Mennyi az annyi, avagy vágyálom, vagy valóság a kétszámjegyű béremelés?

„A rendszerváltás óta a legnagyobb sztrájkot tartottuk, a Volánnál még soha nem volt két napos munkabeszüntetés, a leghosszabb eddig talán 6 órás volt, a mostani sztrájk tehát sikeres, eredményes volt” – értékelte a december 10-11-i munkabeszüntetést a HR Portálnak Dobi István, a Szolidaritás Autóbusz-Közlekedési Szakszervezet (SZAKSZ) elnöke. Szerinte ezzel is bebizonyították, hogy a sztrájktörvény ugyan erősen korlátozza a mozgásterüket, de azért lehet érdemi munkabeszüntetést tartani manapság is. A szakszervezet úgy számol, hogy a munkavállalók mintegy 50 százaléka nem vette fel a munkát, vagyis a társaságnál naponta vezényelt körülbelül 6700 munkavállaló fele, mintegy 3300 ember nem dolgozott, beleértve a sofőrök mellett a karbantartókat és egyéb munkavállalókat. A Volán közleménye szerint ugyanakkor a hétfőn 16 órakor összesített adatok szerint a munkabeszüntetésben részt vevő autóbuszvezetők aránya a teljes állományukhoz képest 21 százalék, a hétfőn dolgozók létszámához képest pedig 39 százalék volt. Az autóbuszvezetők csaknem kétharmada továbbra is inkább a tárgyalóasztalnál küzdene a 2024-es bérfejlesztésért, a munkabeszüntetést nem látja indokoltnak – írta közleményében a társaság. 

Dobi István szerint a 25%-os béremelési követelésük valójában kiindulási alap, a béralkuhoz azonban szeretnék megismerni a munkáltató ajánlatát, majd a két számot közelíteni egymáshoz. Szerinte a november közepén elfogadott, decembertől érvényes 15%-os minimálbéremelés már közel áll ahhoz a mértékhez, ameddig elmennének az alkuban. „Egy 17%-os bértömeg esetén kihozható lenne egy 20-21 %-os alapbéremelés, erről legalább tárgyalnánk, de most a decemberi megegyezés kútba esett” – utalt a szakszervezeti vezető a Volánbusz álláspontjára. A cég ugyanis azt közölte velük: csak január 16-án folytatódik a bértárgyalás. Az érdekképviselet addig felméri, támogatnának-e a munkavállalók egy újabb tiltakozást. Dobi István szerint a legrosszabb helyzet alakult ki azzal, hogy még mindig nem ismerik a 2024-es béremelés mértékét, ezért visszautasította, hogy a SZAKSZ felelőtlenül cselekedett a sztrájk megszervezésével. Szerinte komolyan kell venni azt a figyelmeztetést, amit belülről ők már éreznek, hiszen olyan óriási a fluktuáció és a munkaerőhiány az ágazatban, hogy sztrájk nélkül is kimaradnak járatok, a karbantartói állományba alig lehet jó szakembert – autószerelőt, autóvillamossági szerelőt, karosszérialakatost – találni. „Lázár miniszter úrnak, ha irreális ez a 25%-os béremelési igény, akkor majd el kell döntenie azt is, hogy ez az autóbusz közlekedési keresztmetszet, amivel a közszolgáltatást ellátjuk fenntartható-e, mert hiába a hivatalos menetrend, ha a járatok nem közlekednek” – jelentette ki Dobi. Szerinte az ágazati bérek nem vonzók az új munkavállalóknak, „ennyi pénzért már csak azok vannak itt, akik tényleg a földrajzi adottság miatt maradnak, esetleg már közel állnak a nyugdíjhoz, vagy pedig szeretik ezt a szakmát és nem akarnak váltani”. A SZAKSZ vezetője szerint csak egy jelentős bérfejlesztéssel lehetne az elvándorlást megállítani. 

Vágyálom, vagy valóság?

Általános, 25%-os béremelés megvalósulására kevés az esély a munkavállalók számára, az viszont egyáltalán nem lehetetlen, hogy egyes munkahelyeken, munkakörökben, egyes fizetési kategóriákban legyen ilyen mértékű fizetésemelés – kommentálta a HR Portálnak a volánosok követelését Zlati Róbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke. A MÁV esetében például az a 15%-os, de legalább 70 000 forintos bérfejlesztési igény, amit a szakszervezetek az asztalra tettek az alacsonyabb keresetűeknél 20% fölötti keresetemelkedést jelentene. Ez 20% fölötti emelés tehát nem feltétlen irreális az alacsonyabb keresetűek esetében – jelentette ki Zlati Róbert. Hozzátette: bár valóban 15%-ot meghaladó igények is vannak a szakszervezeti oldalról, eddig jellemzően 10-15% közötti bérmegállapodások születtek, amelyek a legalacsonyabb keresetűeknél 18-19%-os emelést jelentenek egyes munkaáltatóknál.

