Hogyan vehetjük ki szabadságunkat?

A Munka Törvénykönyve részletesen szabályozza az évi rendes szabadság és pótszabadságok mértékét, azok kiadását, elszámolását és elévülését. Továbbá a munkavállalóknak különleges esetekben fizetés nélküli szabadság igénylésére is lehetőségük van. A törvény ezeket az eseteket egyéb munkaidő-kedvezményeknek tekinti.

A szabadság mértéke

A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendszeres szabadság illeti meg, ami alap- és pótszabadságból áll. Az alapszabadság mértéke húsz munkanap, amely az életkor előrehaladtával fokozatosan emelkedik, de a harminc napot nem haladhatja meg. A hosszabb tartalmú szabadság abban az évben illeti meg először a munkavállalót, amelyben az adott életkort betölti.

A munkavállalót a rendes szabadságán túl, többféle címen pótszabadság is megilleti, amelyek egymás mellett is igénybe vehetők. Évente 5 nap pótszabadság jár a fiatal-, a vak- és a föld alatt állandó jelleggel dolgozó munkavállalónak. A szülők döntése alapján a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a tizenhat évesnél fiatalabb egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság illeti meg.

Amennyiben a munkavállaló munkaviszonya év közben kezdődik, részére a szabadság arányos része jár, de ha töredéknap keletkezik, akkor a fél napot elérő töredék már egész munkanapnak számít. Természetesen kollektív szerződés, illetve munkaszerződés egyéb pótszabadságokat is megállapíthat. Érdemes tudni, hogy a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamára, a szülési szabadság tartamára, a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első évére, a harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság idejére, a tartalékos katonai szolgálat idejére és minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállalót távolléti díj-, illetve átlagkereset illeti meg, szintén jár a munkavállalónak szabadság.

A szabadság kiadása

A Munka Törvénykönyve a hónap elejével ismét változott. A szabadságok kiadásával kapcsolatos rendelkezéseket már két évvel ezelőtt is módosították. A 2007. április 1-jei módosítás azonban nem volt elég átfogó, így számos megválaszolatlan kérdés maradt a foglalkoztatók és foglalkoztatottak előtt. Továbbá a gazdasági recesszió során alkalmazott munkaidő csökkentés - a heti 32 órás munkarend - bevezetése miatt is számos kérdés merült fel a szabadságok kiadására vonatkozóan. Az elmúlt hónapokban sok munkáltató munkaügyi részlegén személyes belátások alapján számolták és adták ki a szabadságokat a négynapos munkahétre.

A szabadságok kiadásának tekintetében továbbra is főszabály, hogy a szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni azt a szabadságot, amely az adott évben megkezdődött, de a következő évre átnyúló szabadságrész nem haladja meg az öt munkanapot. A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadságot legkésőbb az esedékesség évét követő év március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év június 30-ig adhatja ki. Ebben az esetben sem lehet eltekinteni attól, hogy legfeljebb a rendes szabadság egynegyede vihető át a következő évre. Ettől csak akkor térhet el a munkáltató, ha működési körét közvetlenül és súlyosan érintő oka keletkezik. Erre adhat okot baleset, elemi csapás, vagy az életet, egészséget, testi épséget fenyegető veszély, melynek elhárítása elengedhetetlenül szükséges.

Amennyiben a munkavállalót betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan ok akadályozza abban, hogy szabadságát az adott évben kivegye, akkor az akadályoztatása megszűnésétől számított harminc napon belül kell kiadni részére a bennmaradt szabadságait.

A szabadság kiadásának időpontját a munkáltatónak és a munkavállalónak - az őket érintő együttműködési kötelezettségük értelmében - közösen kellene meghatároznia. Amennyiben ebben a kérdésben nem tudnak közösen megegyezni, úgy a szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg azzal a kitétellel, hogy az alapszabadság egynegyedét a munkavállaló kérésének megfelelően kell kiadnia. A munkaviszony első három hónapjában azonban, erről az egynegyed részről sem rendelkezhet a munkavállaló.

A munkavállaló a szabadságigényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal kell, hogy jelentse a munkáltatójának. A munkáltató pedig legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal kell, hogy közölje a munkavállalóval a szabadság kiadásának időpontját. Az időpontot a munkáltató csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni.

