Munkaerő-piaci körkép az Európai Unió tagállamaiban - Hollandia

Hollandiába is, éppúgy, mint más országokba, általában rövid időtartamú tartózkodásra érkeznek a munkavállalók, de az sem kizárt, hogy egy, a szélmalmok országában töltött nyaralás ötletet adjon ahhoz, hogy valaki hosszabb időre érkezzen az országba.

Hollandiában a munkaközvetítő Munkaügyi Központokon kívül privát munkaközvetítő irodák is segítik az elhelyezkedést. A magánirodák általában csak időszakos munkára közvetítenek ki munkavállalókat. A Holland Királyság Nagykövetsége felhívja a figyelmét az idénymunkára érkezőknek, hogy nagy körültekintéssel válasszák ki a munkaközvetítő céget, ugyanis nagyon sok panasz érkezik a munka- és szálláskörülményekre, a bérek kifizetésére. A nagykövetség azt ajánlja, hogy a munkavállalók kizárólag olyan munkaszerződést írjanak csak alá, amelyet megértenek, és amellyel egyet is értenek.

Bejelentési kötelezettség

Három hónapnál hosszabb hollandiai tartózkodás esetén - előzetes időpont-egyeztetést követően - be kell jelentkezni a lakóhely szerinti önkormányzatnál. Ehhez szükséges a tartózkodás időtartamára érvényes útlevél vagy személyigazolvány, lakásvásárlási vagy bérleti szerződés, illetve a lakás tulajdonosának írásos hozzájárulása a lakás használatához, a lakás tulajdonosának útlevél/személyi igazolvány másolata, továbbá 6 hónapnál nem régebbi nemzetközi, többnyelvű születési és - esetenként - házassági anyakönyvi kivonat apostille (hivatalos) pecséttel ellátva. Házassági anyakönyvi kivonat hiányában gyakran kérik a családi állapotról szóló igazolást, melyet szintén hivatalos pecséttel kell ellátni. Magyar nyelvű születési/házassági anyakönyvi kivonatot az apostille pecsét mellett hivatalos fordítással is igazolni kell. A tartózkodási engedélyt általában öt évre adják, kivéve, ha a munkaszerződés kevesebb mint egy évre szól. Ebben az esetben csak az adott időszakra vonatkozik az engedély. A tartózkodási engedély a Holland Királyságban munkavégzésre jogosít, egyéb munkavállalási engedély nem szükséges. Ugyanakkor a holland városok és falvak egyéni szabályozás szerint korlátozhatják a beköltözést. Így egyes önkormányzatoknál a bejelentkezéskor odaköltözési engedélyt (Vestigingsvergunning) kell kérni. Ezekkel az intézkedésekkel, a lehetőségek szűkítésével akarják a városok és falvak megelőzni, hogy meghatározott kategóriájú lakások hiányában legyenek. Már az utazás előtt tanácsos érdeklődni a Lakosságnyilvántartó (Bureau Bevolking en Burgerzaken) vagy Építésügyi Hivatalnál (a Huisvesting nevű részlegen) a kiszemelt lakhelyen érvényes odaköltözési korlátozásokról.

Törvénykezés

A hollandok semmit sem bíznak a véletlenre, a joghézagokra és a félreértésekre. A munkaerőpiac munkajogi sajátosságait területenként külön-külön törvényekkel szabályozzák. Így létezik az, hogy külön törvény rendelkezik a foglalkoztatási viszonyokról, a munkaidő szabályozásáról, a munkavégzés feltételeiről, az üzemi tanácsról, a minimálbérről és a szabadság kifizetéséről, a részmunkaidős foglalkoztatottságról, a nemek munkavégzésben való egyenlőségéről, a munkaszerződés megszüntetéséről, a tömeges elbocsátások bejelentéséről.