A MASZSZ elnöke szerint a cégek nagy részénél azért meg kellene, hogy valósuljon egy „jól látható” mértékű béremelés ahhoz, hogy az elmúlt két év hatalmas inflációja mellett a munkavállalók megélhetése biztosított legyen. „Az tény, hogy év végére már látszik az alacsonyabb infláció, viszont az idei év sokaknál jelentette a bérveszteséget, amit jó lenne kompenzálni a számukra. A kétszámjegyű bérfejlesztés a jelentős infláció és a 2023-as nullás GDP mellett nagyon soknak tűnik talán munkáltatói oldalról, pedig szerintem semmiképp sem túlzó a tíz százalék fölötti bérigény” – jelentette ki a szakszervezeti vezető. Ezt pedig mással nem lehet kompenzálni – tette hozzá – a cafeteria kifutotta magát, már csak a szép kártya az egyetlen értelmezhető eleme ennek a rendszernek, amelyet persze lehetőleg használjon ki mindenki maximális mértékben, hisz ez munkáltatói oldalon olcsóbb, mint hogy ha bért emel, vagy ha bérben fizeti ki ezt az összeget. „Ma azonban – főleg ilyen infláció mellett – a munkavállalóknak az a lényeg, hogy az alapbérük növekedjen, bármilyen más, akár egy összegű kifizetés kompenzációként megjelenhet, sőt a megállapodások része is lehet, de az alap béremelés az igazi üdvözítő megoldás” – szögezte le Zlati Róbert. A szakszervezeti vezető azonban annyiban árnyalta a képet, hogy az infláció miatt nagyobb béremelésre a kisebb keresetűeknek van szüksége, hisz a magasabb keresetűek arányaiban kevésbé érezték meg a drágulást. Az igazságos megoldás tehát szerinte kevésbé az egységes, százalékos béremelés lenne egy alacsonyabb és magasabb bérű munkavállalókat foglalkoztató cégnél, hanem az – a MÁV-nál felmerült javaslathoz hasonló – összegszerűen meghatározott emelés lenne.        

A felmérések mást mutatnak

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, hisz a béremelés már az elmúlt években is meghaladta a cégek hatékonyságának növekedési ütemét. Ha a hatékonyság növekedése elmarad a reálbér emelés mértékétől, akkor a vállalkozásoknál a rentabilitás csökken, ami nem tartható a végtelenségig – árnyalta a képet Vida Péter a Vállalkozók Országos Szövetségének elnökségi tagja, az Emberi Erőforrás és Foglalkoztatás szekció elnöke. A szövetség készített egy úgynevezett VOSZ-barométert, vagyis a tagjai között felmérte, hogy melyik cég például mekkora béremelést képes megvalósítani a következő évben. Ez alapján a cégek átlagosan 10%-os nagyságrendű béremelést tartanak reálisnak 2024-től, ami megegyezik a garantált bérminimum emelésének mértékével. „Ez a felmérés a gazdaság szerkezetét tekintve reprezentatív, hiszen a tagjaink zömét – ahogy a gazdaságét is – a KKV-k jelentik, persze számos közepes- és nagyvállalat is elmondta a véleményét. A felméréseink szerint a vállalkozások mintegy kétharmada képes egy 10%-os jövő évi béremelésre, 10-15%-uk ennél nagyobb fizetésemelést is meg tud adni a munkavállalóinak, 20%-uk azonban nem tud januártól bért emelni a dolgozói számára” – tette hozzá a munkáltatói oldal képviselője. Bár a dolgozói igények ennél magasabbak is lehetnek, Vida Péter szerint azonban ez is nagy dolog, hiszen negyedik negyedéve csökken a magyar gazdaság, miközben ezidő alatt a reálbérek növekedtek, a hatékonyság viszont nem azonos ütemben nőtt, ráadásul a vállalkozások a fogyasztás visszaesése miatt keresleti problémákkal is szembesülnek. Abban az értelemben nincs kiélezett verseny a munkaadók között, hogy ezek között a feltételek között senki nem igazán tud a versenytársainál nagyobbat emelni, a béren kívül pedig nincs olyan kedvezményes kifizetési forma, ami új lehetőséget adna a további juttatásokhoz. A korábbiakat pedig, ha egy cég tudta, már eddig is adta a munkavállalóinak – tette hozzá Vida Péter. 

Nyitókép: Pixabay