Egy negyvenes anya új életbe kezd a gyerekei és tanult szakma nélkül
A magukat negyvenévesen újra keresni kezdő nők története sokkal gyakrabban rejt fájdalmas titkokat, mint hinnénk. A "Wonder-full, avagy Nóra Csodaországban" című színdarab főhőse nem ért semmihez, ezért lesz belőle botcsinálta animátor, jelmezes szomorú bohóc. Mihalik Judit írása a HR Blogon.
Azok a nők, akik ezt a blogportált olvassák, bizonyára mind öntudatos, autonóm és karrierjüket magabiztosan irányító nőtípusok. De ki tudja... talán ők is ismernek olyan nőket, akik szenvednek kapcsolataikban, és akik felnőttként is beszorulva érzik magukat a férfiak világában. Mint a nyúl az üregben.
Olyanokat, mint Nóra, Ibsen drámájának hősnője. Aki az apja felügyelete után férje gyámsága alatt toporog a felnőtt babaházban.
Aki egyszer is látta valamelyik Nóra-előadást, bármennyire is elégedettnek gondolta magát addig a saját életével, alighanem valami kis kényelmetlenséggel jött ki a színházból. Talán maga sem tudta miért.
Vészits Andrea drámája erre a furcsa érzésre reflektál. Ez a helyes kifejezés, mert nem választ kínál, sokkal inkább további furcsa érzéseket kelt, mint a vízbe dobott kavics. Kiss Ágnes pedig, aki rendezte és játssza a darabot, pont olyan, mint bármelyik újlipótvárosi barátnőnk. Szókimondó, őszinte, erős és impulzív nő.
Ijesztően hiteles.
Egy okosan bolond, fájdalmasan meghasonlott Nóra van a színpadon. Olyan, aki már meghozta a döntést. Otthagyta narcisztikus férjét (vele együtt kényszerűen a három gyermekét), és most a békéscsabai „kolbászalapú Disneyland” jelmezes Alice figurájaként tartja el önmagát. Madeleine süti helyett mandulás kekszet nassol, és szorongva gondol a közelgő karácsonyra.
A teljes cikk a HR Blogon olvasható.
Fotó: Pexels.com
Olyanokat, mint Nóra, Ibsen drámájának hősnője. Aki az apja felügyelete után férje gyámsága alatt toporog a felnőtt babaházban.
Aki egyszer is látta valamelyik Nóra-előadást, bármennyire is elégedettnek gondolta magát addig a saját életével, alighanem valami kis kényelmetlenséggel jött ki a színházból. Talán maga sem tudta miért.
Vészits Andrea drámája erre a furcsa érzésre reflektál. Ez a helyes kifejezés, mert nem választ kínál, sokkal inkább további furcsa érzéseket kelt, mint a vízbe dobott kavics. Kiss Ágnes pedig, aki rendezte és játssza a darabot, pont olyan, mint bármelyik újlipótvárosi barátnőnk. Szókimondó, őszinte, erős és impulzív nő.
Ijesztően hiteles.
Egy okosan bolond, fájdalmasan meghasonlott Nóra van a színpadon. Olyan, aki már meghozta a döntést. Otthagyta narcisztikus férjét (vele együtt kényszerűen a három gyermekét), és most a békéscsabai „kolbászalapú Disneyland” jelmezes Alice figurájaként tartja el önmagát. Madeleine süti helyett mandulás kekszet nassol, és szorongva gondol a közelgő karácsonyra.
A teljes cikk a HR Blogon olvasható.
Fotó: Pexels.com
Hatodik kiadásához érkezett az Emberi erőforrás menedzsment kézikönyv.
Hogyan változtak az elvárások a HR-rel szemben? - aki válaszol: Berzsenyi Márta