Vállalom a felelősséget

Időről időre szembe jön velem ez a felhívás: “Vállald a felelősséget!”

Időről időre szembe jön velem ez a felhívás: “Vállald a felelősséget!”

Én vállalom, mindig is vállaltam. A kimondott szavaimért, a tetteimért, a konfliktusaimért, a hibáimért, vállalom a felelősséget. Akár azt is felvállalom, ha ez következményekkel jár, hogy például, hogy kirúgnak a munkahelyemről, vagy nem leszek népszerű a környezetemben.

Nemrég, egy általam “pokoljárásnak” nevezett tanulási időszakon estem át.

Tudatosult bennem, hogy nem egyértelmű számomra, hogy mit is jelent a felelősségvállalás.

Mikor vállalja valaki igazán a felelősséget? Mint egy igazi menedzser a feladatok, folyamatok, budget és projektek világában, jól tudok tervek mentén gondolkodni, kockázatokat minimalizálni és döntéseket hozni, akár nehezeket is ha kell. Megtanultam, bár nem jött magától, hiszen jómagam inkább az impresszióknak éltem nagyon sokáig. Ez lenne a felelősségvállalás! Vagy mégsem?

Amit én pokoljárásnak hívtam

Ez a “pokoljárás” igazi belső felderítő út volt, ami alatt olyan dologgal találkoztam, amiért rá kellett, hogy jöjjek, hogy nem szívesen vállalom a felelősséget: mégpedig az állapotomért. Mennyivel egyszerűbb másokat hibáztatni, és azt mondani, hogy Ő, vagy AZ, vagy TE tehetsz róla. Én pedig csak egy áldozat vagyok. Volt amikor éreztem, hogy én is ludas vagyok némely helyzet kialakulásában, mégis az zakatolt a fejemben, hogy nemcsak én hibáztam, hanem a másik is. Vállalja előbb Ő a felelősséget, majd aztán én is.

Az Igazság

Szomorúan kellett beismernem az igazságot.

Az igazi felelősségvállalás az, ha az állapotomért, a reakcióimért, az érzéseimért is képes vagyok felelősséget vállalni.

Kit akarok becsapni azzal, ha mindezt mások számlájára írom? Mi fog ettől változni? Jobban fogom magam érezni? Elmúlik a frusztrációm, a vádaskodásom? Vagy csak ledobtam magamról egy terhet, amit valójában igenis nekem kellett volna cipelnem?

Olyan, mint egy szekér

A felelősségvállalás olyan, mint egy szekér. Tele van mindennel, de nyilván úgy könnyebb húzni, ha üres, ha semmi sincs rajta. Aztán azt sem szabad elfelejteni, hogy az az ember, aki képes ezeket a terheket elhúzni, annak sokkal több is megadatik: mások terhei.

Aki vállalja a felelősséget, egyúttal azt is vállalja, hogy felismerik. Vállalja, hogy többet akarnak majd rárakni. De képes kell lennie meghatározni saját akaratából, hogy mit vállal fel, és mi az, amit belát, hogy másnak kell cipelnie.

Van egy olyan mondás, hogy akinek a mutatóujja sokat mutat másokra, annak a hüvelykujja mutatja meg, hogy ki is az igazi felelős. Lehet, hogy nem pontos az idézet, de azért elgondolkodtató.

Nem ámítom tovább magam, vállalom a felelősséget magamért!