magyarországon a megkérdezettek 85 százaléka, Észak-Alföldön 88 százaléka, Dél-Alföldön 87 százaléka, Dél-Dunántúlon 89 százaléka, Közép-Dunántúlon 92 százaléka, Nyugat-Dunántúlon 95 százaléka mondta ugyanezt. Mint Malzenicky Erzsébet, a kutatás projektvezetője portálunknak elmondta, sokan jelöltek meg más megyéket, ahol szívesen dolgoznának, a legtöbben mégis Budapestet favorizálják. - Ennek egyik egyértelmű oka, hogy a fővárosban magasabbak a fizetések, illetve sokan vélik úgy, hogy az álláspiaci tapasztalat jobban kifizetődik itt, hiszen a kezdő és tapasztalt munkavállalók fizetése között nagy különbségek vannak - magyarázta a szakember.



A felmérés arra is kitér, hogy az adott felsőoktatási intézményben már végzettek hány százaléka dolgozik az intézmény régiójában. A debreceni egyetemen diplomázott fiatalok 52, a nyíregyházi főiskolán diplomázottaknak pedig 61 százaléka marad is a térségben, akik viszont valamelyik közép-magyarországi egyetemen tanultak, nagyobb valószínűséggel maradnak is: az Általános Vállalkozási Főiskolán végzetteknek például a 74 százaléka, a Corvinuson végzettek 83 százaléka, a Budapesti Kommunikációs Főiskolán diplomázottak 85 százaléka ebben a térségben szándékozik letelepedni. A közép-dunántúli és a dél-dunántúli régió sajnos nem tudja felvenni a versenyt a fenti térségekkel, a tanulmányok befejezésével a fiatalok is elszállingóznak ezekből a megyékből.

Magyarország különböző megyéinek fiatal diplomás munkavállalói jellemzően nem zárkóznak el annak gondolatától, hogy más térségben vállaljanak munkát, a legtöbben a közép-dunántúli régióban és az észak-magyarországi megyékben élők nyilatkoztak úgy, hogy el tudnák képzelni a váltást. Közülük legtöbben a közép-magyarországi megyékben vállalnának munkát, mindenekelőtt Pest megye vezet e téren. Érdekes az is, hogy a Dél-Alföldről többen jelezték, hogy Nyugat-Dunántúlon próbálnának szerencsét.

Malzenicky Erzsébet szerint nem igaz maradéktalanul az a megállapítás, hogy nem mobilak a magyarok, hiszen sokan egy-egy állás miatt ingáznak. A fizikai munkakörben dolgozók is vállalják, hogy egy másik városban lévő gyárhoz beutazzanak, igaz ugyan, hogy ez inkább kényszerhelyzet, mint klasszikus mobilitás. Szakértők szerint egyébként a magyar munkavállalók maximum 40-60 kilométert hajlandók utazni egy munkáért. Egyes nézetek szerint az alacsony mobilitási hajlandóság egyik oka arra vezethető vissza, hogy a rendszerváltás előtt a dolgozók megszokták, hogy munkahelyük a lakóhelyükhöz közel esik és ez a szemlélet még mindig él. Az embereket azonban a megszokások mellett a szociális körülmények, illetve a családtól való távolság is befolyásolja.

Európában is gondot okoz az alacsony földrajzi mobilitás

A munkavállalók alacsony mobilitása egész Európára jellemző, ami jelentős munkaerő-piaci versenyhátrányt jelent az amerikai és az ázsiai gazdasággal szemben. Míg az európai lakosság csupán 1,5 százaléka dolgozik más tagállamban, mint ahol született, és csak átlagosan 10,6 évente vált szakmát, Amerikában és Ázsiában az átlag közel 6,5 év.

A földrajzi mobilitást számos akadály nehezíti. A legnagyobb problémát a nyelvi korlátok jelentik, valamint a szakmai ismeretek és képesítések elismerésének hiánya. A lakhatás körülményei, valamint a társadalombiztosítási szolgáltatások szintén jelentősen befolyásolják a mobilitásra való hajlandóságot. Jelentős gátja a tagállamok közti földrajzi mobilitásnak a diplomák és szakképzettségek átláthatóságának és kölcsönös elfogadásának hiánya is, és nem árt ismerni, hogy a különböző országokban kiadott szakmai végzettségek pontosan mit takarnak.