Work-life balance helyett work-life effectiveness

Dr. Marky Ádám kitér arra, hogy a kutatások szerint az úgynevezett munka-magánélet egyensúly nem működik, ma már inkább munka-magánélet hatékonyságról kell beszélnünk, amelyben nem e két életterület éles elkülönítését tartják szem előtt, hanem a tudatosságot, annak felismerését, amikor irreális elvárásokat támasztunk magunk elé, és hétvégén is dolgozunk például. „A 21. század emberének egyik legnagyobb problémája az, hogy hazaviszi a munkáját, ami az iskolai házi feladattal kezdődő rossz kondicionálás. A mindfulness gyakorlásával fejleszthető, mi az, ami tényleg elvárható tőlünk, és mi az, ami szimpla nyomás.”
Nelli szerint is téves elképzelés él bennünk arról, hogy nem kapcsolhatjuk ki a telefonunkat munkaidő előtt vagy után. „Ez sokszor csak egy belső elvárás, ami valóságosnak tűnik. Hiszen ha valaki tényleg el akar érni engem, az nem e-mailt küld este 10-kor, hanem sürgős esetben felhív. Ha visszaválaszolok, akkor azzal egyben azt is üzenem az illetőnek, hogy megengedem ezt a fajta elérhetőséget. Ezeket a stresszeket valójában nem ránk rakják, hanem magunk adagoljuk magunknak. És innentől az egész lelassulás önismeretté válik, amelynek során kénytelen vagyok feltenni magamnak bizonyos kérdéseket: Miért nem tudok nemet mondani? Miért nem tudom tartani a határaimat? Miért nem tudok pihenni? Csak akkor vagyok értékes magam számára, ha állandóan 200%-on pörgök?

Bár lelassulni hirtelen képtelenség, és elég paradox is lenne, az ünnepi időszakban már elindulhatunk az egyensúlyunk felé vezető úton még a legstresszesebb munkakörben is. A mindfulness szakértői a következő lépéseket tanácsolják:

Ne akarjunk mindent egyszerre megváltoztatni

, csak egy valamit fogadjunk meg, például hogy minden héten reggelizünk egy kiadósat, vagy egy óra teljes figyelmet szentelünk valakinek.

Pihenjünk, amennyit csak lehet:

Keressük meg azt a tevékenységet, ami valójában feltölt. Figyeljük a testünk jelzéseit. Tartsuk magunkat melegen napi háromszori meleg étkezéssel, sportolással, mert így nem veszítünk energiát.

Minőségi időre törekedjünk

, figyeljünk arra, amit csinálunk, mert ez is a feltöltődés formája. Próbáljunk kevesebbet elkalandozni, „legyünk fejben is ott, ahol a testünk van”. Írjuk le, milyen érzések vannak bennünk.

Ne vásároljunk szükségtelen ajándékokat:

ha nem azt kapjuk ajándékba, amit szerettünk volna, az felesleges feszültséget teremt, ahogy az is, amikor azon versenyzünk, ki vegye a nagyobb ajándékot. Inkább írjuk le egy A4-es oldal felére, mit kedvelünk a másikban - sokkal jobb érzés ilyet kapni, mint egy bögrét a céges bulin.

Szórjuk meg a napunkat jelenlét-pillanatokkal:

Úgy tudunk a legjobban jelen lenni, ha odafigyelünk a testünkre, arra, amit csinálunk. Szenteljünk figyelmet annak, akivel beszélgetünk, a sétának, az étkezésnek. Az is lehet stresszfaktor, ha mindent tudatosan csinálunk: legyünk magunkkal megengedőek.

Tartsunk digitális detoxot: Vegyük észre, hogy legtöbbször teljesen feleslegesen kattintgatunk az online térben, és rengeteg időt pazarolunk el.

Naponta 10-15 perc meditáció 8 héten át már fiziológiás változásokat okoz az agyban, az immunrendszer működésében.

„A gondolatok gyakran katasztrofizálják a helyzetet, fenntartják, táplálják a stresszünket, negatív stresszkörökbe raknak minket, amire reagál a testünk, immunrendszerünk, és érzelmileg is instabillá válunk” - mondja Nelli. „A mindfulness tréningeken, a meditációk során azt tanuljuk, hogyan lehet a nehéz helyzeteket kezelni, átfordítani semleges, vagy akár kellemes helyzetbe. A tudatos jelenlét tréningeken keresztül tisztába kerülünk az elménk játékaival, és egy nagyon kicsit visszanyerjük a kontrollt a csapongó elme felett, ami nem engedi meg, hogy nyugodt mindennapokat éljünk.”

A szakértők a következőkre hívják fel a figyelmünket kezdő meditálóként:

• Noha a fiziológiás változások viszonylag gyorsan kimutathatók, az érzelmi változás ideje szubjektív. Legyünk türelmesek.
• Amikor elkezdünk megengedő, elfogadó figyelmet gyakorolni saját magunk felé, nem pedig aktívan, egyfajta céllal koncentrálni, akkor ugyanolyan agyi körök kapcsolódnak be a fejünkben, mint mikor álmodunk. Ezért nem feltétlenül jó érzés elkezdeni a meditációt, mert az álomban tapasztalható tehermentesítő körök bekapcsolódnak. Ne azért meditáljunk, hogy jól érezzük magunkat, csak figyeljük meg, mit érzünk. Lassan megtanuljuk ezeket a feljövő nehéz érzéseket elfogadni, kiereszteni az ingereket, így az alvásnak végre nem a tehermentesítést lesz a feladata, hanem az, hogy feltöltsön minket.
• Ha feszültek leszünk meditáció közben, tökéletesen meditálunk mindaddig, míg nem akarjuk ezt a feszültséget megváltoztatni
• Az applikációk kezdő lépésnek jók, de valódi változást nem hoznak, mert a tudatalattinknak egyáltalán nem mindegy, hogy kitől (külső személytől vagy tőlünk) hallja a meditációt. Ha külső vezénylés nélkül mi magunk meditálnunk, a tudatalattink elhiszi nekünk, hogy képesek vagyunk erre, és teret ad a szervezetnek arra, hogy magától kezdjen el jól működni.
• Szakemberrel kezdjünk el meditálni, mert sok megválaszolatlan kérdés merülhet fel bennünk az elején.

Végül pedig figyeljünk a belső elégedettségre a média által mesterségesen kreált vágyak helyett. „Mostantól lehet egy olyan gyakorlat a mindennapok része, amikor azokra a dolgokra figyelünk, amik már megvannak, amikért hálásak lehetünk” - tanácsolja Krajcsó Nelli. „A vágyak sokszor nem teljesülnek, vagy nem úgy, ahogy azt szeretnénk, és ebből csalódottság, feszültség származik. Élünk, lélegzünk, és ha már efelé oda tudunk fordulni, azzal is elégedettséget teremtünk."

Fotó: antihataridonaplo.hu

Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Mennyi időd van mostanában? - Megérkezni az ünnepek gondolatához a „slow life” szellemében
2. oldal - Work-life balance helyett work-life effectiveness