Hogyan vezessünk egy többgenerációs csapatot?

Vezetőként hogyan látja: melyek a sajátosságai a különböző generációknak a munkavégzésben?
Azt tapasztalom, hogy a huszonöt év alatti, frissdiplomás kollégák telve vannak tettvággyal, lendülettel és magabiztossággal, ami növeli a sales sikerét. Bájosak, okosak, tűzről pattantak és hatalmas a teherbírásuk, nyitottak az újdonságokra és a digitális eszközpark, illetve a social media adta lehetőségekre. Jól kommunikálnak a harmincas-negyvenes korosztállyal, ezáltal könnyen lesznek a szülők kedvencei. A velük való együttműködés kezdetén azonban jócskán van miből csiszolni-csiszolódni is.

Mivel ezeknek a kollégáknak még nincs sokéves tapasztalatuk a gyerekekkel, a tudásukat olykor újra kell strukturálni vagy keretezni. Előfordul, hogy mentorálásra, vagy külön szakmai vezetőre van szükségük. Az sem ritka, hogy nehezen ismerik ki magukat az egyébként kooperációra és minden irányba járható kommunikációs utak kiépítésére törekvő vállalati kultúrában. Vagyis előfordul, hogy akaratlanul is megsértik az idősebb kollégák érzéseit, vagy tiszteletlenül beszélnek az akár szakmai értelemben, akár hierarchiában fölöttük állókkal.

A negyvenöt fölötti korosztály ugyanakkor már mindent látott, ezért gyorsan kiismerik magukat szakmai helyzetekben. Kiválóan képzett kollégák, akikre számíthatunk az esetmegvitatásokon, konferenciákon is. Digitális írástudás-készség szintjük ugyanakkor elmarad az elvárhatótól. Nehezen és nem szívesen készítenek írásos vagy videós tartalmakat. Nehézséget jelent számukra a sales feladatok ellátása és van, hogy egy viszonylag egyszerű pdf-doc konvertálás is komoly kihívások elé állítja őket.

Természetesen mindegyik korosztálynak megvannak a maga értékei, és vezetőként örömmel látom, hogy a kollégák nagy türelemmel fordulnak egymás felé. Mégis egyértelmű, hogy ezekre a részterületekre érdemes fokozott figyelmet fordítanunk.

Adódnak-e nehézségek a különbségekből adódóan?
Kár lenne tagadni. Például, míg az idősebb kollégák hajlamosak alárendelődni olyankor is, amikor biztosan tudják, hogy a hierarchiában felettük álló téved, addig a fiatalabb munkatársak néha figyelmen kívül hagyják az egyes pozíciókkal járó kompetenciahatárokat. Az idősebb generáció nehezen fogalmaz meg problémákat, bátortalanul vállalja nemtetszését vagy egyet nem értését, a fiatalabb pedig olykor elfelejti, hogy a kor, az illem és a tapasztalat megkíván bizonyos szintű tiszteletet és tapintatot. Ezzel persze nem azt mondom, hogy indokolt esetben ne lehetne vagy ne kellene ellenpontot képezni akár a vállalati hierarchián belül, sőt! Csupán úgy vélem, hogy a megfelelő kommunikációs utak kiépítése és járhatóságuk fenntartása kulcsfontosságú, ha sikeres céget szeretnénk építeni. Vezetőként ez engem is újra meg újra kihívások elé állít: delegálni, feedbackelni, hátralépni is tudok, de nem igazán szeretek. Tisztában vagyok azzal, hogy nekem is bőven van hova fejlődnöm.

Melyik korosztállyal szeret inkább együttdolgozni?
Fontos megemlítenünk, hogy az ütközőpontok, konfliktusok kialakulásában nemcsak a generációs különbségek, hanem az egyes személyiségtípusok is szerepet játszanak. Vannak félénk, visszahúzódó húszasok, megfontolt harmincasok. Ōk bátortalanok a tartalomgyártásban és szívesebben maradnak a háttérben akkor is, ha egyébként örömmel üdvözlik az elkészült tartalmainkat. Ugyanakkor az ötvenes kollégák között is akad olyan, aki minden újdonságra nyitott és rendszeresen számol be személyes fejlődéséről. Nemcsak lelkes, hanem más hasonló korú kollégákat is tanulásra inspirál.

Ahogyan a hozzánk járó gyerekeket sem minősítjük, úgy a kollégáink tekintetében is igyekszünk elfogadni, hogy mindenki másban jó és fontosnak tartjuk, hogy mindenki komfortosan érezze magát nálunk. Hiszünk bennük és szurkolunk nekik. Értéket közvetítünk és értéket teremtünk – egymásból, egymásnak és persze legfőképpen a hozzánk járó gyerekeknek.

Pincz Petrával (a nyitóképen) az Áthidaló Iskola Előkészítő Program alapítójával az interjút Kozák Jánosné Zsuzsa készítette.