"Középiskolában mindenből 2-es vagy? Sebaj! Lehet belőled tanító!"

"A tanítók ponthatárához 224 ponttal már bárki felvételt nyerhet tanító szakra. Ez a pontszám alacsony, tényleg nagyon, de nagyon alacsony. A képen látható, hogyan tud összejönni ez a 224 pont. Tulajdonképpen egy középiskolában mindenből kettes tanuló, mindenből kettesre érettségiző, mindenféle pluszpontok nélküli felvételiző elkezdheti a tanulmányait a tanítóképzőben! Az is, aki hóhányó, és csupán amiatt marad ott, hogy papírja legyen egy felsőfokú oktatásról, miközben kettesekkel lavírozik ott is végig, és még a legrosszabb álmaiban sem fordul elő, hogy tényleg tanító legyen. Ugyanakkor én nem törnék azok felett pálcát, akik tényleg TANÍTÓNAK készülnek, mert tanítottam tanító hallgatókat. 2+1 évet két tanítóképzőben is, matematika, matematika módszertan és természettudomány tantárgyakból. Igazán jóravaló, tisztességes, igazán tanítónak készülő hallgatóim voltak. Ami miatt alacsony pontszámmal kerültek be, azt én rendszerhibaként definiálom. Rendszerhiba a középiskolai oktatás, ahonnan kikerülnek. Rendszerhiba a felsőoktatás elvárása, hogy bárki is jöhet, ha mégis tanító akarna lenni. Rendszerhiba, hogy ha mégis végigcsinálja, és továbbra is kedvet érez ahhoz, hogy tanító legyen, éhbérért fog tanítani. Mert, aki elvégzi a tanítóképzést, arról tapasztalataim alapján garantálom, hogy jól fogja csinálni, mert a magyar tanítóképzés még tartja magát. Tényleg tartja magát, bárki bármit is gondol, én belülről láttam a kollégák munkáját! Mégis, egyre kevesebben fognak a hallgatók közül a pályán maradni, mert bármi másba is kezdenek, az abból származó jövedelemből nagyobb valószínűséggel fognak tudni megélni. Ja, és akkor mi lenne, ha úgy lenne, mint pl Finnországban, ahol a tanítóképzőbe a felvételi ponthatár szinte minden egyéb szakhoz képest a legmagasabb? (Ugyanis a finnek, de más országok is elvárják, hogy a gyermekeiket tanítók a legmagasabban kvalifikált diákok közül kerüljenek ki.) Mert arrafelé, de másfelé is, más civilizált országokban is fontos, hogy ki tanítja a gyermekeket írni, olvasni, számolni. Hát, nálunk ez nem annyira fontos. Ez a valódi rendszerhiba. Itt, Magyarországon, a XXI. században, ahol az átlag szülő átlag gyermekének az átlag alatti oktatás is meg kell feleljen, mert nem kaphat mást, mert nincs más. Semmi más, csak rendszerhiba. És nekünk ez is jó, mert mi ezt is tűrjük, mert a gyerek valahogy mégsem annyira számít. Akinek meg számít, az fizessen magániskolát, korrepetálást, .... Ha megteheti."