Ma már kivételnek számít a megszakítások nélküli karrier

Lehet, hogy a stabil karrier már a múlté - állítja a Kelly Global Workforce Index

A válaszadók 35 százaléka által megjelölt fő ok a magasabb jövedelemigény, ezt követi a személyes érdeklődés megváltozása (25 százalék), majd a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly megteremtésének igénye (19 százalék). A Kelly Global Workforce Index mintegy 97.000 ember véleményét gyűjtötte össze 30 országból, köztük több mint 7.300 magyar munkavállalóét.

"Azt látjuk, hogy meglepően sok ember komolyan fontolgatja a karrierváltás és újrakezdés lehetőségét" - kommentálta a felmérés eredményeit Jónás Anikó, a Kelly Services ügyvezető igazgatója. Hozzátette, a korábbi generációk számára a karrierváltás egyfajta krízishelyzetet jelentett volna, míg napjainkban ezt a trendet inkább a különböző szakmák, ismeretek és készségek keresettségében, illetve a munkavállalók személyes érdeklődési körében bekövetkező változások leképeződésének tekintjük.

A karrier megszakításával kapcsolatos hozzáállás átalakulásának egyik jele, hogy a megkérdezettek több mint kétharmada (70 százalék) úgy véli, gyes, betegség vagy egy hosszabb szabadság után is ugyanazon a szinten tudná folytatni karrierjét.

A felmérés magyarországi eredményei a következők:

Ha a gazdaság egyes szektorait vizsgáljuk, a karrierváltás kérdésével a kiskereskedelemben, vendéglátásban illetve ügyfélszolgálati területen dolgozók szembesülhetnek a legnagyobb valószínűséggel.

Arra a kérdésre, hogy mi a szakmai előmenetel legfontosabb eleme ---– a tapasztalat, avagy a végzettség - a válaszadók túlnyomó többsége (77 százalék) a tapasztalatot jelölte meg, míg 18 százalék választotta a végzettséget, 5 százalék pedig nem tudott dönteni.

A felmérés legtöbb résztvevője (57 százalék) szerint az álláskeresés során egy ember tehetségét, és munkára való alkalmasságát szakmai tapasztalatai jelzik a legjobban; ezután következik az interjún nyújtott teljesítmény (26 százalék), a munkáltatói referenciák (9 százalék) majd a végzettség (8 százalék).

A válaszadók több mint fele (56 százalék) állítja, törekszik rá, hogy vezető beosztásba kerüljön, 38 százalékuknak nincs ilyen vágya, 6 százalék pedig bizonytalan ebben a kérdésben.

A legfontosabb ok, amiért valaki nem vágyik vezető pozícióra, az ambíció hiánya - ezt jelölte meg a megkérdezettek 33 százaléka. 29 százalék úgy gondolja, nem bírná az ezzel járó nyomást illetve stresszt, 17 százalék attól fél, a pozíció kihatna a munka és a magánélet egyensúlyára, míg 13 százalék úgy érzi, nem rendelkezik a szükséges végzettséggel vagy készségekkel.

A felmérés résztvevőinek 94 százaléka szerint "rendkívül fontos" vagy "fontos", hogy az ember képezze magát és fejlessze készségeit szakmai előmenetele érdekében.

"Az emberek növekvő mértékben igyekeznek saját karrierjük alakulását irányítani, így egyre inkább előfordulhat, hogy akár szakmai, akár magánéleti okokból egy időre kilépnek a munkaerőpiacról, majd ismét megjelennek ott. A munkaadóknak és munkavállalóknak egyaránt alkalmazkodniuk kell ehhez az új helyzethez, ahol a folyamatos, megszakítások nélküli karrier lassan inkább kivételnek számít majd" - tette hozzá Jónás Anikó.