Karrier vagy család: egyéni döntésen múlik

Magyarországon az elmúlt hetven évben radikális változásokon ment keresztül a nők munkában betöltött szerepének felfogása: a második világháború előtt a magyar társadalom a családi élet kézbentartását és igazgatását várta el tőlük, munkavállalásukat pedig nem nézte jó szemmel, majd a háborútól a rendszerváltásig terjedő időszakban kifejezetten a munkába járás lett az elvárás. Az attitűdváltást jól jelzi a KSH 1986-ban végzett felmérése, ami szerint a dolgozó nők 81 százaléka tartotta fontosnak a munkavállalást. A rendszerváltás után, 1995-ben megismételt kutatás továbbra is azt mutatta, hogy a döntő többség szerint kiemelt szerepe van a nők életében munkának.

Mindkét kutatásban a nők túlnyomó része a részmunkaidős vagy otthon végezhető munkát részesítené előnyben, ami ma sem jellemző foglalkoztatási forma. Így továbbra is megmaradt számukra a kérdés: karrier vagy a család? A nőkre a családi életben betöltött szerep többletfeladatot ró, míg a hagyományos szerepű, női "hátországgal" rendelkező férfiak több energiát képesek a karrierjükbe fektetni.

A munkaerőpiacon hátrányos jelenségek sora kíséri a női munkavállalókat: több területen tapasztalható, hogy ugyanazért a munkáért többet fizetnek a férfiaknak, és jellemző adat, hogy amíg a diplomások nagyobbik része nő, a felsővezetők között unió-szerte mégis alig 6 százalék körüli az arányuk. A hölgyeket erősen érinti az üvegplafon-jelenség, amikor bár minden adottság megvan, egy láthatatlan falon túl nem jutnak a vezetői ranglistán.

"A munkaerőpiacon alapvetően a tudás számít, de ha két azonos képességű emberről van szó, valóban előfordulhat hátrányos megkülönböztetés nőkkel szemben. Ugyanakkor az a gyakorlati tapasztalat, hogy nők némi kitartással minden területen képesek áttörni az előítéleteken. Sokkal nagyobb dilemma számukra, hogy a családra vagy a karrierre áldozzanak-e több időt. Egy felsővezetővel szemben például manapság olyan erős elvárások vannak, ami mellett korlátozott idő jut a családra" - hangsúlyozta Csákvári Róbert, a Work Force Személyzeti Tanácsadó ügyvezető igazgatója, aki szerint a tradicionális társadalmi felfogásnak megfelelni akaró, a családot előnyben részesítő hölgyeknek nagyon nehéz otthon és a munkahelyen egyszerre maximálisan teljesíteni, és ez kihathat a munkahelyi megítélésre is.

"Sokan nem fognak velem egyetérteni, de én a problémát egész máshonnan közelítem meg: nem a társadalom, hanem az egyén szintjéről. A kedvezőtlen jelenségek ellenére egy nő bármit képes elérni ma Magyarországon, a kérdés sokkal inkább az, személyesen mi jelent boldogságot neki. Ehhez először is őszintén szembe kell néznie korlátaival és tényleges elvárásaival az életben, csak így találhatja meg a helyét. Ha valaki boldog, mindegy, hogy főállású családanyaként vagy éppen igazgatónőként boldog" - mutatatott rá Mester L. Viktória business coach, aki többek között női felsővezetők személyre szabott tréningjével is foglalkozik. A coach, aki egyfajta edzőként fejleszti pozitív irányba a vezetők személyiségét, úgy látja, káros a nőket érintő hátrányos megkülönböztetés, de társadalmi méretű intézkedések helyett sokkal nagyobb siker lehet a személyes boldogulás legjobb lehetőségének megtalálása.

Magyarországon az Alkotmány és a Munka Törvénykönyve is kizárja a nők diszkriminációját, ugyanakkor pozitív megkülönböztetésben nem részesítik őket hazánkban, bár az Európai Unió lehetővé teszi pozitív kampányok és felvételi kvóták alkalmazását számukra.