Hollandiában többféle szerződéstípus szabályozhatja a munkavállalást, de legjelentősebb náluk is a munkaszerződés. A munkaszerződés létrejöttének három előfeltétele van: megegyezés a munkavégzés idejéről és tartamáról, megegyezés a bérezésről, és ami számunkra talán a legfurcsább lehet: a munkavállaló alárendelése a munkaadó autoritásának. Ezeknek a rendelkezéseknek a túlnyomó része még 1907-ben lépett életbe, így a munkaadói autoritás érthetővé válik. Néhány éve azonban a munkaszerződést a hagyományosabb és egyben rugalmasabb igényekhez próbálják igazítani.

Munkaidő

A tulipánok országában egy átlagos munkahét 38 órás munkaidőt jelent, sőt egyes ágazatokban tovább csökkentik a munkaidőt. Ezzel a megoldással próbálja a királyság az országukat sem elkerülő munkanélküliség problémáját orvosolni. A munkaidő lerövidítésével sikerül azt megvalósítani, hogy több ember között osszák fel a munkát. Így Hollandiában a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma folyamatosan nő, és ma szinte a legmagasabb az Európai Unión belül. A foglalkoztatott nőknek közel 60 százaléka, a férfiaknak pedig 16 százaléka dolgozik részmunkaidőben.

Az 1996-ban életbe lépett munkaidő szabályozásáról szóló törvény az 1919-es munkatörvény döntésein nyugszik, de már kielégíti a munkaadók és munkavállalók rugalmasabb igényeit. Ez a törvény egy kettős normarendszert foglal magába: a megengedett munkaidő, a minimális pihenőidő, az éjszakai műszakok, a vasárnapi munka és a szünetek kötelező normáit adja meg. A törvény továbbá lehetőséget biztosít arra, hogy a kötelező normákon túl a felek rugalmasan egyezzenek meg a bérezésről, a munkaidőről és a pihenőidőről. A munkaidő szabályozásáról szóló törvény tiltja a gyermekmunkát, és külön szabályozza a terhes nők, illetve a 16-17 éves fiatalok munkavégzését.

Bérezés

Érdemes megemlíteni a minimálbérről és a szabadság kifizetéséről szóló törvényt is, amely szintén dualitást mutat rendelkezéseiben. Hollandiában kétféle minimálbér él. Külön szabályozzák a teljes munkaidőben foglalkoztatottak heti minimálbérének normáit, amely általánosságban az egész munkaerőpiacra érvényes. Ezt a normát egy felnőtt, egyedül kereső, kétgyermekes férfi létminimuma alapján határozták meg. Ehhez a normához viszonyítják a 15 és 23 év közötti fiatalok minimálbérét, amely az életév előrehaladtával növekszik.

Az átlagfizetéseket tekintve az egyes gazdasági ágazatok között jelentősek az eltérések. A legmagasabb fizetést a bányászatban, a vegyiparban, a bank- és biztosítási szektorban, az állami közellátó, közlekedési és hírközlési vállalatoknál fizetik. Legalacsonyabbak a bérek a kereskedelemben, a mező- és erdőgazdaságban, a halászatban, a textil- és ruhaiparban, valamint a vendéglátóiparban.

Munkavédelem

A munkavédelem területén egy igen kedvező gyakorlatot sikerült megvalósítani. A holland munkajog szigorúan védi a munkavállalók egészségét és biztonságát. A munkaadók feladata, hogy a munkavállalók a munkavégzés folyamatában a lehető legnagyobb védelmet élvezzék. Az előírások betartását a Munkafelügyelői Hivatal végzi. Ez a szervezet meglehetősen komolyan veszi feladatát, évente közel 100 ezer üzemi ellenőrzést végeznek. A munkavédelemmel kapcsolatos holland gondolkodás azt mondja, hogy ahol kevesebb a betegségek száma és kevesebben válnak a munkavégzésből kifolyólag munkaképtelenné, ott a cégeket mentesítik a munkaadói társadalombiztosítási költségek alól.

