"Magyarországon nagyon kevés ember virágzik" - interjú a pozitív pszichológia gurujával

Paul Pahil

- Honnan származik családja, Ön hol nőtt föl?

- 1962-ben költöztek a szüleim Indiából Angliába, de alapvetően brit-indiainak, vagy indiai britnek - akárhogy mondhatjuk - érzem magam, tehát tulajdonképpen mind a kettőnek. De Angliában születtem, szüleim még most is ott élnek.

- Milyen mentalitást, gondolkodásmódot hozott magával a család az indiai kultúrából?

- Én inkább indiai nevelést kaptam. Az indiai társadalom nagyban különbözik az európai társadalmaktól, teljesen más jellegű az élet, mások az értékek. Indiában milliók élnek nagyon nagy szegénységben, otthon és biztos megélhetés nélkül. Nagyon erősen hisznek abban, hogy nem véletlenül vannak itt, és hogy van célja létezésüknek. Ez olyan erős hit, ami miatt képesek élvezni az életet, és a sok nehézség ellenére is képesek továbbmenni, bármi is történik. Tehát viszonylag magas jól-lét és boldogság szintet tudnak elérni annak ellenére, hogy gyakorlatilag semmijük sincsen. Ezt a fajta mentalitást én is megkaptam a szüleimtől. Megtanultam tőlük, hogy értékeljem mindazt, amim van, minden apró dolgot, akár az ételt is. Nem a materiális fogyasztásra tanították, nem néztünk televíziót, filmeket, hanem sokkal inkább a "menj és csinálj valami jót, segíts másokon, ezzel fejlődsz és több leszel általa"-mentalitás volt jellemző a családomra.

- Önt mi vezérli?

- Ami az én életemet vezérli, az inkább egy hit, annak a hite, hogy minden egyes emberi lénynek, minden egyes individuumnak meg van a lehetősége, hogy optimális, boldog és jó teljesítménnyel teli életet élhessen. Mindenkiben megvan az a potenciál, az "optimális én", amiben megtapasztalhatja a boldogságot, a jól-lét, a virágzás állapotát. Ez a hit az, amelyik a nap huszonnégy órájában ott van bennem, és vezérli az életemet. Úgy érzem, az a küldetésem, hogy kihozzam az optimális ént a hozzám forduló emberekből.

- Hogyan látja, az európai ember mennyire fogékony erre az életfelfogásra?

- Mindenkinek saját, meghatározott útja van. A fő cél az, hogy ezt az utat a lehető leginkább be tudjam járni, és ez alatt az út alatt egy minél inkább optimális - tehát nem tökéletes, hanem szubjektív szempontból nézve optimális - állapotot meg tudjak élni. Tehát ez lenne a legfontosabb cél, hogy mindenkiből kihozzuk ezt az optimális ént. Hogy ki mennyire nyitott ezekre a gondolatokra, ez igazából azon múlik, hogy felkészült-e az illető. A cégnél is az a filozófiánk, hogy amikor valaki megérett egy helyzetre, akkor úgyis nyitottá válik az információkra, és akkor nagyon szívesen átadjuk a számára fontos tudást. Ha valaki teljesen bezárt, akkor nem készült még fel. Sokszor előfordul azonban, hogy ha valaki zárt, és nehézségeken megy át az életben, akkor egy nagyon mély állapotba süllyed lelkileg is, és úgy érzi, segítségre van szüksége. Sokszor "tragikusabb" helyzetekben válik az ember nyitottabbá az új információkra. Ha nem vagyunk nyitottak, előbb-utóbb történik valami, ami kinyílásra késztet minket.

- Miért pont Magyarországot, Budapestet választotta lakhelyének?

- Mikor először jöttem Budapestre (2004-ben), azonnal otthon éreztem magam, és egyfajta hívást éreztem magamban, hogy itt valamilyen dolgom van, hogy itt valami történni fog, és úgy éreztem, itt szeretnék élni a továbbiakban, legalább egy darabig. Észrevettem, hogy van egy olyan tudásom, amit meg tudok osztani Budapesten, és amire a magyaroknak nagy szüksége van. Majd néhány év múlva megalapítottam cégemet, a Hungary for Learning Kft.-t, ami által az itteni küldetésemet meg tudtam valósítani. Úgy éreztem, hogy nagymértékben hozzá tudnék járulni Magyarország boldogulásához, hiszen az általános jól-lét állapota itt sokkal alacsonyabb, mint Nagy-Britanniában.

- Milyennek látja a magyarokat?

