Előny vagy hátrány a tájszólás a munkahelyen?

Magyarországon a munkahelyi diszkrimináció nem ismeretlen fogalom. Kutatások szerint a hátrányos megkülönböztetés elsősorban életkor, nem szerint, korlátozott munkaképesség, valamint faji hovatartozás alapján történik. Mihály Árpád, 38 éves Erdélyből áttelepült építészmérnök, egy kevésbé ismert jelenségre hívja fel a figyelmet, állítása szerint a budapesti munkaerőpiacon a nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetés miatt boldogul nehezen.

Árpád Erdély szívében, Székelyudvarhelyen nőtt fel, és elsősorban családi okok miatt öt évvel ezelőtt költözött Budapestre. Az építészmérnök a kelet-romániai Jászvásár műszaki egyetemén tanult román nyelven, mivel másra nem volt lehetősége. Mint mondja, ettől még anyanyelvét nem felejtette el, a tervezésnél pedig főleg nem a nyelvtudás a lényeg. Szomorúan számol be azonban róla, hogy székely nyelvjárása miatt, melyet képtelen levetkőzni, nem egyszer bizalmatlanul állnak hozzá az állásinterjúkon. Beismeri, hogy diplomáját és szakmai tudását nem tudják megkérdőjelezni, de biztos benne, hogy hátrányból indul a többi jelentkezővel szemben.

Ambrus Lehel végzős latin-magyar szakos hallgató az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Több éve dolgozik egy magyar nyelvjárások vizsgálatával foglalkozó kutatócsoportban, ehhez a munkához a nyelvjárásgyűjtések is hozzá tartoznak. Lehel nem egyszer szembesült már a lingvicizmus, azaz a nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetés jelenségével, példaként egy református lelkésszel való találkozást említ, aki nyelvjárása miatt lenézte saját gyülekezetét egy felvidéki faluban. Lehel úgy gondolja, a nagy probléma az, hogy nyelvművelés címszó alatt csak a köznyelvről beszélünk, ez is oka annak, hogy az emberek csúnyának, kerülendőnek tartják a nyelvjárási beszédet. Pedig azok ugyanolyan hungarikumok, mint például a pálinka - teszi hozzá.

Lehel elmondása szerint a legtöbb adatközlő, azaz azok az emberek, akiket egy nyelvjárásgyűjtés során meginterjúvolnak, úgy nyilatkozik, hogy nem szégyelli a nyelvjárását, de inkább köznyelven beszél például a munkahelyén, ha az köznyelvi. Így megelőzik a negatív megkülönböztetést. Lehel találkozott egy délpalóc faluból származó fiatalemberrel, aki budapesti munkahelyén sosem szólalna meg nyelvjárásban, mert magától értetődik, hogy ezt kollégái műveletlenségnek tudnák be. Ez tehát a mentalitás nálunk, míg más országokban a tájnyelvi beszéd identitásképző szerepet játszik - mutat rá Lehel. Lengyelországban például törvény védi a nyelvjárásokat. Finnországban a regionális média a helyi nyelvváltozatot részesíti előnyben, nyelvjárásban beszélnek a tévében és nyelvjárásban írják az újságot is.

A walesi egyetem felméréséből kiderült, Nagy-Britanniában sem egységes a nyelvjárási beszélők elfogadottsága, és ez az ottani munkaerőpiacon is érezteti hatását: a scouse, vagyis a Liverpoolban és környékén beszélt angol a legkevésbé hasznos, ha valaki éppen munkát keres, de a Londonban használatos nyelvjárások sem túlzottan előnyösek állásinterjú esetén - mutat rá a kutatás eredményeire a The Sun magazin. A médiában azonban felbukkannak példaértékű kezdeményezések: ma a BBC nyelvezete is igen változatos, sőt, a helyi állomásaikon dolgozó bemondókat igyekeznek úgy kiválasztani, hogy azok a helyi nyelvjárás beszélői legyenek. Britanniában már eljutottak oda a közművelődési intézmények, hogy nem normalizálni kívánják az emberek nyelvhasználatát, hanem azt próbálják megmutatni nekik, mennyire természetes, hogy különbözőképpen beszélnek - számol be a Nyelv és Tudomány. Magyar nyelvterületen nem ilyen jó a helyzet. Egyetlen kivétel azonban akad: Reisz András bevallja, valószínűleg éppen palóc tájszólása miatt kapott munkát a Magyar Televíziónál.

