A beszélgetés előtt

Ha fellép egy konfliktusos szituáció, akkor ne halogassuk a megbeszélést! Idővel az érzelmi beállítódás minden fél részéről csak erősödik és a visszajelzés halogatásával egyébként is csak azt érjük el, hogy a dolgok mennek tovább a maguk nemkívánatos útján.

A beszélgetés előtt döntsük el magunkban, és folyamatosan emlékeztessük magunkat arra, hogy a problémát akarjuk megoldani, és nem minden áron nyerni!

Gyűjtsünk információt, koncentráljunk a tényekre! Vigyázat azonban a tények interpretációjával, ugyanazt a dolgot nagyon sokféleképpen lehet értelmezni. Jobb, ha erre magunk is felkészülünk. Több szempontból is vizsgáljuk meg a helyzetet. Kérjünk másoktól visszajelzést, segíteni fog abban, hogy elkerüljük a meglepetéseket.

Ha van előre legyártott elméletünk arról, hogy miért nem az elvártként működnek a dolgok, akkor a begyűjtött tények és információk meglepő módon mind a mi elméletünket fogják alátámasztani. Ezért felejtsük el, hogy mi a mi koncepciónk és próbáljuk meg a tényeket, történéseket kívülről nézve elemezni.
A beszélgetés nagy valószínűséggel heves érzelmeket fog kiváltani, gondoljuk végig, hogy mit fogunk tenni, ha a partner dührohamot kap, sírógörcsben tör ki vagy esetleg apátiába esik.

A beszélgetés alatt

Ne kerteljünk, az elején vágjunk bele a közepébe, mondjuk meg, mi az, amiről beszélgetni szeretnénk. Aztán magyarázzuk el, hogy miért tartjuk fontosnak megbeszélni azt.

Ne várjuk, hogy a beszélgetőpartnerünk egyetértsen velünk. Tiszteljük a véleményét, ne szóljuk le, még akkor sem, ha azt teljesen irreálisnak tartjuk (nem jelenti azt, hogy miénket meg kell változtatnunk!).

Legyünk empatikusak, gondoljunk bele, mit tennénk, ha a másik helyében lennénk. Hagyjuk, hogy kimutassa az érzelmeit.
Vállaljuk a felelősséget, ismerjük el, ha valamit mi döntöttünk el vagy mi hibáztunk. Ha azt akarjuk, hogy a másik változzon, akkor nekünk is változtatnunk kell.

Próbáljuk meg a biztonság érzetét megteremteni, segítsük, hogy kifejtse a saját álláspontját. Ne hagyjuk, hogy elragadjanak az érzelmek. Mindig arra koncentráljunk, amit valóban szeretnénk elérni, ne változtassunk célt csakhogy megőrizhessük a büszkeséget, mi nyerjünk vagy hogy a másikat büntessük.

Amikor úgy érezzük, a beszélgetőpartnerünk érzelmi ellentámadásba lendül, vagy éppen bezárkózik, akkor próbáljuk ki az alábbi technikákat, hogy konstruktív megoldás felé tereljük a beszélgetést:

Kérdések - Egyszerű: ne megmondjuk és magyarázzuk, hanem kérdezzük és beszéltessük a másikat.
"Tükrözés" - Egyszerűen mondjuk el, amit éppen a másik viselkedésében tapasztalunk. Pl. "Úgy látom, nagyon szíven ütött, amit mondtam, mintha meglepetésként ért volna."
Újrafogalmazás - Ismételjük meg más szavakkal, foglaljuk össze, amit a beszélgetőpartnerünk elmondott. Segíti a megértést és a partnerünk is érezni fogja, hogy figyelünk rá.
Spekuláció - Passzív, hallgatag partner esetén hatásos trükk. Megpróbálunk a szájába adni, egy gondolatot, amire általában a legpasszívabb ember is reagál valamit. (Ha egyetért vele azért, ha nem, akkor azért fog megszólalni) Pl. „"Azt gondolod, hogy nem tartalak képesnek ellátni a munkádat?"
Hallgatás - Egyszerű hallgatással adjuk tudtára a társunknak, hogy várjuk a véleményét. Előbb-utóbb valaki megtöri a csendet, csak arra ügyeljünk, hogy ez a beszélgetőpartnerünk legyen.
Mielőtt mindenki menne a maga útjára, állapodjunk meg, hogy mi a következő lépés, vagy mi fog ezentúl esetleg másként működni.

A beszélgetés után

Hagyjuk, hogy megbeszélje a dolgot másokkal. Ha vannak részletek, amit nem szeretnénk, ha megosztana másokkal, akkor arra a beszélgetés alatt hívjuk fel a figyelmet. Hiba azt gondolni, hogy egy beszélgetés mindent megold, vagy hogy elég arra, hogy valaki tökéletesen megértse, amit szeretnénk. Érdemes visszatérni a témára később, sőt a legjobb megegyezni, hogy mikor beszélünk újra.

Soha ne éljünk vissza a beszélgetésen elhangzottakkal és sose csináljunk abból viccet (még akkor se, ha úgy érezzük is, hogy a partnerünk viszonylag könnyedén vette a dolgot).

Ambrózy Katalin
http://16tonna.blog.hu/