Elhasalhat az új vállalkozói sarc az alkotmánybíróságon

Az új szabályt rossznak, igazságtalannak, statisztikai szemléletűnek tartja a Magyar Ügyvédi Kamara (MÜK) főtitkára. Gábor László szerint a „tevékenységre jellemző kereset” nyilvánvalóan pluszteher lesz az ügyvédek döntő többsége számára, súlyos egzisztenciális gondokat okozva. Ami az ingatlanügynököket illeti, hasonló véleményen van az Ingatlanosok Magyarországi Érdekképviseletének elnöke Karlik Imre is.

Mi is az a "tevékenységre jellemző kereset"?
A hétfőn elfogadott adótörvény-módosítás szerint az evás vállalkozók 2010-től nem a minimálbér duplája után fizetik a járulékaikat, hanem „a tevékenységre jellemző kereset” alapján. A nem evás vállalkozók pedig csak akkor vehetnek fel osztalékot szintén jövő évtől, ha legalább ekkora összegnek megfelelő kivétet alkalmaztak, vagyis bért (plusz annak terheit) számfejtettek maguknak. Kiskapu maradt, ha a vállalkozó nyilatkozik az adóhivatal felé, hogy nem tudja kitermelni a számára előírt jövedelmet, akkor mentesülhet. Na meg soron kívüli ellenőrzésre is számíthat.

A „tevékenységre jellemző keresettel” kapcsolatban egyelőre nincs pontosabb meghatározás, mint hogy a „a magánszemély főtevékenységére jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazást” kell alatta érteni. Nem tudni, hogy ez mennyi. A javaslatból az utolsó pillanatban kikerült ugyanis, hogy az ÁFSZ statisztikai adatai legyenek a mérvadóak. De más ilyen jellegű hivatalos adat nincs, tehát mégiscsak ehhez viszonyít az FN.

A jogi tevékenységgel foglalkozóknál 177 808 forint az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) szerint a 2008-as átlagos személyi alapbér, míg a jogi, gazdasági tevékenységet végzőknél 311 069. Kérdés, melyiket vennék figyelembe. Az ingatlanügynököknél 354 244 forint az átlag.

Statisztikai átlagot nem lehet megadóztatni

Megadóztatni vagyont, jövedelmet vagy fogyasztást lehet, szögezi le Réti László. Az átlag, a „tevékenységre jellemző kereset” nem sorolható be egyik kategóriába sem, ezért véleménye szerint nem lehet ilyen kategória alapján adóztatni, közterhet fizettetni. Bízik benne, hogy az Alkotmánybíróság ugyanúgy kidobja majd ezt az új fogalmat is, mint korábban az elvárt adót. Annak eltörlését ugyanis a MÜK akkori elnöke, Horváth Jenő, és elnökségi tagja, Bálint Ákos kezdeményezték.

Arra is felhívja a figyelmet, hogy az esetleges ÁFSZ vagy más statisztikára azért sem lehet adót alapozni, mert az jogbizonytalanságot okozna. „A magánszemély főtevékenységére jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazás” megfogalmazás pedig egyáltalán nem felel meg a normavilágosság jogi követelményének.

Technikai aggályai is vannak: vajon mikor fog a vállalkozó számára kiderülni, hogy a pénzügyi tárca szerint mennyi az ő tevékenységére jellemző kereset, ami után evásként járulékot kell fizetnie, vagy ami felett nem evásként osztalékot vehet fel.

Az egyéni praxisokat fogja sújtani

Az ügyvédek jogi értelemben nem vállalkozók, adójogi értelemben viszont igen, egyéni, illetve társas vállalkozók. 90-95 százalékuk egyéni praxist folytat, és feltehetőleg evás, valószínűsíti Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara (BÜK) elnöke, a MÜK elnökségi tagja. Kiskeresetűek, mondhatni szegények, jelenti ki. Véleménye szerint a törvénymódosítás pontosan ezeket az ügyvédeket fogja sújtani, nem a nagy irodák tb-plafonig elmenő vállalkozóit. Na és persze a vidékieket, az idősebbeket, akik még a budapesti kis irodáknál is szerényebb bevételt könyvelhetnek el. Az átlag nagyon sokakra tesz aránytalan terhet, vetíti előre.

Nem tudott az adótörvény ezen változásáról az ingatlanszakma érdekképviselete, és váratlanul érte őket az FN ide vonatkozó kérdése is. Azért utasítják el az új szabályt, mert ahogy Karlik Imre fogalmaz, nem lehet általánosítani, mennyi jövedelmet kell minimum kitermelnie egy vállalkozónak, ingatlanügynöknek. Nagyon nagy különbségek vannak szakmán belül, irodánként, földrajzilag és időszakosan is.

Az ÁFSZ statisztikában szereplő számokból is lehet hasonlóra következtetni, ha kikeressük a 2007-es 149 711 forintos személyi alapbérátlagot és mellé a 2008-ra kihozott 354 244 forintost. Mint Karlik mondja, tavaly jól ment a szekér, az idén meg nagyon rosszul. Vidéken nem ritka az olyan ügynök, akinek egész évben nincs 300 ezer forintos jövedelme, nem hogy havonta.

Nem passzol az átlag

A szövetség úgy látja, amennyiben az ÁFSZ-statisztika adata alapján kell majd a 98 százalékban vállalkozásban dolgozó ingatlanügynököknek (köztük az elnök becslése szerint mintegy 20 százalékban evásoknak) jövedelmet kimutatniuk, az igen jelentős pluszterhet fog jelenteni a szakma zömének. Már a minimálbér duplájához való kötelező igazodást sem tartották szerencsésnek, mondván nem lehet kikötni, hogy egy-egy vállalkozás mennyire legyen eredményes.

Értelmetlen és ostoba az új szabály a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete titkára szerint. A mintegy kétezer alkotóművész többsége szellemi szabadfoglalkozású, rájuk tehát nem vonatkozik a limit, de azért vannak köztük vállalkozási formában működők is. A tervező grafikusokat és a belsőépítészeket említi erre példaként Laczkó Ibolya titkár. Mivel szakmánként és egyes szakmákon belül is igen eltérő a jövedelem mértéke, szerinte teljesen értelmezhetetlen egy átlag alá beterelni az alkotókat.

Érdekes, hogy a felsőoktatással foglalkozók benne vannak az ÁFSZ vállalkozói statisztikájában, holott a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete alelnöke, Kiss György tájékoztatása szerint a számlázás lehetőségét néhány éve jogszabály tiltja a felsőoktatási dolgozóknak, ezért igen szűk azon dolgozók köre, aki vállalkozóként is ténykedik, de ez a tevékenységük gyakorlatilag nem kapcsolódik a felsőoktatáshoz.