Kedvel, imád, hűha: a Facebook reakciók mögötti pszichológia
A szakemberek szerint a Facebook-on megjelenő új hangulatjelek tudatosabb önmonitorozóvá is tehetnek minket és reálisabb képet adhatnak a világról.
Pár napja a Facebook lépett egy nagyot, és a jól ismert Like gomb után végre lehetőséget adott arra, hogy a véleményünket, érzelmeinket árnyaltabban kifejezhessük. Bár az üzleti élet virtuális valóságának elsősorban a LinkedIn ad teret, mégis érdemes figyelmet szentelnünk ennek az újításnak. Az új reakciók ugyanis nem kisebb készséget, mint az érzelmi intelligenciát képesek fejleszteni.
Ahogyan azt már számos EQ modell leírta, a fejlett érzelmi Intelligencia része az érzelmek hatékony felismerése, szabályozása, és kifejezése. Természetesen egyes pszichológusok szerint ezen kívül egyéb tényezők is hozzájárulnak az EQ-hoz, mint például az érzelmi ráhatás, mások érzelmi állapotának befolyásolása, vagy az empátia. Azonban a legtöbb modell az érzelmek hatékony felismerésére és pontos kifejezésére alapul.
Könnyen belátható, hogy bár a Like jel segít kifejezni az érdeklődésünket, valamint pozitív hozadékként megadja a "közösségiesség" érzését, mégsem szofisztikált módja az érzelmek kifejezésének. Ellenben az új reakciók (vagy precízebben érzelem-kifejező hangulatjelek) lehetővé teszik, hogy mások számára is láthatóvá tegyük, milyen érzés munkálkodik bennünk az adott eseménnyel kapcsolatban. Ennek első lépéseként az oldal választás elé állít, vagyis önmonitorozásra sarkall: Mit is érzek pontosan?
Ennek a kérdésnek a megválaszolása tökéletesen megegyezik az érzelem-felismerés folyamatával, ugyanis ez nem csak mások érzelmi állapotának felismerését, hanem önmagunk detektálását is jelenti.
Az érzelem-felismerési kutatások eredményéhez hűen a Facebook oldalon is az alapérzelmek közül válogathatunk. A Like és az "Imádom" a legkönnyebben felismerhető örömhöz kapcsolódik, míg a "hűha" a meglepettséget fejezi ki. Külön öröm, hogy a közösségi oldal fejlesztői nem feledkeztek meg a negatív érzelmekről sem, így a szomorúság és a düh ugyanolyan opció, mint a korábban felsorolt pozitívak.
(Ugyan Paul Ekman klasszikus modellje az alapérzelmek közé sorolja az undort és a félelmet is, ezek egyelőre nem elérhető opciók, de így is érezhetően az egyensúly felé közelítünk, megszüntetve a pozitív érzelmek több évtizedes egyeduralmát.)
A felhasznált hangulatjelek esetén különösen fontos, hogy azok a világ minden kultúrájában ugyanazokat az érzelmeket közvetítsék.
"Amit Mark kiemelten hangsúlyozott számunkra, az a reakciók univerzális érthetősége volt. Ezáltal biztosítani tudjuk, hogy nem csak bizonyos kultúrák számára válik használhatóvá, hanem kifejezetten a Facebook globális közösségének szóljon." - Ezt láthatjuk Sammi Krug, a Facebook termékmenedzserének a szavait idézve is.
A közösségi oldalakon korábban egyfajta eltolódott, élményekkel teli, "rózsaszín" világot ismerhettünk meg, ahol még a legszomorúbb híreket is a pozitív csengésű "Tetszik" jelzővel illettük, illetve a megosztott bejegyzések jelentős százaléka is pozitív volt, hiszen a legtöbb felhasználó az élet örömeit osztotta meg ismerőseivel.
Ehhez az eltolódott képhez mérve sokan unalmasnak, szürkének, vagy éppen sikertelennek látták magukat. Több felmérés is igazolta, hogy a Facebook-on eltöltött hosszabb idő után az emberek alacsonyabbra értékelik magukat és eredményeiket. A Facebook-on elénk táruló kép meglehetősen vonzó, így a felhasználók önmaguk felé támasztotta elvárásai és a realitás (a valós és az ideális én) egyre inkább eltávolodtak egymástól. Ez a hatás a kevésbé magabiztos személyeket még inkább önbizalom-hiányossá teheti, a versengő típusokat pedig újabb és újabb kihívás felé hajszolja. Ennek a tendenciának azonban könnyen véget vethet a negatív érzelmet tükröző hangulatjelek megjelenése, hiszen általuk reálisabb képet kaphatunk a világról. Emellett azt is üzenik, hogy igenis, a negatív érzelmeknek és a hibáknak is megvan a helye, merjük hát kifejezni őket!
A Facebook korábbi politikája jó metaforája lehet a konfliktuskerülő kollégának is, aki bár sok információt megoszt, állást foglal, és kikéri a véleményed, mégsem teljesen őszinte, hiszen a dolgoknak csak a pozitív oldalát láttatja, nem fejezi ki ellentétes véleményét, és nem ad negatív visszajelzést. Pedig ha őszinték akarunk lenni, mindannyian belátjuk, hogy a negatív vélemény magunkba fojtása előbb vagy utóbb még több szomorúságot, dühöt, vagy elégedetlenséget szül.
Tehát a hangulatjelek megjelenése nem csak az érzelmeink színesebb kifejezését támogatja egy gombnyomáson keresztül, hanem tudatosabb önmonitorozóvá is tehet minket. Egy szóval fejleszti az érzelmi intelligenciát, ezáltal hatékonyabbá és életszerűbbé téve a kommunikációt. Emellett felhívja a figyelmünket a negatív érzések helyére és szerepére, ezzel is lehetőséget adva a visszajelzések „tét nélküli” gyakorlására. Úgy tűnik, már az online közösség tagjai sem rejthetik póker arc mögé magukat.