- Úgy látom, hogy a magyarok energiaszintje és magabiztossága elég alacsony szinten van, nem hisznek eléggé magukban és saját képességeikben. Úgy gondolom, a hozzáállásuk nem egy nyitott, növekedés-orientált hozzáállás, és nem igazán kedvelik a változásokat. Inkább a meg nem változtatható dolgokkal töltenek sok időt, és nem eléggé nyitottak, hogy saját lehetőségeiken változtassanak. Inkább másokat hibáztatnak, ahelyett, hogy elkezdenék a saját életüket átformálni. Észrevettem, hogy a magyar emberek sok időt töltenek azzal, hogy beszélnek a problémákról. Észrevettem, hogy nagyon magas szintűek a negatív érzelmek Magyarországon, míg az átélt pozitív érzelmek frekvenciája alacsonyabb. Erre van egy kutatás is: Magyarországon a negatív érzelmek frekvenciája, gyakorisága duplája az európai átlagnak. Úgy gondoltam, hogy ez a hiány a legfontosabb, amin segíteni kell, hogy a magyar emberek és velük együtt Magyarország elindulhasson a virágzás útján.

- Mi a legnagyobb különbség a magyar és az angol gondolkodás között?

- Magyarországon alacsonyabb szintűek a támogatói kapcsolatok. Tehát a családi, baráti kapcsolatok nem olyan szinten működnek, mint mondjuk más országokban, akár Angliában, vagy a skandináv országokban. Alacsonyabb szintű a mentális ellenálló képesség, az önbecsülés, az optimizmus, az élettel való elégedettség. Észrevettem, hogy az emberek többsége főleg a sikertelenségtől való félelem által vezérelt ahelyett, hogy a kihívásokban rejlő lehetőségeket és a továbbtanulást, fejlődést látnák meg. Amikor kihívásokkal szembesülünk, és megküldünk velük, akkor ezek megnövelik az önbizalmunkat, és hosszú távon az önbecsülésünket is nagymértékben befolyásolják. Itt azonban a hozzáállás inkább arról szól, hogy nyerek vagy vesztek, pedig igazából csak nyerhetek a szituációból, hiszen még nehéz helyzetből is tudok profitálni. Legközelebb pedig sokkal jobban megoldom az adott problémát.

- Ön szerint mi okozhatja a problémákhoz való negatív hozzáállást?

- Észrevettem, hogy Magyarországon az emberek közötti bizalom alacsonyabb szinten van, ami azt is jelenti, hogy nagymértékű kihasználatlan szociális erőforrások vannak jelen az országban. Tehát az emberek közötti bizalmatlanság, az önbizalomhiány okozza a negatív viszonyulást a nehézségekhez. Ha mindezeken változtatni tudnánk, és egy magasabb szintre tudnánk fejleszteni ezt a kapcsolati tőkét, akkor az lehetőséget adna a közösségi együttműködésre, a közös cselekedetekre, tehát gyakorlatilag az egymás iránt való bizalomra. A legtöbb ember, akivel találkoztam itt, Magyarországon, olyan értékrenddel bírt, ami sokkal inkább az individualizmusra és a materiális fogyasztásra fókuszál, ami alapvetően aláássa a jól-létet. Van erre egy példa is, hogy a legszegényebb országok esetében jóval magasabb jól-lét értéket érnek el az emberek, pedig a GDP töredéke akár a magyar GDP-nek is, de mégis sokkal boldogabbak és jobban érzik magukat, mert több erőforrást, időt fektetnek a szociális kapcsolatokba, a bizalomba, az egymással való kapcsolatok ápolásába.

- Az optimális ént hogyan befolyásolja az ember környezete? A bonyolultabb környezet mennyire nehezíti meg az ember optimális létállapotának elérését?

- Alapvetően valakinek a jól-lét szintje három tényezőtől függ, a genetikától, a körülményektől és a hozzáállástól. A legújabb tudományos kutatások szerint a genetika ötven százalékban határozza meg, hogy kik vagyunk, hogyan élünk, hogyan érezzük magunkat. A környezet - tehát tulajdonképpen az, hogy milyen körülmények között élünk - maximum tíz százalékot ad ki. A környezetünkre és az adottságainkra adott reakciónk negyven százalékot tesz ki. Ez a negyven százalék a mi kezünkben van. Az emberek túl sokat foglalkoznak a genetikai adottságaikkal és a körülményeikkel: hogy néznek ki, hol laknak, mennyit keresnek, milyen a házastársuk, mit dolgoznak, el tudnak-e menni nyaralni. Az embereknek sokkal több időt kellene tölteniük a negyven százalékban. Ekkor tudnák valóban az optimális ént kihozni magukból. Azzal kell töltenünk az időnket, amivel tudunk is változtatni, abban a negyven százalékban, ez a mi reakciónk. Ez az emberek saját hatalma.

