Úri szabó: a kihaló szakmák egyike

Varratni presztízskérdés. Régebben más lehetőség nem volt, akinek öltönyre volt szüksége, az szabatott. Ma ruhát csak az készíttet, aki minőséget akar: rétegigényt elégítünk ki - mondta el a Népszabadságnak Jáni Tamás úri szabó, aki harmadik generációs szabómesterként beleszületett a szakmába.

Szakmai szemmel nézve kihalóban van a foglalkozás. A régi iparosok kiöregedtek, a fiatalokat pedig nem vonzza a terület: ez nem az a kenyérkereset, amivel karriert lehet befutni vagy pár év elteltével saját üzletet létrehozni. Sok szabóság van, de Jáni Tamás egy kezén meg tudja számolni, hányan dolgoznak hagyományos kézi munkával. Sok varroda úri szabóságként hirdeti magát, de félig gyári technológiával dolgoznak. Velük kell versenyezni: ők kedvezőbb árat tudnak mondani, mert míg egy úri szabó negyvenöt óra alatt készít el egy öltönyt, félkonfekcióban ez tíz óra. Magyarországon ez ma luxusszolgáltatásnak számít.

A kézi munka háttérbe szorulásával pont az vész el, amiért a szabót választanánk: a testre szabás. A méretvétel, a szabásminta elkészítése, a szabás, a formára vasalás mind a szakmai kánon része, de a lényeg a testalkat sajátosságainak maximális figyelembevétele.

"Az áruházi cikkek nem versenyezhetnek a méretre készített ruhákkal: a gyárak nem tudják lekövetni az alakot. Nem hiába tanultunk anatómiát annak idején. Rögtön látható, melyik öltöny készült szabóságban, és melyiket akasztották le tucatnyi hasonló közül egy áruházban." - nyilatkozza az utolsó úri szabók egyike.

Népszabadság