Itt vannak a tervek, így alakítaná át a Tisza-kormány a munka világát

2060-ra akár 1,5 millió fővel csökkenhet a munkavállaló korú népesség létszáma Magyarországon – emelte ki az Eurostat népesség-előrejelzési adatait Szabó Imre Szilárd, a Szociális és Családügyi Minisztérium foglalkoztatási szabályozásért és tervezésért felelős helyettes államtitkár előadásában. (A konferencián az előadók további számadatokat is megemlítettek a témakörben: az MNB kimutatása szerint 2030-ra 188 000 munkavállaló fog hiányozni a magyar munkapiacról, az OECD adatok pedig ugyanekkorra mintegy 250 000 fős hiányt prognosztizálnak - a szerk. ). Mindez a demográfiai folyamatok következménye, amelyek egyelőre nem látszanak megfordulni. 

Így a foglalkoztatáspolitika egyik legfőbb kérdése a kieső munkaerő pótlása, ha ennek egy részét helyettesíti is az automatizáció vagy a termelékenység növelése – utóbbi Magyarországon hagyományosan szintén nem egyszerű feladat, bár az elmúlt években sikerült növekedést elérni, a régiós összehasonlításban még mindig elmarad az átlagtól. 

Külföldi vendégmunkások foglalkoztatása

Az egyik megoldási lehetőség a harmadik országból érkező munkavállalók foglalkoztatása, akik számára az új vendégmunkás tartózkodási engedélyek kiadását a kormány 2026. június 6-ával felfüggesztette. Mint mondta, hogy egyébként ezek a munkavállalók a nagy munkaerő-igényű, szakképzettséget nem igénylő ágazatokban vannak elsősorban jelen, olyan munkakörökben, amelyek betöltéséhez a magyar munkaerő önmagában nem elegendő. A helyettes államtitkár hangsúlyozta, átláthatóbb, kiszámíthatóbb és egyszerűbb szabályozást akarnak kialakítani, mert a jelenlegi rendszer a 24 jogcímmel nagyon bonyolult. Így ezen a joganyagon dolgoznak.

Valamint ehhez kapcsolódóanát kívánják alakítani a hazai munkaerő-piaci vizsgálati rendszert – a munkaügyi központok feladata, hogy megállapítsák, vajon van-e adott munkakörre potenciális magyar munkavállaló, mielőtt vendégmunkás behozatalára lenne lehetőség ebből a célból -, hogy ne csak egy kipipálandó adminisztratív feladat legyen, hanem valódi munkaerő-felmérés. Ehhez meg kívánják erősíteni az intézményrendszert – hangsúlyozta az államtitkár. 

A munkaerő-tartalék a statisztikák szerint 300-400 ezer fő között mozog, amibe a munkanélküliek, az alulfoglalkoztatottak és a dolgozni kívánó inaktívak is beletartoznak. Emellett elmondta, hogy az utóbbi években az alkalmazásban állók száma stagnál, ők azok, akiket teljes állásban, 8 órában, alkalmazottként foglalkoztatnak a cégek. A regisztrált álláskeresők száma mérsékelt ütemben ugyan csökken, a munkanélküliségi ráta mégis növekszik. A foglalkoztatási szerkezet gyors változása, a különböző iparágak munkaerő-igényének dinamikus alakulása nehezíti a munkából-munkába helyezést, amit ösztönözni kellene, a foglalkoztathatóság és az alkalmazkodás javításával. 

Minimálbér és garantált bérminimum

A helyettes államtitkár kiemelte, hogy bár a bérek az elmúlt években növekedtek, a területi különbségek nem mutatnak csökkenést. A legmagasabb bérekkel rendelkező Budapesten a bruttó átlagkereset a legalacsonyabb Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeinek majdnem a duplája, de Győr-Moson-Sopronhoz képest is mintegy 20% a különbség a főváros javára.

A minimálbér és a garantált bérminimum kapcsán kifejtette, hogy a minimálbér emelésének mértékét a gazdaság teljesítményét figyelembe véve felül kell vizsgálni, és újra kell tárgyalni. A korábban több évre szóló megállapodásban 2027-re 14%-os emelés szerepelt. Megemlítette, hogy újratárgyalásra a legutóbbi emelés kapcsán is sor került, hiszen a tervezett 13% helyett 11%-kal emelkedett 2026-ban a minimálbér. Ugyanakkor a módosítás egy adójóváírási csomaggal együtt valósulna meg – hangsúlyozta.

