Terepbejárás és offshore-szűrés

De ha nem riadunk meg egy kis sétától, úgy helyi bejegyzésű cégeknél a területileg illetékes cégbíróságon is betekinthetünk az iratokba. Némi „terepszemle” amúgy sem árt. Az állásinterjú előtt legalább a Google utcakép-szolgáltatásával vagy akár személyesen nézzük meg, hol is van pontosan a cég székhelye/telephelye. Személyesen azért jobb, mert akkor azt is láthatjuk, van-e ott mozgás? Ügyfél-és/vagy járműforgalom. Átlátható-e a tulajdonoskör vagy nem? – Végső soron ez a legfontosabb kérdés a későbbi fizetőképesség, fizetési hajlandóság, bérkövetelés behajthatósága szempontjából. A belföldi, magyarországi bejegyzésű cégek mind benne vannak a hazai nyilvántartásban. De ha a tulajdonos külföldi – legyen magánszemély vagy cég – róla csak korlátozottabb adattartalom érhető el. A fontosabb adatok (külföldi lakcím, székhelycím, nyilvántartási szám, nyilvántartó hatóság) megvannak. S ha a tulajdonos országa uniós tagállam, akkor egyetlen portálon utána tudunk nézni a fellelhető cégadatoknak.

Bonyolultabb a helyzet az Unión kívüli államokkal. Itt bizony az egységes szabályozás, a jogharmonizáció (és sok esetben a jogállamiság) hiánya vagy fogyatékossága miatt egy ilyen országból származó tulajdonoson nehezebben tudjuk érvényesíteni elmaradt bérünk kifizetését, illetve bajosabban tudunk elégtételt kapni, ha munkáltatónk más módon becsapott, megkárosított, diszkriminált bennünket. Különösen veszélyesek e téren az adóparadicsomi offshore-cégbejegyzést nyújtó államok, s az oda bejegyzett cégek. E helyek az adóelkerülés (finomabban: adóoptimalizálás) mellett abból élnek, hogy nincs közhiteles, mindenkinek hozzáférhető cégnyilvántartás. Ergo a tulajdonos beazonosíthatatlan. Igaz: ezen országok száma elvileg csökken.Valamint az offshore-tulajdonosú vállalat cégjegyzésre jogosult vezetőjének, illetve a külföldi tulajdonos hazai kézbesítési megbízottjának valós személynek kell lennie, hiteles iratokkal és tényleges adatokkal. De ezek ilyenkor többnyire vagyontalan (a cégvagyon fölött legalábbis valójában nem rendelkező) strómanok, akiktől hiába várjuk kárunk megtérítését. Egy cégnél sok minden bekövetkezhet. Munkahelyi baleset, jogsértés, károkozás áldozatául eshetünk. Vagy egy ugyanilyen történéssel összefüggésben a vizsgálat során akár a mi dolgozói felelősségünk is felmerülhet. Ha a tulaj melegebb éghajlatra távozik, kártérítést hiába várunk. Ha pedig a károsult (vagy az állam) bennünket is „sárosnak” tart az ügyben, magunkra maradunk. Aki sérelmet szenvedett el, gyakran azt veszi elő a sérelmet okozó cégből, aki épp kéznél van. Akár ő a (nagyobb) bűnös, akár nem.

Online háttérellenőrzés

Állásinterjú előtt érdemes rákeresni a cégre, illetve annak tulajdonosaira, vezetőire a világhálón. (Ha nincs, vagy alig van találat, az is árulkodó lehet.) Ha van, akkor kétfelé lehet bontani a találatokat:

- Amit a cég, illetve annak képviselői mondanak és mutatnak magukról (céges és személyes honlap, közösségi profil, nyilatkozatok, közlemények)
- Amit mások mondanak, írnak róluk.

Ha a kétfajta információ között ellentmondás van – az önreklámmal szemben a vevői, alvállalkozói és munkavállalói tapasztalatok negatívak - az intő jel. A világhálón fellelhetőek a cégre vonatkozó esetleges elmarasztaló hatósági döntések is. Környezetvédelmi, munkavédelmi, fogyasztóvédelmi, versenyjogi szakhatóságok határozatai. Ha ilyenből több is van, meggondolandó, hogy elfogadjuk-e az állást? De az is rossz ómen, ha az online találatok és a fentebb taglalt nyilvános cégadatok, beszámolók tartalma nem fedi egymást. Például: a cégnek (cégcsoportnak) alig van nyeresége, mi több: hosszú ideje veszteséges és tőkehiányos. Ugyanakkor a tulajdonos és kedves családja látványosan építkezik, egzotikus helyeken nyaral, bulizik, drága autókban, ruhákban, karórával villog, stb. Valószínűleg a ki nem fizetett bérekből, teljesítetlen szerződésekből, nem törlesztett hitelből, uniós vagy állami támogatásból vagy egyéb illegális forrásból.

Ne legyünk balekok! – Készüljünk fel tudatosan

Az is gyanút keltő, ha a cégnek papíron hatalmas forgalma, bevétele van, a székhelye viszont egy lepukkant kültelki épületben található, ahol szemlátomást semmiféle munka, termelés, szolgáltatás nem folyik. Se alkalmazottnak, se iroda-felszerelésnek (számítógép, telefon, fénymásoló, stb.) nincs nyoma. Ha pedig az állás betöltéséhez semmilyen képesítést, tudást nem kötnek ki, ellenben a jelentkezőt magas fizetéssel és rugalmas munkaidővel kecsegtetik, akkor jobb futásnak eredve iszkolni a helyről. Számtalanszor megtörtént, de mindig találnak új balekot. Régóta munkanélküli, adósságtól fuldokló, behajtóktól fenyegetett, alacsony iskolai végzettségű (és emiatt alacsony önértékelésű) ember jelentkezik az állásra. A leendő munkaadó ódákat zeng róla, hogy milyen jó a pályázata, milyen kitűnő a fellépése. A középosztálybeli, jól kereső, jó családból való szakértelmiségi értetlenül hüledezik: hogy lehet ilyennek bedőlni?