További fontos szabály a szabadság kiadásának tekintetében, hogy a szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni. A munkáltató a munkavállaló már megkezdett szabadságát a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok vagy kivételesen fontos gazdasági érdeke miatt megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre, illetőleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít bele. A munkavállalónak a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.

Ha a munkavállalót érintő olyan körülmény merül fel, amely miatt a munkavállaló munkavégzési kötelezettségét számára személyi, illetőleg családi körülményeire tekintettel nem tudja teljesíteni, akkor munkavállalónak erről haladéktalanul értesítenie kell a munkáltatóját, aki ebben az esetben az alapszabadság egynegyedéből összesen három munkanapot - legfeljebb három alkalommal - a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban, a tizenöt napos bejelentési határidőre vonatkozó szabály mellőzésével köteles kiadni. A munkavállaló a munkáltató felszólítása esetén a körülmény fennállását a munkába állásakor haladéktalanul köteles igazolni.

A szabadság kiadásánál a munkarend, illetve a munkaidő beosztás szerinti munkanapokat kell figyelembe venni. A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidőbeosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot. Annak a munkavállalónak, akinek a munkaidőbeosztása nem biztosít hetenként két pihenőnapot, úgy kell számítani a szabadságát, hogy azonos naptári időszakra (hétre) mentesüljön a munkavégzés alól, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók.

A szabadság elévülése

A szabadság kiadására vonatkozó munkavállalói igény a munkaviszony fennállása alatt nem évül el, ugyanakkor a szabadság megváltásával kapcsolatos munkavállalói igény elévülése a munkaviszony megszűnésének napján kezdődik.

A szabadság elszámolásával kapcsolatos főszabály, hogy ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnésekor, illetőleg sorkatonai vagy polgári szolgálatra történő behívásakor a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságát nem kapta meg, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltania. Egyéb esetben a szabadságot pénzben megváltani nem lehet.

Ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkáltatónál töltött időre megilletné, a különbözetre kifizetett munkabért köteles visszafizetni. Nem követelhető vissza a túlfizetés, ha a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása vagy halála, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg, vagy a munkavállalót sorkatonai, illetve polgári szolgálatra hívták be.

Egyéb munkaidő-kedvezmények

A terhes, illetőleg a szülő nőt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé essen. A munkavállalót fizetés nélküli szabadság illeti meg a gyermek harmadik életéve betöltéséig, a gyermek otthoni gondozása céljából, vagy a gyermek tizedik életéve betöltéséig a gyermekgondozási segély folyósításának időtartama alatt, feltéve, hogy a munkavállaló a gyermekét otthonában gondozza, vagy a gyermek tizenkettedik életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében.

Gyermeke születése esetén öt munkanap munkaidő-kedvezmény illeti meg az apát, melyet legkésőbb a születést követő második hónap végéig kérésének megfelelő időpontban köteles a munkáltató kiadni. A munkaidő-kedvezmény tartamára távolléti díj jár, melynek kifizetése az állami költségvetés terhére, kormányrendelet alapján történik.

A munkavállaló kérelmére a tartós, előreláthatólag harminc napot meghaladó ápolásra vagy gondozásra szoruló közeli hozzátartozója otthoni ápolása céljából az ápolás idejére, de legfeljebb két évre a munkáltató fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni, ha a munkavállaló az ápolást személyesen végzi. A tartós otthoni ápolást és annak indokoltságát az ápolásra szoruló személy kezelőorvosának kell igazolnia. Közeli hozzátartozónak számít a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbe fogadott, mostoha és nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha és a nevelőszülő, a testvér valamint az élettárs.

A munkavállaló kérelmére egy évig terjedő fizetés nélküli szabadságot kell engedélyezni, ha a munkavállaló magánerőből a saját részére lakást épít. A fizetés nélküli szabadságot az építési engedélyben megnevezett személy vagy helyette a vele együtt élő házastárs, élettárs igényelheti. A kért megszakítás nélküli fizetés nélküli szabadságot a munkavállaló által megjelölt - legalább egy hónappal előzetesen közölt - időpontban kell kiadni. Ha a munkavállaló a szabadságot részletekben kívánja igénybe venni, a kiadás ütemezéséről a munkáltatóval előzetesen meg kell állapodnia.