Ami a minisztériumban jár, azért a pedagógus pereskedett
Ítélet született a pécsi pedagógus ügyében. A legfőbb bíróság kimondta: nem függhet a közalkalmazottak illetményének kifizetésével felmerülő többletköltségek megtérítése attól, hogy milyen ajánlatokat tesznek közzé a bankok a fizetési számlák vezetéséért, illetve az illetmény egyszeri felvételéért.
Mint a híradásokból ismert, egy pécsi pedagógus 2010-ben indított pert három havi bérének felvétele miatt adódó banki többletköltségeinek megtérítése érdekében. Három évig pereskedett 5 462 forint költségtérítésért. Az ügyben azonban nem az összegnek, hanem a Kúria-ítéletben kimondottaknak van jelentősége.
Már az első fokon eljáró munkaügyi bíróság is megítélte ezt az összeget az érintett pedagógusnak a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 79/A. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozva. A másodfokon eljáró bíróság azonban 3 440 forintra szállította le a bankszámla-költségtérítés összegét. Kifejtette, hogy a munkaügyi bíróság a többletköltségként jelentkező kiadások körét helyesen állapította meg a tranzakciós díjban, a számlavezetési díjban és a kártyadíjban, nem értett egyet azonban azzal, hogy a felperes által kimutatott banki költségek teljes egészében a munkáltató által megtérítendő többletköltségként jelentkeztek.
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság azonban az elsőfokú bíróság ítéletét, vagyis az 5 462 forint költségtérítést hagyta helyben. A Kúria kimondta: a jogalap vonatkozásában helytállóan döntöttek az eljáró bíróságok, az összegszerűség kérdésében azonban tévedett a másodfokú bíróság, amikor a bankkártya díjának, illetve a számlavezetési díjnak csak egy részét találta megalapozottnak. A Kjt. jelen ügyben alkalmazandó 79/A.§ (1) és (2) bekezdése előírja, hogy a közalkalmazottat megillető illetmény kifizetése a közalkalmazott által meghatározott fizetési számlára utalással, vagy ennek hiányában postai úton történik. Az illetmény fizetési számlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve az illetmény-kifizetés a közalkalmazott részére költségtöbbletet nem okozhat.
Mindeközben a minisztériumokban dolgozóknak rendeletben rögzítették a költségtérítést.
A felperesnek az illetménye felvételével kapcsolatos éves bankkártyadíj és számlavezetési díj attól függetlenül merült fel, hogy kártyáját, illetve számláját az illetmény felvételén kívül egyéb tranzakciókra is használta-e. Mivel nincs mód negyedéves, vagy havi bankkártya kiváltására és a számlavezetési díjat akár egyszeri alkalommal történő illetményfelvétel esetén is meg kell fizetni, ezen összeg csökkentése a Kjt. 79/A. § (2) bekezdésébe ütközne, hisz ezáltal nem jutna hozzá a felperes az illetménye felvételével kapcsolatban felmerült költségéhez.
Az illetmény kifizetésével felmerülő többletköltségek megtérítése nem függhet attól, hogy a közalkalmazott által elérhető bankok a fizetési számlák vezetéséért, illetve az illetmény egyszeri felvételéért milyen ajánlatokat tesznek közzé. Nincs olyan jogszabályi kötelezés, amely a közalkalmazott költségviselését írná elő, ha nem a munkáltató elvárásának megfelelő számlaszerződést köt. Így nem ütközött a jóhiszemű joggyakorlás követelményébe a felperes azon magatartása, hogy nem folytatott azzal kapcsolatban részletes vizsgálatot, hogy melyik számlakonstrukció eredményezné a munkáltató számára a legkedvezőbb feltételeket az illetmény felvételéhez.
A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ 2013 végéig rendezné a tanárok folyószámla-költségtérítésének kérdését. Más közfoglalkoztató egyelőre még nem szólalt meg az ügyben.
Mit tegyenek a közszolgák?
Minden bankhasználattal kapcsolatos költséget meg kell téríteni a közallkalmazottak, köztisztviselők, kormánytisztviselők, illetve a fegyveres szerveknél dolgozók részére. Valamennyi státusztörvény rögzíti ugyanis azt, hogy a bankszámlahasználatból nem származhat hátrányuk a munkavállalóknak - mondta el a Pénzcentrum.hu kérdésére Magyar Gábor ügyvéd. A Kúria ítéletével csak megerősítette, hogy a bankszámla-fenntartási költséget és a bankkártya éves használati díját attól függetlenül meg kell fizetni a közszférában alkalmazottak részére, hogy a bankszámlájukat más célokra is használják-e. Vagyis miközben az állam különböző különadókkal sanyargatja a bankokat, "lábon lövi saját magát", mivel egyre növekvő összegű költségtérítést kell kifizetnie az alkalmazottak számára - jegyzi meg.
Ha egy közszférában dolgozó munkáltatója nem téríti meg számára a bankszámla-használattal és a készpénzfelvétellel összefüggő költségeit, akkor - három évre visszamenőlegesen - először levélben érdemes azt kérnie, illetve a köztisztviselőknek, kormánytisztviselőknek közszolgálati panaszt érdemes benyújtaniuk, amire 30 napon belül választ kell kapniuk.
Amennyiben a munkáltató nem téríti meg a költségeiket, akkor közjegyző vagy ügyvéd közreműködésével fizetési meghagyás kibocsátását kérhetik. Sem a munkavállalóknak, sem a munkáltatóknak nem lenne jó, ha erre sor kerülne. A fizetési meghagyásnak ugyanis 3 százalékos, de legalább 5 ezer forint eljárási díja van, plusz közjegyzői, ügyvédi munkadíjjal is számolni kell, amit a dolgozónak kell megelőlegeznie, de végső soron a munkáltatót terheli majd. Ha a munkáltató nem tesz eleget a jogerős fizetési meghagyásban foglaltaknak, akkor pedig végrehajtást lehet kérni, amelynek újabb költsége van. Perré alakulás esetén a költségek duplázódnak.
