Női foglalkoztatás: bölcsőde és óvoda közt félúton

Manapság idehaza a szülés után, általában mindenki hosszabb-rövidebb ideig igénybe veszi az anyasági ellátásokat. A korábban munkaviszonnyal bíró nők először a Terhességi- Gyermekágyi Segély 24 hetét, majd az ennél anyagilag jóval kedvezőtlenebb Gyermekgondozási díjat veszik igénybe. Májustól pedig a gyermek 2 éves korára kifutnak az ellátási idők, és - ha van hova-, vissza kell menni dolgozni. Ez azonban lehetetlen a gyerek napközbeni felügyeletének a megszervezése nélkül. Ugyanez vonatkozik a most kifutó Gyermekgondozási segély igénylőire is. Mindenkinek valamilyen ellátórendszerbe be kell szoktatni a gyerekét, ha dolgozni szeretne menni. Ezek az intézmények nagyon sokszor gyerekbarátok, kitűnő szakemberek dolgoznak az intézetek falai közt, de a szülőbarát, szolgáltatói üzemmód sokuktól még távol áll.

Lehetőségek és különbségek

A Kölöknet honlapján, még június 6-án olvashattuk, hogy a csaknem háromszázezer bölcsődés korú gyermek mindössze tíz százalékának jut hely bölcsődében, holott az Európai Unió irányelvben rögzítette, hogy 2010-ig el kellene érni azt, hogy minimum harminc százalék számára elérhető legyen a bölcsődei elhelyezés. Ez azt jelenti, hogy a mai több mint 25 ezer férőhely legalább háromszorosára lenne szükség. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium március 18-i tájékoztatója szerint a mintegy 3200 településnek mindössze 7 százalékában található bölcsőde. Ráadásul a meglévő intézmények túlterheltek, sokszor 130 százalékos kihasználtsággal működnek. Ez a tény az intézmények jó szakmai minőségét is veszélyeztetheti.

Szintén itt olvashatjuk azt az információt, miszerint a szükséges bővítéseket a kormányzat uniós forrásokból próbálja finanszírozni. A Nemzeti Cselekvési Terv szerint 2013-ig ötezer új férőhely létesül. Ettől az évtől kezdve megindult az újabb bővítés, és az erre fordított állami támogatás összege is nagyjából hatvan százalékkal emelkedett. A 2007/2008-as évben a Regionális Operatív Program keretében 4,5 milliárd forint támogatás igényelhető, mintegy 1500 férőhelyet biztosítva a 2010/2011-es tanévtől. Habár a fejlesztési és bővítési lehetőségek üdvözlendők, ugyanakkor az elvárt harminc százalékos ellátottságot egyelőre meg sem közelítik. A Magyar Bölcsődék Egyesületének elnöke kevesli a kormány ígéreteit: szerinte legalább 20-25 ezer új férőhelyre lenne szükség.

A szakmailag alapos körültekintéssel, kidolgozott módszertannal bíró, "tisztán" bölcsődei elhelyezés mellett az önkormányzatok működtethetnek úgynevezett, összevont óvodát és bölcsődét, ahol a 0-3 éves korosztály és a 3-6/7 éves korosztály külön csoportban, külön szabályozók szerint kerül gondozásba. A két ellátási forma szakmailag önállóan működik, de mindkettőnek az óvoda épülete ad otthont. Körülbelül 119 ilyen intézmény működik országosan. Ezen kívül pedig a lakosság nagy részészének csak a legújabb szervezeti forma, a 2009. szeptemberétől induló egységes óvoda-bölcsőde marad. Abban az esetben hozhat létre az önkormányzat ilyen összevont intézményt, ha nem kötelező önálló bölcsődét fenntartania, illetve ha a településen nincs elég bölcsődés korú gyermek, és az óvodások száma sem éri el a 20 főt. Ekkor az egységes óvoda-bölcsődében együtt gondoskodnak a kicsikről és az ovis korúakról, ám csak kétéves kortól írathatóak be a gyermekek.

A gyerekneveléssel foglalkozó szakportál az írásban fontosnak tartja, hogy megemlítse, az egységes óvoda-bölcsőde koncepciója kétséges kimenetelű lehet, mert a két korcsoport ellátása - a bölcsi és az óvoda - más-más szakmai feladatokkal, más-más minisztériumok irányítása alatt végzi a dolgát. A szociális tárca által szabályozott bölcsőde gondozási-nevelési feladatokat lát el, míg az oktatási tárca irányítása alá tartozó óvoda a közoktatás első szintjeként jelenik meg. Az előbbiben kisgyermekgondozók, az utóbbiban pedig óvodapedagógusok dolgoznak. Mindezt nem könnyű az egységes intézmény keretében összehangolni.

Gyes-ről oviba?

A gyerek ellátórendszerbe beszoktatása rengeteg körülménytől függ. A bölcsődei-óvodai hozzáférésen kívül nem is gondolnánk, hogy a gyerek fejlettsége és a szülők előítélete milyen fontos véleményformáló faktor.

Kata már terhessége alatt tudta, hogy szeretné a számára -akkor még - törvényileg biztosított mindhárom évet kisfia mellett tölteni. A környék, ahol éltek, egy nagyváros szélén álló lakótelep, ahol a tízezer lakosra az önkormányzat egy 40 férőhelyes bölcsődét jelölt ki, 3 csoportszobával, ahová a gyerek megszületése után rögvest helyet kell foglalni, és így is 12-14 kicsi jár egy-egy csoportba. Kata ezért inkább a gyerekkel maradt, és így töltötték el a megengedett 3 évet. A kisfiú január végén töltötte be a harmadik életévét, ezért már az azt megelőző, májusi óvodai beíratáskor előjegyeztette anyukája a körzeti óvodába. Fontos volt ez a lépés, mert ez teremthetett hivatkozási alapot a későbbi, tanév közepi kezdésre. Akkor megállapodtak az óvoda vezetőjével a január eleji kapcsolat-felvételben, ám, amikor Kata telefonált, a vezető sajnálattal jelezte, hogy minden hely betelt, és szinte esély sincs arra, hogy néhány héten belül felszabaduljon a kisfiú számára üres férőhely.

