A tudásmegosztás buli (lehet) akár vállalaton belül is
A technológia visszavonhatatlanul részévé vált a tanulásnak és a tudásátadásnak. Még ha a közoktatás ehhez nehezen is zárkózik fel, a vállalati tudásátadásban egyre változatosabb eszközök állnak rendelkezésre. Egyre inkább a „blended learning” jellemző, amely az online és a hagyományos oktatási módszerek vegyítését jelenti. Ahogy más területeken is egyre nagyobb szerep jut a közösségi médiának, ez a tanulásra is igaz: teret hódít a social learning és természetesen a videó. Ezt az egyértelmű tendenciát látta a németországi Learntec konferencián Toldi Gábor, toborzási szakértő, a Social Talent partnere.
Az egyik nem kicsit meglepő arányszám, hogy az emberiség tudásanyagának fele már elérhető videón, így a tudásátadásnak ez a módja megkerülhetetlen lett, az egyik alapvető tájékozódási forrás. Mint Toldi Gábor elmondta, a Learntecen kiállítók két óriási csarnokot töltöttek meg, amelyen két alapvető szegmenst a közoktatást és a vállalati tudásátadást fedték le. A digitális információátadásban jelen lévő legnagyobb szoftvercégektől a területen érdekelt kisvállalkozásokig.
Érdekes tendencia, hogy a szolgáltatók nagy része, hozzávetőleg 80%-a, még mindig elsősorban e-learning keretrendszert árul, amelyet a vásárló ügyfél kellene, hogy megtöltsön tartalommal. Így Toldi Gábor szerint a kulcs és a jövő a tartalomban van. Ugyanis sok esetben hiába van egy remek e-learning szoftvere egy cégnek, ha arra nincs meg a megfelelő erőforrás és tudásanyag, hogy saját tartalommal feltöltsék. Így tartalom nélkül pedig ezek az eszközök gyakorlatilag haszontalanok lehetnek.
A másik nagyon divatos irányzat a virtuális valóság használata már ezen a piacon is, ugyanakkor ennek az eszköznek gyakran még kiforratlan a helye a képzési-fejlesztési folyamatokban, ráadásul a vizuális megvalósításuk is hagy még kívánnivalót maga után. Azért persze jó példa is akad közöttük, így például a Viscopic fejlesztése, amelyet kifejezetten a német vasúttársaságnak a Deutsche Bahnnak dolgoztak ki. A cégnél komoly problémát jelentett a váltószerkezet szerelése az egész ország területén. 8000 embernek kellett megtanítani a módját úgy, hogy ezt nem lehet tantermekben oktatni. Logisztikai szempontból és az oktatást igénylők nagy száma miatt egy rémálomnak tűnt a feladat. Erre nyújtott megoldást a vasúttársaságnak speciálisan lefejlesztett VR (virtual reality) és AR (augmented reality: kiterjesztett valóság) eszköz, amelyen keresztül virtuális tantermekben tudják megtanítani a szükséges szerelési lépésekre a 8000 dolgozót.
Közösségi tanulás: „egyedül megélni valamit, és nem megosztani, csak fele akkora móka”
A másik erőteljes tendencia a közösségi tanulás, amely már eddig is jelentős teret hódított, gondoljunk csak a videómegosztókon terjedő TED előadásokra vagy a világ legnevesebb egyetemei által meghirdetett ingyenes, online elérhető kurzusokra.
Az egymástól és együtt tanulás mindig is az emberiség sajátja volt, de a közösségi oldalak, az ilyen-olyan információmegosztó lehetőségek újra a figyelem középpontjába emelték, ráadásul ahogy az intézményes oktatás, a közoktatás egyre inkább csak loholni igyekszik - ha egyáltalán - a kor elvárásai és igényei után, az ezeken a kereteken kívül elérhető tanulási lehetőségek is felértékelődnek. Az informális tanulásból és a közösségi együttműködésből lett a közösségi tanulás. Annak meghatározása, hogy ez a fogalom módszert vagy inkább a körülményeket jelenti megoszlanak a vélemények. Az egyik fontos momentuma, hogy az új ismeretet nem csak prezentálni kell, hanem alkalmazni is, vagyis el kell kezdeni róla egymással beszélgetni, gyakorlatban alkalmazni. Míg a körülmények kapcsán az meghatározó, hogy az együtt tanulás eredményeként új közösen lértrehozott tartalom születik, vagy a tanulás során a többieket meg lehet figyelni a tanult tevékenységek közben. Ma a közösségi tanulás helyszíne gyakran az online tér, amely segíti a tanulási folyamatot, a fenti említett irányok mentén.
