A megelőzési rés: Miért lépnek későn a munkáltatók a dolgozók egészségmegőrzésében?

A legtöbb szervezet még mindig az olyan utólagos jelzőszámokra támaszkodik a munkavállalók egészségének megítélésekor, mint a betegszabadságok mértéke vagy a biztosítási igények. Ezek a mutatók azonban csak akkor jeleznek, amikor a probléma már negatívan befolyásolta a produktivitást. Ahogy egyetlen cég sem engedheti meg magának, hogy csak egy sikeres kibertámadás után kezdjen foglalkozni az informatikai biztonsággal, úgy az emberi erőforrás védelmében is elengedhetetlen a proaktív fellépés.

A reaktív megközelítés láthatatlan költségei

A krónikus egészségügyi állapotok többsége fokozatosan alakul ki. A munkavállalók gyakran hetekig vagy hónapokig küzdenek tünetekkel, mielőtt eljutnának arra a pontra, hogy betegszabadságot vegyenek igénybe. Ezen időszak alatt a vállalatoknak kevés rálátásuk van a folyamatokra, így elszalasztják a korai beavatkozás lehetőségét. A következmény a jelentős prezentizmus: a dolgozó bent van a munkahelyén, de fizikai vagy mentális állapota miatt képtelen a maximumot nyújtani.

A Health Foundation adatai szerint 2040-re Angliában 9,1 millió ember él majd súlyos betegséggel, ami 2,5 millióval több a 2019-es szintnél. Ez a trend a globális munkaerőpiacon is érezhető, és rámutat arra, hogy a munkáltatóknak a következmények mérése helyett a kockázatok korai azonosítására kell fókuszálniuk.

Miért vallanak kudarcot a hagyományos mutatók?

A betegszabadságok és elkötelezettségi felmérések gyakran hamis kontrollérzetet adnak a HR számára. Számos oka van annak, miért nem látjuk a valós képet:

• A munkavállalók gyakran bűntudat vagy a munkahelyi kultúrától való félelem miatt betegen is dolgoznak.
• Bizonyos állapotok, például a női egészséggel kapcsolatos panaszok rejtve maradnak: minden harmadik 15 és 45 év közötti nő tapasztal olyan súlyos menstruációs tüneteket, amelyek gátolják a napi munkavégzést, mégsem mennek betegszabadságra.
• Ha a támogatás elmarad, a felépülési idő drasztikusan meghosszabbodik, és a kiégés veszélye is nő.

A helyzet súlyosságát mutatja a Commission for Healthier Working Lives jelentése, mely szerint a munkát korlátozó egészségi állapot miatt kiesőknek mindössze 3 százaléka tér vissza a munkaerőpiacra 12 hónapnyi távollét után. Ebben a fázisban a segítségnyújtás már túl késő.

Személyre szabott egészségstratégia

A megelőző egészségügyi ellátás akkor nyújtja a legjobb megtérülést, ha adatokra és klinikai szakértelemre épül. Az „egy méret mindenkire jó” típusú jólléti programok gyakran kihasználatlanok maradnak, és elpazarolt befektetést jelentenek.

A hatékony stratégia alapja a munkaerő alapos ismerete. Az elkötelezettségi adatok, a programhasználati statisztikák, a kilépő interjúk és a klinikai felismerések ötvözésével a HR-csapatok képessé válnak a felmerülő trendek azonosítására. A szervezeteknek nem mindenki számára ugyanazt a beavatkozást kell kínálniuk, hanem folyamatosan a munkaerő változó igényeihez kell igazítaniuk az egészségügyi stratégiát.

A szűrővizsgálatok, a diagnosztikai betekintések és a folyamatos klinikai támogatás lehetővé teszik a kockázatok korábbi felismerését, csökkentve az egyénre és az üzleti eredményre gyakorolt hosszú távú negatív hatásokat.

Forrás: Personnel Today