Egy negyvenes anya új életbe kezd a gyerekei és tanult szakma nélkül

Azok a nők, akik ezt a blogportált olvassák, bizonyára mind öntudatos, autonóm és karrierjüket magabiztosan irányító nőtípusok. De ki tudja... talán ők is ismernek olyan nőket, akik szenvednek kapcsolataikban, és akik felnőttként is beszorulva érzik magukat a férfiak világában. Mint a nyúl az üregben.

Olyanokat, mint Nóra, Ibsen drámájának hősnője. Aki az apja felügyelete után férje gyámsága alatt toporog a felnőtt babaházban.

Aki egyszer is látta valamelyik Nóra-előadást, bármennyire is elégedettnek gondolta magát addig a saját életével, alighanem valami kis kényelmetlenséggel jött ki a színházból. Talán maga sem tudta miért.

Vészits Andrea drámája erre a furcsa érzésre reflektál. Ez a helyes kifejezés, mert nem választ kínál, sokkal inkább további furcsa érzéseket kelt, mint a vízbe dobott kavics. Kiss Ágnes pedig, aki rendezte és játssza a darabot, pont olyan, mint bármelyik újlipótvárosi barátnőnk. Szókimondó, őszinte, erős és impulzív nő.

Ijesztően hiteles.

Egy okosan bolond, fájdalmasan meghasonlott Nóra van a színpadon. Olyan, aki már meghozta a döntést. Otthagyta narcisztikus férjét (vele együtt kényszerűen a három gyermekét), és most a békéscsabai „kolbászalapú Disneyland” jelmezes Alice figurájaként tartja el önmagát. Madeleine süti helyett mandulás kekszet nassol, és szorongva gondol a közelgő karácsonyra.

A teljes cikk a HR Blogon olvasható.

Fotó: Pexels.com