Vállalati keretek között is működhet ez az egymásnak átadott tudás, nem csak a hagyományos módon, például mentorokon keresztül, hanem itt is be lehet vetni a rendelkezésre álló digitális eszközöket, tudásmenedzsment rendszereket kifejezetten a már rendelkezésre álló tudás megosztására is, ami így jóval több kollégához juthat el, mint ahánynak mentort lehet biztosítani vagy tréninget tartani. (Máris javítható a munkavállalói élmény!) A rendelkezésre álló tudásbázisok jobb kihasználása fenntarthatóvá teszi a képzési folyamatot valamint értéket teremt vele a tudást megosztó személy, amelynek minden érdekelt fél számára pozitív hatása lehet. Persze ehhez az is szükséges, hogy ez ne csak a tartalmat alkotó személy plusz erőfeszítése legyen, hanem a céges kultúra értékelje. Az alkotónak pedig adjon a kezébe eszközöket, készségeket, amelyekkel valóban jó tartalmakat tud előállítani.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - A tudásmegosztás buli (lehet) akár vállalaton belül is
2. oldal - A tanuló szoftver használatát sem árt tanítani
Érdekes tendencia, hogy a szolgáltatók nagy része, hozzávetőleg 80%-a, még mindig elsősorban e-learning keretrendszert árul, amelyet a vásárló ügyfél kellene, hogy megtöltsön tartalommal. Így Toldi Gábor szerint a kulcs és a jövő a tartalomban van. Ugyanis sok esetben hiába van egy remek e-learning szoftvere egy cégnek, ha arra nincs meg a megfelelő erőforrás és tudásanyag, hogy saját tartalommal feltöltsék. Így tartalom nélkül pedig ezek az eszközök gyakorlatilag haszontalanok lehetnek.
A másik nagyon divatos irányzat a virtuális valóság használata már ezen a piacon is, ugyanakkor ennek az eszköznek gyakran még kiforratlan a helye a képzési-fejlesztési folyamatokban, ráadásul a vizuális megvalósításuk is hagy még kívánnivalót maga után. Azért persze jó példa is akad közöttük, így például a Viscopic fejlesztése, amelyet kifejezetten a német vasúttársaságnak a Deutsche Bahnnak dolgoztak ki. A cégnél komoly problémát jelentett a váltószerkezet szerelése az egész ország területén. 8000 embernek kellett megtanítani a módját úgy, hogy ezt nem lehet tantermekben oktatni. Logisztikai szempontból és az oktatást igénylők nagy száma miatt egy rémálomnak tűnt a feladat. Erre nyújtott megoldást a vasúttársaságnak speciálisan lefejlesztett VR (virtual reality) és AR (augmented reality: kiterjesztett valóság) eszköz, amelyen keresztül virtuális tantermekben tudják megtanítani a szükséges szerelési lépésekre a 8000 dolgozót.
Közösségi tanulás: „egyedül megélni valamit, és nem megosztani, csak fele akkora móka”
A másik erőteljes tendencia a közösségi tanulás, amely már eddig is jelentős teret hódított, gondoljunk csak a videómegosztókon terjedő TED előadásokra vagy a világ legnevesebb egyetemei által meghirdetett ingyenes, online elérhető kurzusokra.
Az egymástól és együtt tanulás mindig is az emberiség sajátja volt, de a közösségi oldalak, az ilyen-olyan információmegosztó lehetőségek újra a figyelem középpontjába emelték, ráadásul ahogy az intézményes oktatás, a közoktatás egyre inkább csak loholni igyekszik - ha egyáltalán - a kor elvárásai és igényei után, az ezeken a kereteken kívül elérhető tanulási lehetőségek is felértékelődnek. Az informális tanulásból és a közösségi együttműködésből lett a közösségi tanulás. Annak meghatározása, hogy ez a fogalom módszert vagy inkább a körülményeket jelenti megoszlanak a vélemények. Az egyik fontos momentuma, hogy az új ismeretet nem csak prezentálni kell, hanem alkalmazni is, vagyis el kell kezdeni róla egymással beszélgetni, gyakorlatban alkalmazni. Míg a körülmények kapcsán az meghatározó, hogy az együtt tanulás eredményeként új közösen lértrehozott tartalom születik, vagy a tanulás során a többieket meg lehet figyelni a tanult tevékenységek közben. Ma a közösségi tanulás helyszíne gyakran az online tér, amely segíti a tanulási folyamatot, a fenti említett irányok mentén.
Vállalati keretek között is működhet ez az egymásnak átadott tudás, nem csak a hagyományos módon, például mentorokon keresztül, hanem itt is be lehet vetni a rendelkezésre álló digitális eszközöket, tudásmenedzsment rendszereket kifejezetten a már rendelkezésre álló tudás megosztására is, ami így jóval több kollégához juthat el, mint ahánynak mentort lehet biztosítani vagy tréninget tartani. (Máris javítható a munkavállalói élmény!) A rendelkezésre álló tudásbázisok jobb kihasználása fenntarthatóvá teszi a képzési folyamatot valamint értéket teremt vele a tudást megosztó személy, amelynek minden érdekelt fél számára pozitív hatása lehet. Persze ehhez az is szükséges, hogy ez ne csak a tartalmat alkotó személy plusz erőfeszítése legyen, hanem a céges kultúra értékelje. Az alkotónak pedig adjon a kezébe eszközöket, készségeket, amelyekkel valóban jó tartalmakat tud előállítani.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - A tudásmegosztás buli (lehet) akár vállalaton belül is
2. oldal - A tanuló szoftver használatát sem árt tanítani
Mi történne, ha egy napra minden nő szabadságra menne?