Már az első fokon eljáró munkaügyi bíróság is megítélte ezt az összeget az érintett pedagógusnak a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 79/A. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozva. A másodfokon eljáró bíróság azonban 3 440 forintra szállította le a bankszámla-költségtérítés összegét. Kifejtette, hogy a munkaügyi bíróság a többletköltségként jelentkező kiadások körét helyesen állapította meg a tranzakciós díjban, a számlavezetési díjban és a kártyadíjban, nem értett egyet azonban azzal, hogy a felperes által kimutatott banki költségek teljes egészében a munkáltató által megtérítendő többletköltségként jelentkeztek.
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság azonban az elsőfokú bíróság ítéletét, vagyis az 5 462 forint költségtérítést hagyta helyben. A Kúria kimondta: a jogalap vonatkozásában helytállóan döntöttek az eljáró bíróságok, az összegszerűség kérdésében azonban tévedett a másodfokú bíróság, amikor a bankkártya díjának, illetve a számlavezetési díjnak csak egy részét találta megalapozottnak. A Kjt. jelen ügyben alkalmazandó 79/A.§ (1) és (2) bekezdése előírja, hogy a közalkalmazottat megillető illetmény kifizetése a közalkalmazott által meghatározott fizetési számlára utalással, vagy ennek hiányában postai úton történik. Az illetmény fizetési számlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve az illetmény-kifizetés a közalkalmazott részére költségtöbbletet nem okozhat.
Mindeközben a minisztériumokban dolgozóknak rendeletben rögzítették a költségtérítést.
A felperesnek az illetménye felvételével kapcsolatos éves bankkártyadíj és számlavezetési díj attól függetlenül merült fel, hogy kártyáját, illetve számláját az illetmény felvételén kívül egyéb tranzakciókra is használta-e. Mivel nincs mód negyedéves, vagy havi bankkártya kiváltására és a számlavezetési díjat akár egyszeri alkalommal történő illetményfelvétel esetén is meg kell fizetni, ezen összeg csökkentése a Kjt. 79/A. § (2) bekezdésébe ütközne, hisz ezáltal nem jutna hozzá a felperes az illetménye felvételével kapcsolatban felmerült költségéhez.
Az illetmény kifizetésével felmerülő többletköltségek megtérítése nem függhet attól, hogy a közalkalmazott által elérhető bankok a fizetési számlák vezetéséért, illetve az illetmény egyszeri felvételéért milyen ajánlatokat tesznek közzé. Nincs olyan jogszabályi kötelezés, amely a közalkalmazott költségviselését írná elő, ha nem a munkáltató elvárásának megfelelő számlaszerződést köt. Így nem ütközött a jóhiszemű joggyakorlás követelményébe a felperes azon magatartása, hogy nem folytatott azzal kapcsolatban részletes vizsgálatot, hogy melyik számlakonstrukció eredményezné a munkáltató számára a legkedvezőbb feltételeket az illetmény felvételéhez.
A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ 2013 végéig rendezné a tanárok folyószámla-költségtérítésének kérdését. Más közfoglalkoztató egyelőre még nem szólalt meg az ügyben.
Mit tegyenek a közszolgák?
Minden bankhasználattal kapcsolatos költséget meg kell téríteni a közallkalmazottak, köztisztviselők, kormánytisztviselők, illetve a fegyveres szerveknél dolgozók részére. Valamennyi státusztörvény rögzíti ugyanis azt, hogy a bankszámlahasználatból nem származhat hátrányuk a munkavállalóknak - mondta el a Pénzcentrum.hu kérdésére Magyar Gábor ügyvéd. A Kúria ítéletével csak megerősítette, hogy a bankszámla-fenntartási költséget és a bankkártya éves használati díját attól függetlenül meg kell fizetni a közszférában alkalmazottak részére, hogy a bankszámlájukat más célokra is használják-e. Vagyis miközben az állam különböző különadókkal sanyargatja a bankokat, "lábon lövi saját magát", mivel egyre növekvő összegű költségtérítést kell kifizetnie az alkalmazottak számára - jegyzi meg.
Ha egy közszférában dolgozó munkáltatója nem téríti meg számára a bankszámla-használattal és a készpénzfelvétellel összefüggő költségeit, akkor - három évre visszamenőlegesen - először levélben érdemes azt kérnie, illetve a köztisztviselőknek, kormánytisztviselőknek közszolgálati panaszt érdemes benyújtaniuk, amire 30 napon belül választ kell kapniuk.
Amennyiben a munkáltató nem téríti meg a költségeiket, akkor közjegyző vagy ügyvéd közreműködésével fizetési meghagyás kibocsátását kérhetik. Sem a munkavállalóknak, sem a munkáltatóknak nem lenne jó, ha erre sor kerülne. A fizetési meghagyásnak ugyanis 3 százalékos, de legalább 5 ezer forint eljárási díja van, plusz közjegyzői, ügyvédi munkadíjjal is számolni kell, amit a dolgozónak kell megelőlegeznie, de végső soron a munkáltatót terheli majd. Ha a munkáltató nem tesz eleget a jogerős fizetési meghagyásban foglaltaknak, akkor pedig végrehajtást lehet kérni, amelynek újabb költsége van. Perré alakulás esetén a költségek duplázódnak.
Egy-egy kérdést alapul véve vezet el a megoldásig
Aki kérdez: Branyiczki Imre
Az egykori orvos kitálal a brit állami egészségügyről