Egyre későbbre tolnák a nyugdíjkorhatárt Európában

Ugyanakkor kérdéses, hogy az egyezséget sikerül-e átvinni a törvényhozáson, tekintve, hogy a szenátusban a Romano Prodi-féle baloldali-centrista kabinet épphogy egyfős többséggel rendelkezik, így a reformot bíráló markánsan baloldali képviselők nagy befolyásukkal még megtorpedózhatják a javaslatot.

A nyugdíjrendszerek átalakítása Európa sok más országában is napirenden van, mivel az elöregedő társadalmak nem tudják változatlan feltételek mellett finanszírozni a jövő nyugdíjasainak ellátását. Az OECD szerint általános jelenség, hogy a mai munkavállalók nyugdíjkilátásai már sokkal rosszabbak, mint amiben az előző generációk tagjai reménykedhettek, és a jövőben a helyzet további romlása várható. Leginkább Görög- és Spanyolország nyugdíjrendszere fenntarthatatlan, mert a korkedvezményes nyugdíjba vonulásra bátorít, ahelyett, hogy inkább a munkában töltött évek meghosszabbítására ösztönözne.

Ebből a szempontból a norvég reform a követendő példa, ott ugyanis március óta a dolgozók választhatnak: vagy nyugdíjba vonulnak az általános korhatár (ott 62 év) elérésekor, vagy igénybe veszik azokat az "erős ösztönzőket", amelyek révén akár hetvenéves korukig is aktívak maradhatnak. Ennek érdekében, a nyugdíj kiszámításánál az egész életpálya során megszerzett jövedelmet veszik alapul.

Sokhelyütt az általános korhatár emelésében látják a megoldást. Nagy-Britanniában például John Hutton akkori szakállamtitkár tavaly azzal ijesztgette a közvéleményt, hogy a korhatárt 2050-re 68 évre kell növelni, Németországban pedig márciusban döntöttek arról, hogy 2029-től már 67 év lesz a mostani 65 helyett.

A nyugdíjrendszer bevételeinek növelésére nyilvánvalóan a járulékok emelése lenne a megoldás, ám a fejlődő országok nem engedhetik meg maguknak gyenge versenyképességük miatt. A varsói parlament például pár hete kénytelen volt mérsékelni a munkaadói és a munkavállalói nyugdíjjárulékot, hogy legalább lelassítsa a lengyelek százezreinek külföldre távozását - közli a Világgazdaság.