Támogatnak, tükröt tartanak: a nagymamák és a szülők az igazi coachok

Igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert nekem két nagy coachom is volt az életemben.Hogy kik ők? Nos, édesanyám és nagymamám.

Ha pedig két coach nem lenne elég, a biztonság kedvért volt még egy nagyszerű mentorom is édesapám személyében, akitől megtanultam, hogy két lábbal állva a földön is lehet álmodni. Ők voltak azok, akik ha kellett, a hátam mögött álltak, ha kellett mankóként tartottak meg, ha szükség volt rá bátorítottak és néha - néha feltették azokat a kérdéseket, amelyeket magamnak soha sem mertem volna feltenni.

Hogy milyen is volt ez számomra? Dühítő, már - már felháborító, aztán amikor jobban belegondoltam - felemelő. Olyan tükröt tartottak elém, amibe soha sem mertem bele nézni. Olyan kérdéseket tettek fel, amelyekbe még csak bele sem mertem gondolni, nem hogy megválaszolni azokat. Olyan erőforrásaimra világítottak rá, amelyeket el sem mertem hinni.

Mindezt úgy, hogy hagytak élni. Hagyták, hogy csalódjak, hogy szomorú legyek, hogy elessek. Akkoriban nem is értettem, de most már tudom, hogy minden egyes botlás után tanultam valamit, tanultam valami magasztos dolgot. És igen, ők ott voltak, minden egyes felemelkedésemnél jelen voltak és bátorítottak. Soha nem éreztem még olyan szeretet, olyan büszkeséget, ami belőlük áramlott felém. Igazi hősök! És mégsem ők tündököltek, még sem ők ragyogtak, hanem mindig én.

Ha jobban belegondolok mindig is ők ragyogtattak, megértették velem, hogy képes vagyok mindenre, hogy nincs lehetetlen és bármit meg tudok csinálni. Hagyták, hogy megtaláljam az igazamat, hagyták, hogy a saját életemet élhessem, hagyták, hogy megtaláljam az utamat. Azt hiszem, soha nem fogom tudni nekik visszaadni ezt a mérhetetlen szeretetet, törődést, támogatást, bátorítást, és azt, hogy most az az ember lettem, aki mindig is lenni akartam!

Sajnos ma már nagymamám nem lehet velem, hogy kísérjen ezen a hosszú úton, de itt hagyott nekem egy igazi angyalt, egy igazi coachot - édesanyámat.

Azt gondolom, sőt ki merem jelenteni, hogy itt kezdődik a coaching, ami tele van szeretettel, bátorítással, támogatással, tükörtartással, kellemetlen kérdésekkel, mindazért, hogy azzá válhass, aki mindig is lenni szerettél volna! Én azzá váltam, coach lettem és minden egyes nap örömmel fekszem le, mert tudom, ma is segítettem valakinek, hogy kihozza magából a legtöbbet!

Harmati Orsolya
PR menedzser, coach