Harsányi Kata
Ahogyan azt már számos EQ modell leírta, a fejlett érzelmi Intelligencia része az érzelmek hatékony felismerése, szabályozása, és kifejezése. Természetesen egyes pszichológusok szerint ezen kívül egyéb tényezők is hozzájárulnak az EQ-hoz, mint például az érzelmi ráhatás, mások érzelmi állapotának befolyásolása, vagy az empátia. Azonban a legtöbb modell az érzelmek hatékony felismerésére és pontos kifejezésére alapul.
Könnyen belátható, hogy bár a Like jel segít kifejezni az érdeklődésünket, valamint pozitív hozadékként megadja a "közösségiesség" érzését, mégsem szofisztikált módja az érzelmek kifejezésének. Ellenben az új reakciók (vagy precízebben érzelem-kifejező hangulatjelek) lehetővé teszik, hogy mások számára is láthatóvá tegyük, milyen érzés munkálkodik bennünk az adott eseménnyel kapcsolatban. Ennek első lépéseként az oldal választás elé állít, vagyis önmonitorozásra sarkall: Mit is érzek pontosan?
Ennek a kérdésnek a megválaszolása tökéletesen megegyezik az érzelem-felismerés folyamatával, ugyanis ez nem csak mások érzelmi állapotának felismerését, hanem önmagunk detektálását is jelenti.
Az érzelem-felismerési kutatások eredményéhez hűen a Facebook oldalon is az alapérzelmek közül válogathatunk. A Like és az "Imádom" a legkönnyebben felismerhető örömhöz kapcsolódik, míg a "hűha" a meglepettséget fejezi ki. Külön öröm, hogy a közösségi oldal fejlesztői nem feledkeztek meg a negatív érzelmekről sem, így a szomorúság és a düh ugyanolyan opció, mint a korábban felsorolt pozitívak.
(Ugyan Paul Ekman klasszikus modellje az alapérzelmek közé sorolja az undort és a félelmet is, ezek egyelőre nem elérhető opciók, de így is érezhetően az egyensúly felé közelítünk, megszüntetve a pozitív érzelmek több évtizedes egyeduralmát.)
A felhasznált hangulatjelek esetén különösen fontos, hogy azok a világ minden kultúrájában ugyanazokat az érzelmeket közvetítsék.
"Amit Mark kiemelten hangsúlyozott számunkra, az a reakciók univerzális érthetősége volt. Ezáltal biztosítani tudjuk, hogy nem csak bizonyos kultúrák számára válik használhatóvá, hanem kifejezetten a Facebook globális közösségének szóljon." - Ezt láthatjuk Sammi Krug, a Facebook termékmenedzserének a szavait idézve is.
A közösségi oldalakon korábban egyfajta eltolódott, élményekkel teli, "rózsaszín" világot ismerhettünk meg, ahol még a legszomorúbb híreket is a pozitív csengésű "Tetszik" jelzővel illettük, illetve a megosztott bejegyzések jelentős százaléka is pozitív volt, hiszen a legtöbb felhasználó az élet örömeit osztotta meg ismerőseivel.
Ehhez az eltolódott képhez mérve sokan unalmasnak, szürkének, vagy éppen sikertelennek látták magukat. Több felmérés is igazolta, hogy a Facebook-on eltöltött hosszabb idő után az emberek alacsonyabbra értékelik magukat és eredményeiket. A Facebook-on elénk táruló kép meglehetősen vonzó, így a felhasználók önmaguk felé támasztotta elvárásai és a realitás (a valós és az ideális én) egyre inkább eltávolodtak egymástól. Ez a hatás a kevésbé magabiztos személyeket még inkább önbizalom-hiányossá teheti, a versengő típusokat pedig újabb és újabb kihívás felé hajszolja. Ennek a tendenciának azonban könnyen véget vethet a negatív érzelmet tükröző hangulatjelek megjelenése, hiszen általuk reálisabb képet kaphatunk a világról. Emellett azt is üzenik, hogy igenis, a negatív érzelmeknek és a hibáknak is megvan a helye, merjük hát kifejezni őket!
A Facebook korábbi politikája jó metaforája lehet a konfliktuskerülő kollégának is, aki bár sok információt megoszt, állást foglal, és kikéri a véleményed, mégsem teljesen őszinte, hiszen a dolgoknak csak a pozitív oldalát láttatja, nem fejezi ki ellentétes véleményét, és nem ad negatív visszajelzést. Pedig ha őszinték akarunk lenni, mindannyian belátjuk, hogy a negatív vélemény magunkba fojtása előbb vagy utóbb még több szomorúságot, dühöt, vagy elégedetlenséget szül.
Tehát a hangulatjelek megjelenése nem csak az érzelmeink színesebb kifejezését támogatja egy gombnyomáson keresztül, hanem tudatosabb önmonitorozóvá is tehet minket. Egy szóval fejleszti az érzelmi intelligenciát, ezáltal hatékonyabbá és életszerűbbé téve a kommunikációt. Emellett felhívja a figyelmünket a negatív érzések helyére és szerepére, ezzel is lehetőséget adva a visszajelzések „tét nélküli” gyakorlására. Úgy tűnik, már az online közösség tagjai sem rejthetik póker arc mögé magukat.
Harsányi Kata
Klein Sándor írásai több mint negyven éve jelennek meg a hazai pszichológiai és pedagógiai folyóiratokban. 
Aki kérdez: Gerőcs Krisztina
Villámkarrier: statisztából rendező