Fáradt a jó döntésekhez? Így kezelje a döntési (kognitív) fáradtságot!
Saját döntéshozatali képességeink a nap folyamán általában kimerülnek, és indokolatlan vagy rossz döntéseket hozunk, ám a valaki más nevében való döntés mindig élvezetes feladatot jelent, amelyekkel nem járnak hasonló buktatók - állítja egy szociológiával és személyiségtudománnyal foglalkozó szaklapban megjelent tanulmány.
Ami viszont nagyon érdekes, hogy ez a „döntési fáradtság” egyszerűen szertefoszlik, amikor mások helyett kell döntést hoznunk. Amikor az emberek tanácsadói szerepbe helyezik magukat, illetve saját választásaikat másokéhoz tartozónak képzelik el, kevésbé érzik magukat fáradtnak, és kevésbé támaszkodnak az egyszerűsített megoldásokhoz a döntések meghozatalakor. „A tanácsadói szerepben nem szenvedünk a döntési fáradtság következményeitől” - állítja Polman. „Sőt szórakoztatónak és felszabadítónak tűnik a mások helyetti döntéshozás”.
Kitől kérjünk tanácsot?
A helyes tanács a tanácsadó személyiségétől függ. Polman szerint meglepő módon nem jó olyan embertől tanácsot kérni, aki szeret segíteni másoknak. Ennek oka a kutató szerint az, hogy az a személy, aki mély érdeklődést mutat mások problémája iránt, maga is döntési fáradtságtól szenved, amikor másoknak tanácsot ad. „A kutatások azt találták, hogy az empátiás készségükben különösen erős ápolónők gyakrabban küzdenek a kiégéstől, mint azok az ápolók, akik kevésbé empatikusak - mondja a kutató. A legjobb szerinte az, ha olyan emberhez fordulunk, aki pártatlanul áll a körülményeinkhez és magabiztosnak tartja magát. „Az az embertípus, aki nagyobbra tartja a saját véleményét másokénál, jó tanácsokat tud adni, ugyanis nincs annyira kimerülve a döntések meghozatalától, ezért nem veszélyezteti őt a döntési fáradtság jelensége” - véli Polman.
Márton-Koczó Ildikó tréner, executive coach, az OK vagyok! alapítója, valamint több más kötet mellett az 50 legjobb magyar üzleti döntés című könyv szerzője úgy véli, a másik magas empátiás készsége éppen hogy az előnyünkre válhat, amikor tanácsot kérünk tőle egy döntési helyzetben.
„Az empátia nagyon hasznos dolog, azt jelenti, képes vagyok kapcsolódni a másik érzéseihez, értem a másik gondolatait. Ez szükséges ahhoz, hogy adott esetben a másik döntési dilemmáját, az ahhoz kapcsolódó gondolatait, érzéseit is megértsem. A magas empátiás készséggel rendelkező emberek általában nyitottabbak mások problémáira, kihívásaira, akár hasonló helyzetekkel is találkoztak már, vagyis nagyobb érzelmi intelligenciával, bölcsebben képesek reagálni a tanácskérésekre” - mondja. A szakértő szerint az empatikus emberek nem gondolják, hogy nekik kell megoldaniuk az adott helyzetet a másik helyett, hiszen tudják, ahogy a megoldás nem lesz az övék, úgy jelenleg a probléma sem az.
„Épp ezért felelősségben tartják a tanácskérőt, sok hasznos kérdést tesznek fel neki, hogy az illető haladjon a döntési szituációjában, a lehető legjobb döntést hozza meg, amelyért képes vállalni a felelősséget.”
A döntésátruházás előnyei és hátrányai
A másoktól kapott tanács nemcsak új perspektívákat és gondolkodási folyamatot kínál, de gyakran magasabb kockázatvállaláshoz is vezet. „Amikor az emberek megtapasztalják a döntési fáradtságot, hajlamosak arra, hogy fenntartsák jelenlegi állapotukat. De ez a fajta status quo problémás lehet, mivel a cselekvés megváltoztatása néha elengedhetetlen a pozitív eredményekhez” - mondja Polman. A sikeres eredmény vagy jutalom elérésének érdekében elkerülhetetlen a kockázatvállalás egy bizonyos szintje. „Azok a személyek, akik hajlamosak a döntési fáradtságra, valószínű inkább nem tesznek semmit, mintsem előrébb lépjenek” - mondja. „Ez nem jelenti azt, hogy a kockázatvállalás mindig jó, de a cselekvéshez kötődik, míg a döntési fáradtság nyilvánvalóan tétlenséghez vezet.”
Mátron-Koczó Ildikó szerint azonban hátrányai is lehetnek ennek a tanácsadói szerepnek, különösen akkor, amikor a másik nem vállalja fel a döntési helyzetért a felelősséget. „Sőt, ha esetleg nem jól sül el a tanácsunk, akkor a másik nyugodtan ránk háríthatja a kialakult helyzetet: „A te hibád, te adtad a tanácsot!” Ha jól sül el a tanácsunk, annak is meglehet a maga hátulütője, hiszen a továbbiakban állandó tanácsosztók lehetünk” - figyelmeztet a szakember. „Ezeket a helyzeteket el tudjuk kerülni, ha egyrészt háttérbe tudjuk szorítani a saját problémamegoldó kompetenciánkat és kérdéseket teszünk fel: „Voltál-e már hasonló helyzetben? Azt hogyan oldottad meg?” Vagy „Ez nem könnyű döntési dilemma, azonban ismerlek, képes vagy megoldani: mi az, amit már próbáltál? Hol tartasz most a helyzet végig gondolásával? Milyen tulajdonságaid segítik a helyzet megoldását?” Vagy egy kis nézőpontváltás-játékra is hívhatjuk a másikat: „A gyerekkori barátod milyen tanácsot adna most neked? A kedvenc mese/film/könyv hősöd hogyan oldaná meg ezt a helyzetet?” - javasolja.
Polman szerint további problémát okozhat az a téves feltételezésünk, hogy mivel jó döntéseket tudunk hozni mások számára, saját magunk számára is meg tudjuk ezt tenni, azonban ez nem így van. „A kutatások azt mutatták, hogy a nők például magasabb béreket tárgyalnak másoknak, mint önmaguknak” - mondja, hozzátéve, hogy az emberek ki- és belépnek a döntéshozó szerepekbe.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Fáradt a jó döntésekhez? Így kezelje a döntési (kognitív) fáradtságot!
2. oldal - 3 tipp a döntési fáradtság megelőzéséhez, kezeléséhez