Azt mondtad, hogy 10 évig nem teszed be a lábad Magyarországra

Régi és új konfliktusok törnek felszínre Hajdu Szabolcs díjnyertes filmjében, mikor két egymástól eltávolodott testvér családja hosszú idő után ismét találkozik: Eszter nővére, Ernella családjával egy év után, egyetlen fillér nélkül, váratlanul tér haza Skóciából, és Eszterék kénytelenek őket befogadni. Hogy miért jöttek el, miért nincs egy vasuk sem, erre lassan derül fény.

Közben pedig zajlanak azok a párbeszédek, melyek minden családban elhangzanak és az ember kínjában röhög rajtuk a nézőtéren ülve: „Nem veszekszünk, csak beszélgetünk." „Most boldog vagy?" "Mi legalább szeretjük egymást." „Vekerdy is megmondta." De előkerül annak a kérdése is, hogy hogyan fogadkoztak Ernelláék, mielőtt nagy mellénnyel és még nagyobb reményekkel távoztak volna Skóciába: ide többet ők minimum 10 évig nem jönnek vissza. Ám a mondatnak, a pitiánerség csúcsaként írásos nyoma maradt, így jól oda lehet dörgölni a kudarcos útról hazatérő családtagok orra alá.

Az Ernelláék Farkaséknál szépsége abban rejlik, hogy rólunk szól. Mondatainkat tudatosítja, kívülről hallva még klisészerűbbnek és kicsinyesebbnek érezhetjük magunkat. Önismereti tréningnek is kitűnő.