"Gondolkodik, mielőtt beszél?" – vezetőknek való választ adott az olimpiai bajnok

A 2026-os téli olimpia egyik legemlékezetesebb sajtópillanata nem egy ugrás vagy trükk volt. Egy sajtótájékoztatón egy riporter látszólag egyszerű, de valójában provokatív kérdést tett fel Eileen Gu olimpiai bajnok síelőnek. „Gondolkodik, mielőtt beszél?” - a meghökkentő kérdés arra utalt, hogy Gu minden újságírói kérdésre rendkívül gyorsan és összeszedetten válaszol, mentális felkészültségével is rendre kitűnik. A válasz messzire vezetett és nagy tanulságokkal szolgált. 

A Parade magazin beszámolója szerint a 22 éves Gu így reagált: sok időt tölt a saját fejében, kifejezetten analitikusan figyeli a gondolkodását.

Kontrollálni tudod, mit gondolsz. És ha kontrollálod, hogyan gondolkodsz, akkor azt is kontrollálod, kivé válsz.

Hozzátette: a neuroplaszticitás „az ő oldalán áll”, vagyis az agy alkalmazkodóképessége lehetővé teszi, hogy tudatos mentális gyakorlással formálja önmagát.

Ez nem motivációs panelmondat volt, hanem egy tudatosan felépített mentális rendszer leírása.

Egy sportpszichológiai elemzés – amely az elit sportolók mentális működését vizsgálta – részletesen bemutatta, mit jelent ez a gyakorlatban.

Gu nem „pozitív gondolkodásban” hisz, hanem mentális edzésben:

• tudatosan formálja a belső párbeszédét, a korlátozó gondolatokat támogató hiedelmekre cseréli;

• vizualizációt és verseny előtti rutinokat alkalmaz;

• környezetét is úgy alakítja edzőivel, hogy csökkentse a döntési fáradtságot;

• és a neuroplaszticitás elvét használja: amit rendszeresen ismétlünk – gondolatban és viselkedésben –, az idegi szinten megerősödik.

Ha az agyat úthálózatként képzeljük el, minden gondolat egy út. Minél többször járjuk, annál szélesebb és gyorsabb lesz. A ritkán használt utak pedig lassan eltűnnek.

- ez a neuroplaszticitás lényege: az agy alkalmazkodik ahhoz, amit rendszeresen gyakorlunk.

Gu ezt a versenyhelyzetben is demonstrálta. Amikor két ezüstérme után arról kérdezték, „két aranyat veszített-e el”, magabiztosan utasította vissza a keretezést. Nem a hiányra, hanem a teljesítményre fókuszált. Nem a veszteség narratíváját erősítette, hanem azt, hogy történelmet ír a sportágában.

Ez a gondolkodásmód vezetői szempontból is érdekes. A vezetők is folyamatosan „versenyeznek”: nagy tétű megbeszélések, konfliktushelyzetek, stratégiai döntések között. A kérdés nem az, hogy vannak-e automatikus gondolataik, hanem az, hogy észreveszik-e őket. Tudják-e tudatosan alakítani a belső párbeszédüket? Felismerik-e, amikor egy „két elvesztett arany” típusú keretezés torzítja a döntéseiket?

A mentális fitnesz nem elvont fogalom. Annak képessége, hogy megfigyeljük a saját gondolatainkat – és irányt adjunk nekik. Az elit sportolók az idegrendszerüket is edzik, nemcsak az izmaikat.