A gazdag nyugatiak felkészületlenek a megszorításokra

Gideon Rachman, a londoni gazdasági napilap szemleírója felidézi, hogy több közép-európai országnak drasztikus intézkedéseket kellett hoznia a nehéz idők átvészelésére, mivel nincs meg az a lehetőségük - mint Amerikának vagy Nagy-Britanniának -, hogy hatalmas hitelfelvételekkel kerüljék el a fájdalmas kiadáscsökkentéseket.

Észtországban a közszféra béreit 10 százalékkal, Magyarországon a nyugdíjakat 8 százalékkal csökkentették, és felemelték a magyar nyugdíjkorhatárt. Ezeknek az országoknak a lakossága eddig "figyelemreméltó beletörődéssel" reagált minderre.

A mély recesszió természetesen nem marad politikai reakció nélkül, és a szélsőséges pártok megerősödhetnek, de jelen pillanatban a politika változatlanul stabil.
Érdemes azonban elképzelni, mi történne, ha Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban próbálkoznának magyar vagy észt mintára végrehajtott megszorításokkal: az eredmény hatalmas felháborodás lenne, áll a Financial Times keddi publicisztikájában.

Rachman szerint ugyanis a gazdasági növekedés hosszú időszakaiban e két ország polgárai kifejlesztették magukban "a jogos járandóság", a "mert megérdemlem" érzetét; sokan elhitték a brit Munkáspárt 1997-es választási mottóját, azt, hogy a dolgok mindig csak jobbra fordulhatnak.

Így a közkiadások lefaragása helyett a brit és az amerikai kormány "őrült módjára" vesz fel kölcsönöket, a mérleg kiegyensúlyozását célzó hiteles, hosszú távú terv bármiféle jele nélkül. Mindkét ország abban a szerencsés helyzetben van, hogy a piac még mindig hajlandó hitelezni nekik, és Nagy-Britannia a Standard & Poor's hitelminősítő múlt heti figyelmeztetése ellenére - a cég stabilról negatívra rontotta a brit szuverén adósbesorolás kilátását - továbbra is megőrizte lehető legjobb, "AAA" osztályzatát. Azonban ha elérkezik az elszámolás órája, az annál keményebb lesz, áll az írásban.

Dieter Helm, az oxfordi egyetem gazdaságtan-professzora azt mondta a Financial Timesnak: a jelenlegi válság alapvető oka a túlzott eladósodásra alapuló, fenntarthatatlan szintű fogyasztás, túl kevés beruházás és megtakarítás mellett. - Ha még többet próbálunk költeni, és egyre több hitelt veszünk fel, az életszínvonalra gyakorolt hatás arányosan annál nagyobb lesz - mondta Helm.

A professzor szerint Nagy-Britanniában a fenntartható fogyasztás szintje a 2006-2007-es csúcsnál akár 20 százalékkal is alacsonyabb lehet. Próbálja azonban valaki azt mondani a briteknek vagy az amerikaiaknak, hogy el kell fogadniuk életszínvonaluk 20 százalékos csökkenését. Lehet, hogy ezzel az argentinok vagy az észtek kibékülnének, de a londoniak és a New York-iak nem, áll a Financial Times írásában.