Elmondta azt is, hogy ugyan jó a májusi előjegyzés, de csak arra, hogyha idő közben megürül egy-egy hely, mondjuk a költözködés miatt, akkor erről, az előjegyzési listáról választanak egy, már bejelentett, a harmadik születésnapját betöltött kisgyereket. Persze, előbb olyat, aki sok-sok, egyéb tényezőnek is megfelel. Elmagyarázta, hogy ami üres helye van, azt az 5. életévet betöltött, óvodaköteles korba lépő, illetve az ideköltöző, korábban már óvodás gyerekeknek tartják fenn. Itt véget is ért volna Kata esélye arra, hogy valaha is visszakerül a munkahelyére, ha ő, a jogaira hivatkozva nem kezd el erősködni... Személyesen is felkereste az óvodavezetőt, aki a szelíd, de határozott nő érveit hallgatva, meggondolta magát, és minden akadály elhárult a kisfiú óvodai beszoktatása elől.

Sok szülő, pusztán jóakarattól vezetve enged annak a nyomásnak, miszerint a gyereknek 3 évesen az a legjobb, ha először bölcsődébe, majd csak fél-egy év után - mintegy karrier utat végigjárva -, íratják be az "elvárásokkal teli" óvodába a kicsiket. Nem biztos, hogy a gyerekeknek ebben az életkorban jót tesz, ha egy rövid periódus alatt több intézménytípust, rá vigyázó felnőtteket, szabályokat és gyereksereget kell megszoknia. Másrészt a csekély számú bölcsőde se teszi lehetővé, hogy minden gyerek óvoda előtt bölcsődébe járjon.

Törvény adta rugalmasság

Az intézmények közti rugalmas átjárás fontos elem lehetne a kisgyermekes anyák munkába állásának megsegítésre. A törvény a lehetőséget megteremtette erre, azonban sokan, sokféleképp értelmezik ezt a helyzetet. A Közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. törvény) 8. § (2) kimondja, hogy az óvodai nevelés szakasza a gyermek hároméves korában kezdődik, és addig az időpontig tart, ameddig a gyermek a tankötelezettség teljesítését az e törvény 6. paragrafusának (2) bekezdése szerint meg nem kezdi.

Ugyanennek a törvénynek a 24. paragrafusa még arról is rendelkezik, hogy (4) Az óvodai foglalkozásokat oly módon kell megszervezni, hogy az óvoda a szülők igényei szerint eleget tudjon tenni az óvodai neveléssel, a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatainak. Az e törvényben meghatározott óvodai feladatok ellátásához igénybe vehető heti időkeret ötven óra, melyet indokolt esetben meg kell növelni a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokhoz szükséges idővel.

Ezek szerint, a törvény nemcsak lehetővé teszi a napközbeni ellátást, hanem ezen felül még megengedi azt is, hogyha igény van rá, akkor a napi 10 órás nyitvatartást extra időkerettel meg is lehet növelni. Jó ezt tudni, ha azt hallja a dolgozó anya, hogy az ő gyermekének az óvodája csak napi 7-8 órát van nyitva.

Visszásságokat lehet tapasztalni az óvodai felvétellel kapcsolatban is. Néhány óvoda komoly felvételi rangsorokat készít a szobatisztaság, a betöltött életévek, a lakhely, a testvérek egyazon intézményi elhelyezése alapján. Miközben a Közoktatási törvény 26. paragrafusában ezzel kapcsolatban mindössze az olvasható, hogy (2) A gyermeket elsősorban abba az óvodába kell felvenni, átvenni, amelynek körzetében lakik, illetőleg ahol szülője dolgozik. A felvételről, átvételről az óvoda vezetője dönt. Ha a jelentkezők száma meghaladja a felvehető gyermekek számát, az óvodavezető, több óvoda esetén az óvoda fenntartója bizottságot szervez, amely javaslatot tesz a felvételre.

Szintén problémát jelenthet az évközi beíratás is. Sok óvodában azt szeretik, ha egyszerre, szeptemberben kezdik el, a már óvoda-érett, tehát a 3. születésnapjukat betöltött gyerekek a tanévet, és senki sem zavarja meg "menet közben" a csoportok életét. Miközben a törvény 65. § (1) kimondja, hogy a szülő gyermeke óvodai felvételét, átvételét bármikor kérheti. Illetve, ebben a törvényben arra is választ kaphat a munkába igyekvő anya, hogy fogadhatják-e gyerekét az óvodákban, ha év közben íratja be. Jó hír a számukra, hogy az újonnan jelentkező gyermekek fogadása az óvodai nevelési évben folyamatosan történik.

Itt az ideje annak, hogy megforduljon a kör, és a gyermeknevelő intézmények elkezdjenek valóban olyan módon működni, hogy kiszolgálhassák azokat az igényeket, amelyek miatt létrehozták őket. Ehhez a törvényi környezet adott, már csak a szükséges attitűdöket kellene kialakítani. Nyilvánvaló, hogy a napközbeni ellátások szervezése, működése szempontjából a gyerek érdeke az első, de második hely az adóforintjaiból ezt a szolgáltatást lehetővé tevő szülőnek jár.