Minden céget egy mumus irányít

Az első pár találkozáskor biztosan nem is gondolnánk rá, hogy tőle jobb távol maradni, hiszen kedves, figyelmes és igazán nem is olyan fontos pozíciót tölt be, de ami biztos, hogy jóval a munkavállalók többsége előtt fészkelte be magát a már jól megszokott kis székébe. A „mumusnak” mindenbe beleszólási joga van, még ha ezt a felsővezetés nem is tudja. Mindig úgy alakítja a dolgokat, hogy széles rálátása legyen az új dolgozókra, a változásokra, akár mindenki fizetésére és még a portást is úgy irányítja, hogy az bólogatva köszöni neki, hogy felhívta a figyelmet a hiányosságokra. Igazi mediátor, aki a saját malmára hajtja a vizet, mi pedig még segítünk is neki.

Ha még most sem körvonalazódott, hogy ki lehet nálatok a „mumus” akkor egyetlen egy kérdést kell feltenni magatoknak. Ki az, akinek döntő többséggel szavazati joga van az éves csapatépítő napok helyszínének kiválasztásában, vagy a karácsonyi bulikban.

A „mumussal” nagyon óvatosan kell bánni, mert isten irgalmazzon annak az embernek, aki esetleg ellenszegülne neki. A mumus folyamatosan informálja a vezetőséget, még ha az nem is kérdezik, jó szándékú megjegyzésekkel, vagy „véletlenül” kikottyintva elrebegi, hogy ki ért be ma később a céghez, vagy esetleg ki tartózkodott 20 percnél hosszabb ideig ebédidőben. A „mumus” minden új dolgozóval nagyon bizalmatlan, még ha ezt nem is látjuk rajta. A kedvébe férkőzni szinte lehetetlen, ha még nem vagyunk csak egy pár éve a cégnél.

Még annak is megdicséri a munkáját, akit egy hét múlva lapátra tesz. Tehát nagyon kerülni kell a mumust!

Az szinte „lehetetlen” elképzelni, hogy őt valaki csőbe húzza, vagy esetleg ő kerül egyszer a lapát végére, hiszen a lapát nyelét ő fogja már több éve, így nincs más választásunk, lapáttal együtt kellene egy mély fenekű kútba lökni, hogy amíg kievickél, legyen bőséges ideje, elgondolkodni azon, hogy annyi munkatárs orra alá tört borsot, mint amennyi karcsapással úszik ki a tóból.

Sokan több év távlatában sem fedezik fel a mumus kilétét a cégnél, vagy esetleg másokra húzzák rá ezt a szerepet, többnyire olyan személyre, aki napi kapcsolatban van a főnökkel, vagy a társosztályok főnökeivel. Páran azt gondolják, hogy egy nagyon határozott karizmatikus személyiség, de ez nem így van, mosolygós visszahúzódó személyiség, többnyire bólogat a megbeszéléseken, és az egyéni kérésekre is igennel szokott válaszolni, csak ezt követően pár nap elteltével kezdi el úgy keverni a kártyalapokat, hogy minden esetben az ász nála maradjon.

Sajnos megrögzött irányítási mániában szenved, és ha valami információ vagy változás elkerülné a figyelmét, ha nem is hisztériás rohamot kap, de eléggé lelombozódik, majd ennek hiányában újra erőre kap, és jaj, annak a kolleginának, vagy kollégának, aki elfelejtett neki beszámolni a változásokról.

Kicsit hasonlít a mesebeli Boszorkányhoz, aki folyamatosan hizlalja Jancsit mérgező és egészségtelen édességekkel, hogy a végén megegye. Ez valahogy a valós életben is így van, csak hogy, ahogy a mesében úgy kis szerencsével az életben is a Boszorkány is megvezethető és lehet, hogy nem kell bedobni a kemencébe, hanem magától kisétál a mézeskalács házikó ajtaján. Hisz rájön, hogy felette is eljárt az idő és már foga sincs, amivel megrágja az áldozatát, ez általában akkor szokott bekövetkezni, amikor a mézeskalács ház kigyullad, ő biztosan nem kezdi el a tüzet oltani, hanem sürgősen távozik és áttér a FŐZELÉKFALÓRA. :-)

Lengyelné Szőke Martina
recruiter