De képzeljünk el valakit, aki jóformán soha nem kapott dicséretet. Szülő, tanár, osztálytárs, házastárs, gyerek, főnök mind csak gúnyolta, ócsárolta, hogy mekkora csődtömeg, milyen lúzer, nem ért semmihez. Aztán varázsütésre elnyeri álmai beosztását. Alig kell dolgozni, fizetéselőleget is kap. Mondja talán azt: én úgysem kaphatnék ilyet, hülye vagyok ilyen nagy pénzhez? Nehogy azt higgyük, hogy csak buta embereket lehet így átverni. Csőbe húzhatóak az olyan, nagyon ambiciózus, művelt figurák is, akik valamiért nem tudtak beilleszkedni, vinni valamire, de egész életükben a nagy dobásra, a nagy lehetőségre várnak. Úgy érzik, többre hivatottak, több jár nekik. Most pedig végre fontos emberek lehetnek: cégjegyzésre, cégvezetésre jogosító pozíciót kínálnak nekik. A tulaj végre emberszámba veszi, sőt mulatni hívja. Az aranyélethez csupán néha alá kell írni pár hosszú, apró betűs, szaknyelven és/vagy idegen nyelven fogalmazott papírt. Mire feleszmél, hogy pénzmosáshoz, jogsértő tranzakciókhoz adta a nevét, már késő. Nemcsak beteg, idős vagy hajléktalan, (esetleg lenyomozhatatlan fejlődő országbeli állampolgárságú) emberekből lehetnek fantomcégek igazgatói. A potenciális kör szélesebb. Többre vágyó álmodozók, a „jóképű rosszfiú” főnökbe beleszerető titkárnők, kiszolgáltatott, alultájékozott átlagemberek. De bármennyire nagy a kísértés, nem éri meg.

Az állásinterjúra való felkészülésnek tehát igenis része a jövendőbeli, reménybeli munkaadó leprofilozása. Ne legyenek illúzióink: az álláshirdető cégnél is készül rólunk – az LGT-számot idézve- egy ugyanilyen papír. (Bocsánat: fájl.) Jó esetben azért, hogy felmérjék, de facto mennyire vagyunk rátermettek, őszinték, lojálisak, a magunkról a CV-ben leírtak mennyire harmonizálnak a valósággal? Rosszabban pedig azért, hogy ideális balekok vagyunk-e? De az is érdekes lehet, milyen politikai, hitbéli vagy akár szexuális identitást vállal fel (vagy épp utasít el) a munkaadó. Mondjuk, kiderül: a cégvezető mélyen vallásos, az egyház oszlopa, aki a romlott világról posztolgat, a jelentkező viszont félmeztelenül lejt ugyanazon közösségi oldalon publikált fotóin erotikus táncot egy bulin. A politikai törésvonalakról nem is beszélve. Ugye az ilyesmit hivatalosan nem lehet figyelembe venni.

Na de semmilyen esetben? A Holokauszt Emlékközpont portási beosztására jelentkezőnél se ellenőrizhetjük le, hogy az illető kopasz fiatalember nem-e posztol esetleg Kurucinfó-cikkeket? Vagy a Trianon-kiállításon is lehet teremőr, aki a határon túli magyarokat lerománozza? Iskolabusz-sofőri kiválasztásra behívjuk azt, aki azzal dicsekszik a fészbukon, hogy gyorsulási versenyeket rendeznek a haverokkal éjszakánként? Mivel pedig a munkáltató többnyire leprofiloz (ha másképp nem, fejben), akkor mi miért ne lennénk ugyanígy elővigyázatosak? Persze tudjuk, kényszerhelyzet van, ha nagyon kell a munka. Olyankor annak a cégnek az állásajánlatot is elfogadja a pályázó, aminek az előélete kicsit gyanús. De így legalább tudja, mi van benne a pakliban, s ha bekövetkezik a horrorszerű forgatókönyv, nem éri hidegzuhanyként. Az sem utolsó dolog, ha a munkát felkínáló látja a válaszainkból: fel vagyunk a cégéből készülve. Nem könnyű egy ilyen átvilágítás: a nagyvállalatok profi elemzőket szerződtetnek beszállító-és partnerállományuk, a velük üzleti kapcsolatban lévő cégek „röntgenezésére.” Egy helyi kisvállalathoz pályázó (esetleg évek óta munkanélküli, közmunkán lévő) embernek többnyire nincs pénze hivatásos cégkutatók szolgáltatásait igénybe venni. De mégis érdemes szánni rá pár napot, elmenni a cégbíróságra, leülni otthon vagy a könyvtári, kultúrházi internet-hozzáférési pontnál a géphez, és valamennyire feltérképezni. Hogy minimalizáljuk az esetleges jövőbeli HR-rizikót.

Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Hogyan nyomozzuk le a (reménybeli) munkaadónkat? - cégröntgen-kalauz
2. oldal - Terepbejárás és offshore-szűrés