- Hogyan indult pszichológusi/ tréneri és coach karriere?

- Kilenc éves koromban kezdtem el karatét tanulni, tizenöt évesen brit nemzeti bajnok lettem. Onnantól kezdve kezdtem tanítani én is más embereket, hogy hogyan tudják magukból kihozni a lehető legtöbbet. Tizennyolc éves koromban pszichológiai ismereteimet tovább fejlesztettem, Brightonba kerültem, ahol sportpszichológiát kezdtem el tanulni. Majd huszonegy éves koromban elkezdtem szervezeti pszichológiát tanulni, és a British Airwayshez csatlakoztam, mint coach és tréner. Ebben a szerepkörben vezetőket és csapatokat fejlesztettem, hogy jobban teljesítsenek, és hogy jobban tudjanak együtt dolgozni. Szabadidőmben többek között coachinggal foglalkoztam, főleg a küzdősportok területén. Ebben az időszakban már használtam a pozitív pszichológia főbb alapelveit is.

- Mi a pozitív pszichológia koncepciója?

- A pozitív pszichológia egy olyan tudományág, ami az optimális működést vizsgálja, azokat a faktorokat, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy valaki megtapasztalhassa a virágzás állapotát. A virágzás az emberi működés optimális intervalluma. Ebben az állapotban a jót tudja magából kihozni az ember. Sokkal inkább produktív, sokkal inkább képes a fejlődésre, sokkal jobb a mentális ellenálló-képessége, tehát sokkal jobban meg tud birkózni a nehéz helyzetekkel. Ahhoz, hogy a virágzás létrejöhessen, számos karakterisztikának kell teljesülnie, és jelen lennie egyszerre: a pozitív érzelmek magas szintje, frekvenciája, megfelelő motiváció, hit, hogy van értelme az életnek, kellenek a megerősítő pozitív emberi kapcsolatok, kell az önbecsülés, kell a határozottság, vitalitás, optimizmus. Ezek mind olyan faktorok, amik nagy részben hozzájárulnak a virágzáshoz.

- Miben tud segíteni a vállalatoknak a pozitív pszichológia?

- A pozitív pszichológia legfontosabb célja, hogy minél több ember megtapasztalhassa a virágzás állapotát. Magyarországon nagyon kevés ember virágzik, csupán nyolc százalékuk. Más országokban ez jóval magasabb. Például Dániában 33 százalék ez a szint, tehát négyszerese a magyar szintnek. A cégeknek szükségük van arra, hogy a vezetőiknek pozitív hozzáállása legyen. Ha egy vezető negatív, és nem nyitott, növekedés-orientált a hozzáállása, akkor a környezetének is sokkal nehezebb pozitív hozzáállást tanúsítania. Ezzel szemben, ha egy vezető a virágzás állapotában van, ha egy növekedés-orientált ember, akkor ezt a mentalitást másoknak is át tudja adni. Ez előbb-utóbb jó teljesítményű csapatokhoz fog vezetni. Van egy mágikus arányszám, ami azt mutatja meg, hogy a pozitív és negatív érzelmek arányának mennyinek kell lennie ahhoz, hogy valaki a virágzás állapotába kerüljön. Erről nagyon sok kutatás szól. A csoportoknál ez az arány 6:1, tehát minden egyes negatív érzelem után hat pozitív érzelmet kell átélnie a csapat tagjainak ahhoz, hogy a virágzás állapotába kerüljenek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a köztük folyó kommunikációban legalább hat pozitív helyzet, mondat, érzelem kell, hogy jusson egy negatív szituációra. Akkor mondhatjuk azt, hogy virágzik a csapat. Van egy felső szintje is ennek az arányszámnak: tizenkét pozitív érzelem egy negatív érzelemre. E fölött a virágzás és az optimális teljesítmény elkezd csökkenni, amit annak köszönhetünk, hogy a negatív érzelmeknek is van egy adekvát szerepe, ami, ha nincsen meg, akkor inkább álmodozás és a valós problémák figyelmen kívül hagyása következik be. Az embereknél ez a pozitivitási arány 3:1, tehát minimum három pozitív dolognak kell érnie az egyént, hogy virágozzon. Azok az emberek, aki virágoznak, sokkal nagyobb hatással lehetnek a saját életükre, kapcsolataikra, az üzletre, a teljesítményre.

- Ön szerint a pozitív pszichológia miért érhet el jobb eredményeket, mint más lélektani módszer?