Pozitív diszkrimináció: Reisz András "palócul" szól az országhoz

- A karrierem szempontjából hátrányom semmiféleképpen nem származott palóc tájszólásomból, előnyöm viszont annál inkább, hiszen ennek köszönhetően kaptam meg az állást a Magyar Televízióban. Az már egy másik kérdés, hogy a mindennapi életben, hogyan találkozhatunk ennek a megítélésével. Engem közvetlen atrocitás sohasem ért, ritkán járok társaságba, de ha mégis, akkor inkább az a benyomás, hogy színt viszek a beszélgetésbe. Persze a blogokban, kommentekben lehet olvasni ezt is, azt is, de az esetek kilencven százalékában pozitívak a megnyilatkozások, az emberek dicsérik ezért a gesztusért a televíziót. A maradék tíz százalékkal nem foglalkozom - mondta a HR Portálnak a meteorológus, aki nagyon büszke rá, hogy Bárczi Géza-díjat kapott a zárt e-hang megőrzéséért.

Reisz András kihangsúlyozta, nem törekszik arra, hogy nyelvjárási beszédjét levetkőzze. Szerinte, amit esetleg érzékelni lehet, illetve egyesek érzékelnek, hogy a nyelvjárási jelleg kevésbé érződik a beszédjén, az semmiképpen sem tudatos. "A nézők elsősorban azért nézik a műsort, hogy információt kapjanak, és nem azért, hogy a nyelvjárásomat analizálják. Erre koncentrálok, és tudat alatt ebből következhet egyfajta egyensúlyra törekvés" - magyarázza a felvidéki fiatalember. Hozzáteszi, biztos benne, hogy a budapesti nyelvet soha nem fogja megtanulni, de nem is áll szándékában.

Reisz András úgy érzi, a tájszólás körüli rosszindulatú cirkuszt a főváros és környéke gerjeszti, vidéken sokkal inkább elfogadottabb, ott kevésbé foglalkoznak vele. Pedig a főváros körüli beszéd is tájszólás, amely a szinonima szótárt nemigen ismeri. "Sok gyönyörű szót elhagy, vagy nem használ a budapesti nyelv, és ez rombolóbb hatású, mintha valaki másképp ejti ki az a vagy az e betűt" - szúr oda kicsit kritikusainak az időjós.

Mindannyian nyelvjárásban beszélünk

A nyelvjárási beszéd egyáltalán nem olyan ritkaság, mint gondoljuk. Dr. Bodó Csanád szociolingvista és dialektológus, az ELTE bölcsészettudományi karának adjunktusa a HR Portálnak elmondta, mérvadó becslések szerint a magyar nyelv beszélőinek többsége elsőként valamelyik nyelvjárást sajátítja el. A más nyelvekre vonatkozó becslések igen sokfélék, de ezek figyelembevételében fontos tényező, hogy a világ nyelveinek többsége standard (köznyelv) nélküli nyelv, azaz csak nyelvjárásaiban él. Ismerünk emellett olyan modern európai nyelveket, amelyek kialakulásában a standard továbbra is azt a meghatározó szerepet tölti be, hogy az írásbeliség változata legyen. Emellett a nyelvhasználók a szóbeli kommunikációban a maguk nyelvjárásait használják. Bodó Csanád szerint ugyanakkor a nyelvjárásokra jelentős mértékű visszaszorulás jellemző. Ennek többféle oka van, az írásbeliség általánossá válásától a növekvő társadalmi mobilitáson keresztül a köznyelv nagy presztízséig és ezzel összefüggésben a nyelvjárások stigmatizálásig számos tényező együttesen hat a nyelvi egységesülésre.

A nyelvjárások beszélőinek imént említett többségi aránya azonban a magyar nyelvközösség tagjai számára nem nyilvánvaló, több okból sem. Egyrészt ezek a nyelvhasználók a nyelvjárás mellett később, elsősorban az iskolában a köznyelvet is megtanulják, és a köznyelvet beszélőkkel ezt a változatot használják - magyarázza a nyelvész. Másrészt sok nyelvjárási beszélő Magyarország határain túl él, márpedig a nyelvi helyzetük Magyarországról még mindig kevésbé "látható". Végül a magyar köznyelv nagy presztízse szinte szükségszerűen eredményezi a nyelvjárások értékének csökkenését. Ez utóbbi egyébként Magyarországon viszonylag új fejlemény, az 1950-60-as évek társadalmi, gazdasági, politikai változásaival áll összefüggésben, ugyanis ekkor kezdődött meg a magyar nyelvjárások fő társadalmi bázisát adó parasztság téeszesítéssel, iparosodással, urbanizációval stb. járó felszámolódása - fejti ki Bodó Csanád.

