- Milyen munkahelyen előforduló kommunikációs problémákkal keresik fel leggyakrabban?

- A slágertéma a fizetésemelés, de ugyanilyen fontos az a problémakör is, hogy a főnökség miként értékeli a munkatársakat, ad-e megfelelő visszajelzést, aminek a része az anyagi jutalom, a bónusz, a verbális vagy akár fizikális vállveregetés. A legnagyobb gond az, hogy miként a magánéletben, úgy a munkahelyen sem beszélünk egymással. Mondok egy példát: elindul egy projekt, a cég első számú embere kinevez projektfelelősnek és bár a főnöknek láthatóan fontos ez a projekt, nem jön át egy percre sem az irodájából, nem beszél veled az igényeiről, a részletekről, a haladás üteméről. Pedig ebben a szituációban elég lenne, ha néha odafigyelne, mint ahogyan egy apuka olvasás közben rá-rápillant a gyerekre a játszótéren. Tehát a főnöknek láthatóan nagyon fontos a projekt, de a jelenlétével ezt egy kicsit sem támasztja alá. Egy másik példa: egy karácsonyi bulin a főnök - köszönetképpen az egész éves munkáért - rendel tucatnyi doboz pizzát, de egy percre sem jön ki az irodájából, hogy együtt elfogyasszák és csevegjenek pár szót. Az alkalmazottak érezni szeretnék a megbecsülést - és nem kizárólag anyagi megbecsülésről van itt szó -, néha tettekkel, egy "köszönömmel" érdemes demonstrálni azt. Miközben a főnök elvárja a teljes és tökéletes támogatást a munkatárstól, ezt nem viszonozza. Ez közömbösséget, fásultságot eredményezhet. Bejárok kilenctől ötig, mert valamiből élni kell, de a munkahelyem, a munkám már nem hoz lázba. A közönyös viselkedéssel azonban csak magunknak rúgunk öngólt. Saját magunk tartozunk felelősséggel önmagunk iránt, és a változtatás igénye belőlünk kell hogy fakadjon. Ebben segíthet a tréning, vagy egy külső személy, egy coach, aki kívülről látja a helyzetet és tükröt tart elénk.

- Kifejezetten nőknek szóló képzéssel is foglalkozik, erről nemigen hallani. Kik veszik igénybe ezt a szolgáltatást?

- Nagyon sok vezető hölgy keres meg párkapcsolati problémával. Sokszor azt látom, hogy a magas pozícióban lévő nőknek az élet minden perce munkát jelent, még otthon is. Sokszor a jövőben élnek, a boldogságukat jövő időben fogalmazzák meg "majd ha sok pénzem lesz", "majd ha felépül a házunk", "majd ha kineveznek" stb. A legtöbb nőnek az a problémája, hogy nem tud különbséget tenni munka és magánélet között.

- Több évig élt Amerikában, ám ott teljesen más a kultúra, az emberek másképpen viszonyulnak a különböző problémákhoz, mint Európában. Milyen ott tanult módszereket tud itthon hasznosítani?

- Nem lehet a külföldi receptet változtatás nélkül alkalmazni, mert a közeg más, és mindenkor a közeghez kell alakítani a tréning módszereket. Én azt vizsgálom, mi a két kultúrában a közös. Életünk minden pillanatát emberi kapcsolatok szövik át, én ebben próbálok találni olyan elemeket, amelyek közösek Amerikától Japánig. Az, hogy valakire rámosolyognak, a világ bármely pontján örömet vált ki az emberből, csak ki-ki másképpen juttatja ezt kifejezésre. Ezeket az alaphasonlóságokat kiaknázva, a különbözőségek figyelembevételével tükröt állítok, a módszer pedig nem más, mint a gyakorlás. A tréningen a résztvevő átéli a helyzetet, élményt kap, amely érzelmi és nem intellektuális jellegű. Ebben rejlik a módszer eredményessége. A fejlődésnek tehát két eleme van, az egyik a tudatosság, vagyis hogy legyél tisztában önmagaddal, a másik pedig a bátorság, hogy lépni merjél. A tréning például egy ilyen lépés. Az életfilozófiám: tudd és tedd, vagyis ne csak panaszkodj, cselekedj is.

- Mindez nagyon egyszerűnek tűnik, ám sok döntéshozó nem érzi fontosnak, hogy saját maga illetve a munkatársak kommunikációs képességeit fejlessze. Hogyan látja, mennyire nyitottak a vezetők erre?

- Sajnos kevéssé. Egyszerűen azért, mert sok alkalmatlan ember kerül vezetői pozícióba a státusz vonzása miatt. Úgy gondolják, ennek segítségével megspórolhatják azt a munkát, amit azért kellene befektetniük saját magukba, hogy jó vezetők legyenek. Egy jó vezető irányt mutat és inspirál, de ezt csak az tudja, aki maga is átélt olyan élményeket az élete során, ahol nehéz helyzetben feltalálta magát, a tetteivel tehát bizonyítja, hogy ő is bejárta azt az utat, amit az alkalmazott. Azt tapasztalom, hogy sok vezető trükköket, könnyű megoldásokat akar, miként lehet megspórolni ezt az önmagán végzett munkát. Ezen nem szabadna spórolni, mert végül lesz egy vezető, aki folyton kompenzál, keménykedik vagy jópofáskodik, ettől azonban az alkalmazottak nem érzik jól magukat, és alulteljesítenek.

- A tárgyalás sem erőssége vezetőinknek. Sokan hagyományos értelemben gondolkodnak erről, alkudoznak, de nem érvelnek. Véleménye szerint szükség van e téren szemléletváltoztatásra?

- Mindenképpen, mert manapság az emberek a tárgyalásokat könyvből tanulják. Azt olvassák, hogy ha én nyerek, akkor a másik értelemszerűen veszít. Ez egy illúzió. A világ abban a hitben ringatja magát, hogy csak akkor nyerhetek, ha valakinek rossz lesz. Gyakran sajnos még kommunikációs tréningeken is azt tanítják, hogyan trükközd ki a győzelmet. Én azt mondom, hogy létezik nyertes-nyertes pozíció, amikor nem a te károdon akarok sikert.

- Kommunikációval foglalkozó szekciónkban is elindítottuk szakértői rovatunkat. Olvasóink milyen témákban és kérdésekben fordulhatnak Önhöz?

- Konkrét kérdéseket várok tőlük. Amennyiben van egy konkrét konfliktus a munkahelyükön, amit fel szeretnének oldani, mindenképpen írják meg.

Szilágyi Katalin, HR Portal