- Amikor az emberek a virágzás állapotában vannak, akkor jobban működik a társadalom. Magyarországon húszból körülbelül egy olyan ember van, aki ismeri az erősségeit, és napi szinten használja is. A többi 95 százalék a hét végére kimerültnek érzi magát, tehát nem érzi, hogy lenne energiája, annak ellenére, hogy rendszeresen végez akár testedzést, és megfelelően táplálkozik. Ez annak köszönhető, hogy nem az erősségeit használja. A leggyorsabb módja annak, hogy energiaszintünket növelhessük, az az, hogy elkezdjük használni az erősségeinket. Kutatások támasztják alá, hogy amikor az erősségeinket kezdjük el használni, akkor magabiztosabbá válunk, sokkal magasabb energiaszintünk lesz, jobban fogunk teljesíteni és motiváltabbak leszünk. A pozitív pszichológiának ugyanis az erősség-megközelítés az alapja, arra épít, hogy minden embernek vannak bizonyos belső képességei, tehetségei, amikben jó. Amikor ezeket a képességeit használja, akkor egyrészt magas teljesítményre képes, másrészt fel is töltődik energiával. Mi úgy gondoljuk, hogy az erősség-alapú megközelítés az egyik fő motívuma annak, hogy valaki pozitív érzelmeket éljen át hosszú távon, és a virágzás állapotába kerülhessen. A pozitív hozzáállás megnöveli az elme képességeit is, tehát kreatívabbak leszünk, több lehetőséget látunk. Emellett hosszú távon az ember kevesebb stresszt fog megélni. Kutatások szerint azok az emberek, akik virágoznak, hosszabb és jobb életet élnek meg. Az ilyen emberek akár kilenc évvel is tovább élhetnek, azokhoz képest, akik a mérce másik végében vannak.

- A mai korszellem még nem ezt a gondolkodást tükrözi.

- A legfontosabb dolog, amit egy emberi erőforrás szakértő tehet, hogy megkérdőjelezi a tradicionális megközelítést. Például a hagyományos teljesítményértékelések helyett azt javasolnám, hogy olyan rendszereket dolgozzanak ki, amelyek valójában képességeket fejlesztenek. A jelenlegi kiválasztási rendszerek nem működnek túl hatékonyan, ennek ellenére a cégek mégis használják őket. Nagyon sok olyan vezető cég van, amelyek tudatosan olyan embereket választanak, akik hibáztak, vagy átmentek nehéz helyzeteken, de képesek voltak onnan felállni és továbbmenni, és sikereket elérni, ahelyett, hogy makulátlan háttérrel rendelkező embereket vennének fel. Az a kiindulópontjuk, hogy nehéz helyzetek előbb-utóbb úgyis adódnak, olyan krízis helyzetek, amiket meg kell oldani, Egy makulátlan önéletrajzban nem látszik, hogy az egyén hogyan kezel egy krízis helyzetet. A leginnovatívabb cégek manapság már leginkább az erősségek alapján toboroznak, és olyan embereket keresnek, akiket a kritika feltölt, vagyis nem defenzíven állnak hozzá a visszajelzésekhez, hanem sokkal inkább tanulási lehetőséget látnak bennük.

- Kiknek javasolja a pozitív pszichológia használatát?

- A pozitív pszichológia egy egyén vagy akár egy cég mentalitását is meg tudja változtatni, és segíteni tud főleg olyan időkben, amikor sok a változás. A mostani időkben rengeteg változás, krízis, átalakulás van, amiben egy lehetőség-fókuszú hozzáállás sokkal jobban segít, mint egy áldozat-típusú hozzáállás. Alapvetően a reakció nagymértékben befolyásolja az egyén vagy a csapat teljesítményét. Munkám során olyan csapatokkal dolgozok, amelyeknek közepes vagy gyenge teljesítménye van, és segítek abban, hogy magasabb teljesítményűvé váljanak. Három dimenzió mentén mérjük fel a csapatok sikerességét: megvizsgáljuk, hogy amikor az alkalmazottak beszélnek a munkájukról, hány pozitív és hány negatív állítást mondanak; mennyire ön-fókuszúak vagy mennyire másokra fókuszálnak; inkább kérdéseket tesznek fel vagy pedig a saját igazukat védelmezik. Tehát valójában az-e a hozzáállásuk, hogy megértsenek egy adott problémát, megoldást találjanak rá és ehhez kérdéseket tegyenek fel, vagy pedig a saját álláspontjukat, vagy saját megközelítésüket próbálják védelmezni? Mindössze a megfigyelt csapatok 25 százaléka teljesíti a kritériumokat. Ezek a csapatok minden szempontból a virágzás stádiumában vannak. Magas profitot értek el, és mindenki, akivel kapcsolatban voltak, pozitívan beszélt róluk. A skála végén, a cégek 30 százaléka teljesített nagyon rosszul. Ezek a cégek nem voltak nyereségesek tevékenységük alatt. A maradék 50 százalék pedig a kettő között volt valahol. Ami a leginkább szembetűnő ebből a kutatásból, hogy azok a csapatok, amelyek igazán jól teljesítettek, azok 6:1-es vagy ennél magasabb pozitivitási arányokkal rendelkeztek. Akik nem teljesítettek jól, azok pedig körülbelül 1:1-es arányúak voltak. A többi cég 2:1-es arányt mutatott. Tehát ilyen szinten összefügg a jó vállalati teljesítmény a pozitív hozzáállással. Ezt az arányszámot körülbelül egy óra alatt bármely csapatnál meg lehet mérni.

