Öt tévhit a harmadik országból történő toborzásról

1. “Egyszerű dolog a harmadik országból toborzás”

“Azt látom, hogy többen kezdik olyan színben feltüntetni a harmadik országból való toborzást, mintha az a világ legegyszerűbb művelete lenne” - kezdi Küzmös László. Jelenleg leggyorsabban a minősített foglalkoztatók hozhatnak be munkavállalókat harmadik országból, ám nekik is hosszú idő volt ennek a toborzási csatornának a kiépítése, a helyi partnerek megtalálása, a hatóságokkal való együttműködés és a rutin megszerzése. Még ebben a helyzetben sem könnyű határidőre a megfelelő számú és képzettségű munkaerő biztosítása. Legyünk óvatosak azzal a közvetítővel, aki bagatellizálja a folyamatot.

Érdemes utánanézni, hogy a tárgyalópartner minősített foglalkoztató-e (a lista itt tekinthető meg), annak is, hogy milyen tapasztalata van, mennyi ideje kölcsönöz harmadik országból. Kérjünk tőle referenciaszemélyeket különböző cégektől és pozíciókban (HR vezető, HR asszisztens, HR kontroller), akik különböző szempontból tudnak véleményt mondani az együttműködés minőségéről. Például mennyire volt egyszerű a szerződéskötés, milyen a napi kapcsolattartás, a reakcióidő, milyen a külföldiek termelékenysége bizonyos időtáv után. Ne az ár legyen a legfontosabb döntési tényező, hanem a tapasztalat, az eddigi eredmények, a megbízhatóság. 

2. “20 nap múlva munkába állhat a vietnámi targoncás”

“Hallottam már olyan ígéretet is egy szolgáltatótól, hogy 20 napon belül a mérnök vagy a targoncás a gyárban munkára készen megjelenik, ami nyilvánvalóan lehetetlen. Egy betanított munkás idehozatala ideális esetben két-három hónap. Egy targoncásnak ezen kívül vizsgát kell tennie a magyarországi munkába állása előtt, ami szintén időt vesz igénybe. Egy mérnöknél a szakmamegfeleltetés még hosszabb lehet” - mondja a HR szakértő. Egy felelős kölcsönzőcég -tól -ig időtartamot említ, és felhívja a megrendelő figyelmét a bizonytalansági tényezőkre.

3. “Olcsóbb az ázsiai munkavállaló”

Tévhit, hogy olcsóbb a harmadik országból történő foglalkoztatás. Sőt, drágább, mintha magyarországi munkavállalót alkalmaznánk. Ugyanazt a bért kell fizetni számukra, mint a magyaroknak, emellett a szállás és a kölcsönbeadó cég díja is növeli a költségeket. “A harmadik országból érkezőkkel viszont nem állnak le a gyártósorok, folyamatos marad a termelés és az eddigi tapasztalatok alapján kisebb a fluktuáció” - fogalmaz Küzmös László.

4. “Minden fülöp-szigeteki beszél angolul”

Az egyik legnépszerűbb célország most a Fülöp-szigetek, “mert ott mindenki beszél angolul” - hallani. Ez városi legenda. “Inkább mindenki szépen el tudja mondani az önéletrajzát. Az általunk interjúztatottak 70 százaléka beszélt valóban angolul, azaz tudott válaszolni általunk feltett kérdésekre, ami nem rossz arány, ám nem 100 százalék” - mondja Küzmös László, aki hangsúlyozza, mennyire lényeges az alapos szűrés. Ha nem megfelelő az angoltudás, akkor gondok lehetnek a termelésben például a munkautasítások megértésében. Érdemes HR-eseként az első toborzásra személyesen kimenni a célországba vagy pontos leírást adni a szükséges képességekről és azok méréséről.

5. “Gyorsan megy a betanítás”

Olyan szolgáltatóval ne is szerződjünk, amely nem segíti a külföldiek onboardingját. Nem csupán a külföldiekkel kell foglalkozni (munkautasítások lefordítása, betanítás, ügyintézés), hanem a magyar alkalmazottakat is fel kell készíteni az újak érkezésére, az esetleges negatív előítéletek leépítésére. Érdemes a vezetőket a kulturális különbségekre felkészítő tréningre küldeni.