A munkaerő-piaci kihívásokat helyi szinten kell kezelni

Mit jelent egész pontosan a Magyarországon piacvezető Prohuman déli- dél-kelet-európai terjeszkedése?

A Work Service számára, amely a Prohuman 75 százalékos tulajdonosa, azt a stratégiát javasoltuk, hogy Budapesten jöjjön létre egy csomópont, ahonnan a cégcsoport dél-kelet európai terjeszkedését irányíthatjuk. Ezek után felmértük a régiót, Szlovéniát, Horvátországot, Szlovéniát, Romániát és Bulgáriát, és konzultáltunk néhány potenciális partnerrel. Első látásra úgy tűnt, hogy Románia a legattraktívabb piac, leginkább a nagysága és az erdélyi magyar kisebbség miatt; úgy gondoltuk, itt lehetnek a legerősebbek a szinergiák. Fontos szempont volt az, hogy hol számíthatunk leginkább előrelépésre, s végül ezért választottuk azt a bizonyos szlovén céget, a HR Globalt, amely egy holding, és amelyen belül vannak operatív cégek, a Naton Slovenia, a Naton Croatia, a Naton Serbia és a Naton Bulgaria. Ez utóbbiakkal kezdtük meg a tárgyalásokat, és átvilágítással együtt viszonylag gyorsan, fél éven belül le is zártuk azokat, melyeket 2015. december elején már követett az adásvételi szerződés aláírása, aminek a nyomán a cégek 51 százalékát vásároltuk meg.

Mik voltak a következő lépések?

Ki kellett dolgozni azokat az utakat, amelyekre értékesítés, marketing, pénzügyek és informatika tekintetében közösen léptünk. Az első hónapokban ezekre fókuszáltunk, ezeket a kérdéseket definiáltuk.

Melyek a markáns különbségek a hazai piac és a Balkán-régió között? Mik azok a dolgok, amikhez alkalmazkodni kell, melyek az irányok amerre haladni lehet?

Nem mondanám, hogy létezik olyan, hogy egységes balkáni piac. A romániai helyzet hasonló a magyaréhoz: nehéz helyzetben van a munkaerőpiac, nehéz munkavállalót találni, ugyanazok az ügyfelek, akikkel Magyarországon dolgozunk együtt. Mindemellett a román piac talán a leggyorsabban fejlődő Kelet-Európában, ugyanakkor annak, aki eddig nem volt jelen, most már talán túl késő oda belépni – azaz, ha találunk megfelelő partnert, akinek a piaci pozíciója megfelelően erős, akkor be tudunk lépni arra a piacra.

Ami az úgynevezett ex-jugoszláv országokat illeti, igen vegyes a kép. Szlovénia a legfejlettebb ország tulajdonképpen nyugat-európai értelemben vett piaccal és jogi szabályozással és működési keretekkel, és itt a kölcsönzés igen elterjedt foglalkoztatási forma, a bérek és a munkanélküliségi ráta pedig magasabb, mint Magyarországon. Horvátország sok tekintetben különös terep: nem ipari ország, a turisztika és a szolgáltatási szektor erős, mindemellett a foglalkoztatottság tekintetében nagyok a területi eltérések; a tengerparti régióban, főleg természetesen nyáron, munkaerőigény van, miközben pár száz kilométerrel odébb, az ország északi részében akár harminc százalék feletti is lehet a munkanélküliség, a munkaerő mobilitása ugyanakkor igen alacsony. Szerbia nem európai uniós ország, ami kevésbé vonzóvá teszi a piacot, másfelől viszont Szerbia ipari ország, rengeteg autóipari cég – Continental, Siemens, Michelin - telepített ide üzemeket. Ugyanakkor ebben az országban a kölcsönzés nem elterjedt foglalkoztatási forma; a vállalatok a munkaerő-igényeiket általában saját úton próbálják megoldani – egyszerűen csak feladnak egy hirdetést - és nem veszik igénybe olyan típusú cégek, mint a miénk, szolgáltatásait. Horvátországhoz hasonlóan itt is csekély a munkaerő mobilitása, még a szerbiai magyarok és Magyarország relációjában is. Bulgáriában még csak az út elején járunk, van már irodánk, azon dolgozunk, hogy jöjjenek az ügyfelek, de még nem értékesítünk.

Melyek a közép- és hosszú távú elvárások e régiós terjeszkedéssel kapcsolatban?

Bulgáriában és Szerbiában másolni szeretnénk azt, amit az elmúlt években Magyarországon elértünk. Ezeken a piacokon jelen vannak azok a partnerek, akikkel Magyarországon is dolgozunk, a munkaerő igen képzett, a bérek viszonylag alacsonyabbak. Horvátország, mint említettem, speciális hely, egyedi, főleg a turizmusra és a szolgáltatóiparra épülő gazdasági struktúrával. A munkaerőpiac e szegmensével mi viszonylag kevesebbet foglalkoztunk eddig, ugyanakkor új kihívást jelenthet a hajógyártás és a kikötői ipar. Ami ez utóbbiakat illeti, a kérdés csak az, hogy a már bejáratott és biztos növekedést jelentő területek mellett van-e időnk, lehetőségünk új dolgokkal, iparágakkal kísérleteznünk és megfizetnünk a tanulás árát. Szlovéniában sikerrel startoltunk, jó partnerekkel dolgozunk, az éves tíz százalékos növekedéssel elégedettek lennénk.

Ami az erőforrásokat illeti, ezeken az új piacokon a vállalat már meglévő szakembereire támaszkodnak vagy a helyi szaktudást veszik igénybe?

Nem szándék alapvetően, hogy küldjünk oda embereket, ahogy a lengyel anyacég is csak engem küldött Magyarországra, és engem is csak azzal, hogy áttekintsem, hogyan lehet helyi alapon valami újat építeni. A munkaügyi dolgok ugyanis igen lokálisak, más a dolgok logikája, mint bizonyos nagy világcégek esetében. Ez egy igen lokális üzlet.