- Hogyan mérik a csoportok pozitivitási arányszámát?

- Ezt úgy kell elképzelni, hogy leül a csapat egy beszélgetésre, és abból, hogy miként viszonyulnak egymáshoz - tehát a testbeszédjükből, mondataikból - meg lehet vizsgálni, mennyi pozitivitás van a csapatban.

- Ha egy jól működő, pozitív beállítottságú csapatba bekerül egy negatív személy, akkor azt az embert ki kell onnan venni vagy át lehet formálni őt - külső segítséggel vagy csupán a pozitív csapattagok hatására?

- Ha mondjuk egy negatív ember van egy alapvetően pozitív csapatban, ez a teljes csapat működését még nem feltétlenül veszélyezteti. Ugye a 6:1-es aránynál kezdődik a virágzás, így bizonyos szintű negativitásra szükség van. Lehet, hogy pont a negatív ember az, aki felhívja a figyelmet olyan lehetséges negatív következményekre, ami segít a csapatnak. Ilyen szinten még jól működhet a csapat. Akkor van probléma, ha több ilyen ember van a csapatban, tehát ha több a negatív ember, mint a pozitív. Az a csapat nem képes hosszú távon fenntartani a működését, és a cég sem képes teljesíteni ilyen csapatokkal. Ebben az esetben vagy tréningelni, coacholni kell ezeket az embereket, hogy ez az arány eltolódjon, vagy megválni tőlük.

- Hogyan alkalmazható a pozitív pszichológia a business és life coachingban?

- Sok ember leragad egy adott szituációban, nem képes abból a helyzetből semerre kimozdulnia. A pozitív pszichológia olyan módszereket ad a kezünkbe, amelyek segítségével az embereket jobban meg tudjuk érteni: mi motiválja őket, milyen értékrendszer szerint élnek. Ezek az emberek sok esetben nincsenek tisztában a valós lehetőségeikkel, és a saját hiedelmeik csapdájában vannak, és nem látják azokat a lehetőségeket, amik ott vannak az orruk előtt. A pozitív pszichológia módszertana által azonban a kezükbe adhatjuk a változáshoz szükséges lehetőségeket, amikkel képesek lesznek elmozdulni ezekből a beragadt helyzetekből - akár a magánéletükben, akár a munkájukban. A legtöbb ember meglehetősen lassan reagál a környezetére. Tehát változások vannak a környezetükben, de vagy nem reagálnak vagy nem a megfelelő módon reagálnak a változásokra. Túl sok félelem van az emberekben, ezért sokszor nem teszik meg azokat a lépéseket, amiket meg kellene, hogy tegyenek. Ez sokszor oda vezet, hogy akár évekig benne maradnak abban a helyzetben - megmaradnak egy rossz munkahelyen, egy rossz házasságban, egy rossz kapcsolatban -, lényeg az, hogy elakadnak. Mi abban próbálunk segíteni, hogy az emberek meglássák a saját lehetőségeiket és erősségeiket, és ezeket használva ki tudjanak jönni ezekből a szituációkból. A pozitív érzelmek kitágítják a mentális látóterünket. A pozitív érzelmeknek a szintje egy felfelé kígyózó pozitív spirált képes megindítani: javulnak a kapcsolataink, a munkahelyi teljesítményünk, és így tovább. Ez nem úgy működik, hogy egy nap azt mondom, ma pozitív leszek, hanem igenis egy életmódváltásra van szükség, napi szinten energiát és időt kell abba invesztálnom, hogy ez megváltozzon. De minden nap egy kis lépéssel nagyon nagy eredményeket lehet elérni. Amit mi teszünk, hogy segítünk a hozzánk fordulóknak abban, hogy ezt a fajta pozitív hozzáállást megteremtsék életükben.