Összefügg-e az iskolázottsággal a nyelvjárási beszéd?

Mihály Árpád diplomás értelmiségiként érzi úgy, hogy nyelvjárása miatt nehezen boldogul az álláspiacon. A nyelvész szerint azonban, Árpád esetét nagyban meghatározza, hogy az ország határain túlról érkezett. "A nyelvjárások kizárólagos használata, tehát ha valaki csak nyelvjárásban beszél, Magyarországon biztosan összefügg a nyelvhasználó viszonylag csekély iskolázottságával. Magyarország határain túl azonban más a helyzet. Itt a többségi szlovák, román, szerb stb. nyelven a felsőbb iskoláikat elvégző magyar anyanyelvűek akár diplomásként is lehetnek magyar nyelvjárási beszélők" - magyarázza Bodó Csanád.

Ambrus Lehel tapasztalatai is igazolják, nem mindegy, hogy milyen munkára jelentkezik egy nyelvjárásban beszélő ember. Több fizikai munkással beszélgetett, akik Pesten vagy valamelyik nagyvárosban dolgoznak. Egy kőműves, takarítónő vagy gyári munkás teljesen mindegy, hogy a munkavégzés szempontjából hogyan beszél - mondja Lehel. Sok múlik az emberek hozzáállásán, de a lényeg, ki hogyan végzi a munkáját. Lehel ismerősei között akad Budapesten dolgozó marketinges és irattáros is, egyikőjük tökéletes gyergyói, másikuk csíki "nyelven" beszél, mégis kaptak munkát. Egy valamikor titkárnőként dolgozó nyugdíjas hölgy pedig azt mesélte neki, hogy bár pesti munkahelyén gyakran kinevették kollégái a tájszólása miatt, főnöke viszont megvédte, és megrótta a többieket.

- A magyar nyelvi lingvicizmusról empirikus vizsgálatokat még nem végeztek, így nem tudjuk, milyen társadalmi csoportokban van nagyobb jelentősége. A lingvicizmus segítheti a hatalommal bíró csoportokat a számukra előnyös társadalmi egyenlőtlenség fenntartásában, tehát elképzelhető, hogy a köznyelvet beszélő értelmiségiek motiváltabbak a standard nyelvváltozat presztízsének és a nem standard nyelvváltozatok stigmatizáltságának a fenntartásában. De ez csak feltevés - fejti ki Bodó Csanád.

Kié a felelősség?

Reisz András szerint a nyelvjárások megőrzésének fontossága nem lehet kérdéses, hiszen azok az ember gyökereihez vezetnek vissza. Megtartásuk úgymond evidens: "Velünk születik, és a részünk marad. Senki sem kívánhatja tőlünk, hogy veszítsük el a lábunk, vagy a kezünk, ugyanígy a nyelvjárásunk sem" - fogalmaz. Reisz András leszögezi, senkinek sem ezen múlik a munkahelye sem a médiában, sem bárhol máshol. A közérthetőség a lényeg, a palóc nyelvjárásban is lehetnek olyan szavak, melyeket nagyon eltérően ejtenek ki, ilyenkor vissza kell kérdezni, de nem ez a jellemző - mondja Reisz András.

A meteorológus egyébként úgy gondolja, ezzel a kérdéssel nem szabad túl sokat foglalkozni, akkor ugyanis a dolog visszájára sül el. Ha középpontba állítjuk, támadási felületet adunk vele azoknak az embereknek, akik szeretik ezt kifigurázni. Nem erőltetni kell, hanem természetes módon a köztudat részévé tenni - magyarázza, hozzátéve, az ő esetében ez éppen ellenkezőképpen történt, hiszen saját bevallása szerint is kuriózum lett a képernyőn. Ehhez persze az kellett, hogy a személyét is megismerjék, és elfogadják a nézők.

Bodó Csanád elmondása szerint a magyar a köznyelvet "túlértékelő" nyelvközösség, és az ebből fakadó következményekkel leginkább az oktatás folyamataiban lehet számot vetni. A nyelvész úgy gondolja, a szakemberek feladata, hogy felhívják a figyelmet a nyelvről való gondolkodásnak a nyelvjárások megbélyegzettségét eredményező veszélyeire.