Engedéllyel vagy engedély nélkül? Dilemma a vállalati képzéseknél

A felnőttoktatásban jelentős fordulat következett be tavaly szeptemberben azzal, hogy a 2001 óta érvényben lévő, az Alfát és Omegát jelentő felnőttképzési törvényt felváltotta a 2013.év LXXVII. törvény a felnőttképzésről. Időközönként kell a modernizálódás, fejlődés, kellenek az új törvények, rendeletek, ezt megérti és elfogadja mindenki. A felnőttképzésben eszközölt változások új alapokra helyezik a felnőttképzést, megkockáztatom a 2001 . év előtti időszakhoz fog hasonlítani a helyzet, amikor még nem létezett felnőttképzési törvény.

A legfőbb változás és új fogalom a felnőttképzési törvényben az "engedélyeztetés" fogalma. A felnőttképzési törvény alá csak azok a Képzők tartoznak, akik engedélyeztetik a tevékenységüket. Az engedélyt nem szabad összekeverni a korábbi intézmény akkreditációval vagy akár program akkreditációval. Egy egészen új fogalomról van szó. A Képzőknek, akik szeretnének a felnőttképzési törvény hatálya alatt működni, a tevékenységi köreiket kell engedélyeztetni. Ehhez kapcsolódik az összes kötelezettség, szabályozás, végrehajtási rendeletek.

4 képzési kör van nevesítve a felnőttképzésben:
a, OKJ-s képzések,
b, egyéb szakmai képzések
c, nyelvi képzés,
d, az előző kategóriákba nem sorolható egyéb támogatott képzések (többnyire ide tartoznak a tréningek, vezetői képzések, készség-fejlesztések).

A 2001.CI. törvény és kapcsolódó rendeletei alapján működve minden Képző álmából felébresztve is tudta, hogy a képzési tevékenység bejelentés köteles, nyilvántartási számmal kell és lehet működni, egységesen elvárt dokumentációs kötelezettség vonatkozott mindenkire.

Mi is a helyzet most azokkal a képzőkkel, akik nem tudják vállalni az engedély megszerzéséhez megkövetelt terheket?

Főleg a kisebb képzőkről vagy a vállalati képzésekre szakosodott képzőkről van szó, akik szeretnének továbbra is a szakmájuknál maradni, felnőttképzéssel foglalkozni, de nincs keretük az engedélyeztetési eljárásban megkövetelt fél millió Ft-ot letétbe helyezni, szakértőket felfogadni a 2 évente kötelező külsős ellenőrzéshez és még sorolhatnám a financiális és adminisztratív terheket.

Velük az történik, hogy éppenséggel figyelmen kívül hagyhatják a felnőttképzési törvény cifra újdonságait és piaci alapokon működnek tovább. Képzési tevékenység lehetséges a felnőttképzési törvény hatályán kívül is. Nincsenek szigorú megkötések, végre lehet a szakmára, tananyagokra és módszertanra koncentrálni a hihetetlen papír munkától felszabadulva. Egy kötöttség marad a "nem engedélyeztetett" képzőkkel szemben, a már jól ismert OSAP jelentésre a képzések végén ők is kötelezettek.

A vállalati képzésnél merjünk-e "nem engedélyeztetett" Képzőt választani?
A válasz egy egyértelmű, igen. A vállalati képzésekre szakosodott képzőknek sok esetben nem éri meg az engedélyeztetés folyamatát végig csinálni és vállalni a terheket. Miért nem?

Napjainkban a vállalatok jól meggondolják, mire költik a pénzüket. Az ár nagyon sokat számít egy-egy döntés meghozatalánál, minden számít. A "nem engedélyeztetett" képzők árai sokkal kedvezőbbek lesznek. Nem terheli őket a szakértőknek fizetendő rendszeres ellenőrzési díj, az engedélyeztetési illetékek, az éves árbevétel után számított letéti összeg, melyet vagy félre kell tenni vagy bankgaranciát/biztosítást kell kötni és persze a mindenféle elektronikus rendszerben a kötelező jelentések az adminisztrációs munkát duzzasztják, plusz embereket kell alkalmazni hozzá.

Másik szempontból kicsit bepillantva az adminisztrációs feladatokba. Jó sok munkát jelent a vállalati képzéseknél például, adott esetben 50-100-150 emberről is szó lehet, a felnőttképzési szerződések megkötése, munkaköri leírások és a hozzárendelt nyelvi szintek ellenőrzése. A felnőttképzési szerződések szerepe nem vitatott ott, ahol a tanuló felnőtt pénze forog kockán és ezért jogai, kötelezettségei vannak és fontos tudjon a panaszkezelési rendszerről is. A vállalati képzéseknél legtöbbször azonban a vállalat finanszírozza a képzéseket 100%-ban, néha előfordul önrész beszedés, de valójában a Képző a Munkáltató vállalattal köt Szolgáltatási szerződést. Miért kell még 100-150 szerződést megkötni mellé? Ha nem a felnőttképzési törvény alatt működik a Képző, ez a feladat akár ki is maradhat.

Na de mi lesz a minőséggel, eredményekkel?

Igen, az engedély egy fajta minőségbiztosítás, hiszen jó sok pénzt feláldozva a Képzők egy ISO-hoz és Intézmény akkreditációhoz hasonló minőségbiztosítást kell, hogy működtessenek. Ez a vaskos papír forma biztosan megtalálható lesz az engedélyezett képzőknél. Biztosan a működés is a szerint fog menni a legjobb tudásuk szerint. Ám mivel is lesznek ők elfoglalva? Jaj, mindjárt jön az ellenőrzés, készülünk, igazgatjuk a papírokat a szakértők szája íze szerint. Oh, a FINY vagy FINY2 rendszerben még estig gyorsan lejelentünk mindent, a FIR rendszer is hamarosan életbe lép, még nem tudjuk ez milyen lesz, de egy újabb jó kis elektronikus felület.

Ezzel szemben a piaci alapokon működő képző ki tud menni megnézni a tanárai munkáját, kényelmesen elbeszélget a HR-es partnerrel az elégedettségről, újabb igények is előkerülnek a beszélgetés során, melyre egyből születhet egy ügyes új módszer, tematika. Miért? Mert marad rá idő és nem kell egy értelmetlenül nagy szervező stábbal dolgozni.

A piaci alapokon működő képző megbízható-e? Az ajánlat színvonala, a tárgyalás menete, a próbaóra lehetősége, a referenciák, szimpátia és hozzáértés mindent elárul. Ezek nem az engedélytől függnek.

Mindemellett kiemelném, hogy pályázati pénzek felhasználásához csak engedéllyel rendelkező képzőkkel lehet majd együttműködni. Reméljük, lesznek még pályázati lehetőségek, egyelőre a Diplomamentő program beindulását lessük március óta.

Jászberényi-Király Szilvia
felnőttképzési szakértő (F0470)
Jelenlét Oktatási Központ