Van, ahol nem riadnak vissza a Munka törvénykönyvének módosításától

A részleteket a múlt héten jelentették be: a 35 órás munkahét a helyén marad, de a cégeknek némi rugalmasságra is lehetőségük lesz kollektív megállapodások révén. Máshogy fogalmazva: erősödik a szociális párbeszéd szerepe.

Azt hiszem, a reformokat bejelentő miniszterelnök pontosan tudja, hogy fogytán az idő. Jelezte, hogy a francia Munka Törvénykönyve teljes átírása csak 2018-ra fejeződik be (vagyis az új elnök hivatali ideje alatt, vagy (kisebb eséllyel) a jelenlegi elnök második mandátuma alatt).

A teljes reform alapjait a nagy tiszteletnek örvendő Robert Badinter volt igazságügyi miniszter fogja kidolgozni, aki nemrég könyvet is publikált a francia Munka Törvénykönyve szükségszerű átalakításáról (Le travail et la loi címmel). Feladata az lesz, hogy egy testület élén meghatározza, melyek a “mindenki számára garantált” alapvető jogok”.

Myriam El Khomri munkaügyi miniszter bejelentése szerint a reform három tengely mentén zajlik majd: az első tengely az alapvető szociális jogokat érinti, vagyis megfogalmazza, hogy melyek azok az alapvető jogok és szabályok, amelyeket a szociális partnerek nem módosíthatnak, a második pedig megfogalmazza, hogy mely ügyekben van tere a szociális párbeszédnek (azt már többször jelezte a kabinet, hogy a jogforrási hierarchiát nem kívánja megváltoztatni, vagyis a törvényi szabályozást kollektív és ágazati megállapodásban sem lehet majd felrúgni). Végül, a harmadik rész arra ad majd választ, hogy milyen szabályok alkalmazandók ágazati vagy üzemszintű megállapodás hiányában.

Az elemzések szerint a reformtervezet azt mutatja, hogy több tere lehet a tárgyalásnak, és megnőhet a szociális partnerek szerepe. Ismét meg kell jegyeznem, hogy Hollande elnök, úgy tűnik, tényleg hisz a szociális párbeszédben. Mint ahogy azt is ismét ide kell írnom, hogy a szociális párbeszéd erősítése kiváló módja a hatalommegosztásnak és a politikai felelősség okos szétterítésének.

Soós Eszter / Francia politika