A nők és az anyák védelme

A várandós anyákra vonatkozó külön szabályok az anyák védelméről szóló törvényben vannak leírva. A nők nem kötelesek munkaadójukkal közölni, hogy gyermeket várnak. A terhesség alatt és a szülést követő egy évben a kismamákra felmondási védelem érvényes, a munkavégzés során előjogokat élveznek. A gyermek születésekor 16 hét anyasági szabadságot kapnak az édesanyák, amelyből négy hetet a szülést megelőzően kell kivenni. Az anyák erre az időre fizetést nem kapnak, hanem a szakszervezet anyasági támogatást ad. Az anyasági szabadság után az anyáknak és az apáknak lehetőségük van hat hónapig részmunkaidőben dolgozni, de az így kiesett jövedelmet nem pótolják. A kismamákat további szoptatási és munkaidő-kedvezmények illetik meg, melynek időtartamát azonban nem korlátozzák.

Hollandiában a nők és a férfiak egyenlő elbírálását is törvényileg szabályozzák, és hogy ez az elv a gyakorlatban is megvalósuljon, létrehozták az Egyenlő Elbírálás Bizottságát. A holland munka világában a házas és a hajadon között sem tehető különbség.

A munkaviszony megszüntetése

Az elbocsátásokra szintén két jogi rendszer ad iránymutatást. Egy, a ’40-es években született, de még hatályban lévő törvényi szabályozás megtiltja a munkaszerződés egyoldalú felmondását. A munkaszerződést csak a regionális Állami Munkaigazgatási Hivatal vezetőjének jóváhagyásával lehet megszüntetni, amely ellen nem lehetett fellebbezni. Ezt a szabályozást a későbbiekben igyekeztek rugalmassá tenni, így a holland munkajogban is él a felmondási védelem, a felmondási idő jogi intézménye. Továbbá a felek számára biztosított a fellebbezés benyújtása. Az elmúlt évtizedek folyamán az elsőként említett eljárás létjogosultságát folyamatosan támadták, megszüntetését követelték. Ennek eredményeképpen minisztériumi határozat született egy hathatósabb igazgatási eljárás kidolgozására.

Ez a rendszer elsősorban a versenyszférában működik. Az állami szektorban a hivatalnokok, akik egyébként nem elbocsáthatók, végkielégítést kapnak. Ezt a szolgáltatást akkor biztosítja az állam, ha az alkalmazott az intézmény feladatainak elvégzésében már nem tud aktívan részt venni. A hivatalnoknak arra az időre, míg új megbízatást nem kap, végkielégítés jár.

Szakszervezetek, üzemi tanácsok és munkaharc

Hollandiában a kereső lakosság többsége nem tartozik szakszervezethez. A '80-as éveket megelőzően még nagy volt a munkaerőpiac szakszervezeti lefedettsége, de azt követően a munkanélküliségnek köszönhetően a szakszervezeti tagok száma jelentős mértékben csökkent, illetve a növekvő részmunkaidős állásokban munkát vállalók sem emelik a szakszervezetek létszámát. Az utóbbi években ez a csökkenő tendencia megállt.

A holland szakszervezetek elsősorban vallásos, politikai vagy gazdasági szempontok alapján szerveződnek. A legjelentősebb munkavállalói szakszervezetek a szállító- és építőiparban, a fém- és textiliparban, az állami szektorban, illetve a mezőgazdaságban látják el feladataikat. Kötelező tagság csak a nyomdaiparban és az azzal összefonódó gazdasági ágazatokban működik.

Minden 35 főnél több munkavállalót foglalkoztató cégnek a munkavállalók érdekképviseletére üzemi tanácsot kell létrehozniuk. Az üzemi tanács tagjaira felmondási védelem vonatkozik. Az üzemi tanácsnak tanácsadói és döntéshozói funkciója van. A legalább 100 főt foglalkoztató munkáltatónál a tanácsadói funkció nem csak a munkavállalókat közvetlenül érintő kérdésekre vonatkozik, hanem vállalatpolitikai ügyekre is.

A tisztán politikai sztrájkot kivéve a szociálpolitikai sztrájkokat jogszerű eszköznek tekinti a törvény ahhoz, hogy a munkavállalók nyomatékot adjanak követeléseiknek. Fontos alapelv azonban az arányosság megtartása. Az utóbbi években nagyon ritkán voltak sztrájkok, így nagyon kevés munkaidő ment kárba.