Megemlítette azt is, hogya garantált bérminimum emelésére nincs is kitűzött célszám, és ez az összeg a minimálbérnél is erőteljesebben hat az egész bérrendszerre, így növeli a bérfeszültséget valamint az egész bérskálát felfelé tolja. Kiemelte, hogy ez utóbbi esetében a kritériumrendszert is át kellene gondolni. A minimálbér és a garantált bérminimum emelése közvetlenül mintegy 420 ezer, közvetlen bérkörnyezetükkel együtt pedig 750 ezer munkavállalót érint.

Bértranszparencia és Platform irányelv

A Bértranszparencia irányelv kapcsán Szabó Imre Szilárd elmondta, nem véletlen, hogy mostanáig még 23-24 tagállam adós az irányelv átültetésével. Egy nagyon összetett szabályozásról van szó, rengeteg gyakorlati kérdés vetődik fel vele kapcsolatban. Így amíg a végleges és részletes szabályozás nem születik meg, óva intett az irányelvet érintő információk tekintetében. Megemlítette a szintén uniósPlatform Irányelvet is, amelyről a közbeszédben jóval kevesebb szó esik, pedig elvileg ezt is decemberig kellene átültetni a hazai szabályozásba. A platform munkavállalás egyre több munkavállalót érint - például az ételfutárokat -, akiknek a helyzetét rendezné ez a szabályozás. Így nagyon komoly feladat az irányelv kapcsán a munkakörök klasszifikálása. 

Felülvizsgálatra szorul a munka törvénykönyve: pontokba szedve 

Éppen a fentiek nyomán azt is kiemelte, hogy a Munka törvénykönyve mellett sok szempontból elment az idő az elmúlt másfél évtizedben, éppen a platformgazdaság, a távmunka különböző formáinak megjelenése, a hibrid és a digitális munkavégzés elterjedése miatt. Így ezek szabályozását mindenképpen át kellene gondolni. 

A helyettes államtitkár egy dián részletesen összeszedte a felülvizsgálandó tételeket:
    • a munkajog alapelveinek újraértékelése;
    • a munkavállalói jogállás jövőbeli kereteinek és fenntarthatóságának kérdése;
    • a munkaviszony rugalmassága és a munkavállalói védelem közötti egyensúly újragondolása;
    • a munkaviszony létesítésére, módosítására és megszüntetésére vonatkozó szabályok reformlehetőségei (jogellenes megszüntetés következményrendszere);
    • a munkaidő-szabályozás rendszere és egyes kérdései; 
    • a munkáltatói fegyelmezési és ellenőrzési jogával kapcsolatos kihívások;
    • a munkavállalói személyiségi jogok és a magánszféra védelmének alakulása;
    • a kártérítési felelősség kérdései;
    • a kollektív munkajog intézményeinek fejlesztési lehetőségei, különös tekintettel a szociális párbeszédre és a kollektív alku szerepére;
    • a munkajogi viták rendezésének kérdései;
    • az atipikus jogviszonyok szabályozási dilemmái.

Valamint kitért a közszféra mintegy 700-800 ezer dolgozójának besorolására is. Ugyanis az ő foglalkoztatásuk rendszere nagyon bonyolulttá vált, így a jogállási törvényeket is át kell tekinteni. 

Jogászként fájó pontként említette a munkaügyi perek számának bezuhanását, ami mintegy 30 000-es számról 3870-re csökkent. Kiemelte, hogyez sajnos nem jelenti azt, hogy ilyen mértékben tisztult volna a munkaerőpiac, hanem azt, hogy nem mernek / tudnak pereskedni a munkavállalók. Márpedig a jogérvényesítés jogát szerinte vissza kell adni a dolgozóknak, és a munkáltatóknak is érdeke a szabályozott környezet, mert ha vannak, akik retorziók (például perek) nélkül megússzák a jogsértéseket, az rontja a versenyképességet. 

Beszélt még a munkavédelmi és foglalkoztatásfelügyelet újbóli megerősítéséről, a hatóságok és eszközrendszerük helyreállításáról is, amire elsősorban a munkabalesetek és szabálytalanságok megelőzése érdekében van szükség. Hangsúlyozta, hogy a munkavédelmi és foglalkoztatási szabályozásokat be kell tartatni, valamint a bírságtételeket is újragondolni. Itt megjegyezte, hogy nem a még nagyobb bírságösszeg beszedése a cél, a kiszabható büntetéseket maximálni kell, hanem a prevencióra kell helyezni a fókuszt.