Pizsamában nem lehet állást keresni

- A világjárvány kapcsán az utóbbi hónapokban sokan veszítették el a munkahelyüket, megélhetésüket. Az új helyzetben újra kell definiálniuk magukat. Mit javasol nekik?


„Rétegesen” látom ezt a kérdést. Nem „egy nagy választ” keresünk. A legkülső réteg a praktikák rétege. Eddig is tudható volt, hogy például egy önéletrajz mitől jó, hogyan kell megpályázni egy állást - azt gondolom, mindenkinek kötelessége, hogy az álláskeresési technikákban járatos legyen, ha ő felnőttként, érett szakemberként tekint saját magára.

Tehát az érettségünkből is vizsgázunk jelenleg, és ez el is vezet bennünket a következő rétegig: A szakmai önbizalmunk mennyire sérül egy ilyen válság következtében? Ha valaki úgy érzi, hogy nagyon „megcincálták” ebben a helyzetben, az könnyen válhat pályaelhagyóvá, vagy pályakorrekció, pályamódosítás következhet be. Még a válság által sújtott szektorokban is a szakmák felső 5-10-15 százaléka, ahol az igazán kiváló szakemberek helyezkednek el, továbbra is stabil marad, a kimagasló fizetésekkel együtt. Az adott egyénnek tehát azt érdemes kitűznie célul, hogy a szakmájának ebbe a felső x %-ába kerüljön, mert akkor nem lesz akkora kitettsége a válságtól. A legmélyebb réteg pedig már nem is annyira a karriermenedzsment világa, hanem mélylélektan. Kinek mi a narratívája egy krízisben? - Nem az a kérdés, hogy vannak-e “guillotine-pillanatok”, mert azok mindig lesznek. A valódi kérdés az, hogy én mit csinálok egy ilyen pillanatban. Azt látom, hogy most sokan néznek körül értetlenül és felkészületlenül.

- Aki most krízisben van, annak a fenti rétegek közül a „felszínen” kell segíteni. Vértezzük fel magunkat abban a munkaerőpiaci erőtérben, ami most adódott. Nézzük meg, mi az a terület, ahol fejlődnünk kell! Szakmai tudásban? Soft skill-ekben? - arra kell indulni.

Az előadásaimban gyakran említem, hogy nálunk, magyaroknál jellemző a 4P-index: puffog, pampog, picsog, panaszkodik, valamint a 2M-mutató: mentegetőzik, magyarázkodik. - Ehelyett fel kell ismernem, hogy rajtam (is) múlik, lesz-e munkám, és az aktivitás irányába kell elmozdulni.

- Szóval, ne várjunk külső segítségre, hanem vágjunk bele a munkakeresésbe?

Ülök a kanapémon home-office-ban, esetleg már el is bocsátottak. Mackónadrágban próbálom a saját gesztenyémet kikaparni. Az attitűd a fontos, és a minőség mellett ne hazudjuk el a mennyiség fontosságát sem! Ha valaki eljön hozzám azzal, hogy véleményezzem a CV-jét, mindig megkérdezem, hogy hány helyre küldte el? - „Ó, nagyon sokra!” - jön a válasz. Mennyi az a nagyon sok? „15”. - az nem sok! Eszembe jut egy történet, amikor egy hölgytől megkérdeztem, hova nem menne el dolgozni semmiképpen? Arra gondoltam, hogy melyik szférát zárja ki. Ő félreértette a kérdést, és úgy válaszolt, hogy Zalaegerszegre nem menne. Tehát konkrét helyszínt mondott, ezért ezzel kezdtünk el dolgozni.

A hölgynek volt egy célállása: míg korábban telefonos operátorként dolgozott, most irodavezetőként szeretett volna elhelyezkedni. Azt a feladatot adtam neki, hogy keressen Zala megyében olyan cégeket, ahol vélhetően van irodavezetői pozíció, kezdje el felhívni hideghívással az ügyvezetőket, és próbáljon hidat építeni önmaga és a cég között. Miután ezzel a módszerrel felvértezte magát - józan ésszel belátható, hogy a 74. hívása jobban sikerült, mint a második; ezt hívja Allan Pease a számok játékának - már volt annyi magabiztossága a folyamat végén, hogy olyan cégeket is megkeressen, ahol szívesen dolgozott volna. Még egyszer a lényeg: a minőség fontos, de a mennyiség jelentőségét sosem szabad elhazudni.

- Milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak?

Gondolkozzunk el azon, hogy ha a saját szakmánkban van profi szint, az hol kezdődik. Mit jelent a félprofi szint? Vagy az amatőr, és kiégett amatőr szintek - és vajon hol helyezem el magamat ezen a skálán? Próbáljam megfogalmazni, mikor érezném magamat profinak?

Ha például a szolgáltatási szektorban dolgoztam eddig, és most elbocsátottak, gondoljam át, mit tudok tenni ebben a helyzetben önmagamért? Kezdjek el énképekkel játszani! Kifacsart módon az elképzelt jövőbeli énünk is segítségünkre siethet. Imre 1.0 - aki most vagyok - tehetetlen, de a 2.0-ás énem már cselekvőképes. Ő mit tenne ebben a helyzetben, amibe csöppentem?

Ez az énhatékonyság növelésének egyik, meglehetősen behavior-kognitív módja. Az 1.0-ás énem van itt. Milyen lenne a 2.0-ás verzióm? Milyen változásra lenne szükség? Mely skill-jeimet kell fejlesztenem? - Mondok egy példát. Magánemberként sokan összetörnek, ha veszteség éri őket. Míg egy vállalkozó hasonló helyzetben megállapítja, hogy „vannak elsüllyedt költségek”. - Nem agyal! Ahelyett, hogy a jelenben ragadna, tudatosítja magában, hogy egy jövőorientált életszemléletbe menjen bele.
Összegezve, karrier szempontból két kérdést kell megvizsgálnom:
Mihez értek munkavállalóként?
Mire tudnak engem használni?
Ha erre a két kérdésre tudok válaszolni, akkor - krízis ide vagy oda - el tudok kezdeni lépegetni a képzeletbeli térképen, lesz ötletem, hogy merre érdemes indulnom. Abban hiszek, hogy mindig van másik út, mindig tehetünk mást, végső soron ezért lehetséges a változás és a változtatás.

Kozák Jánosné
emberi erőforrás tanácsadó