Korrekt munkaidő, korrekt időpontban

Egyre kiszámíthatatlanabb a munkaidő, mely komoly feszültségekhez vezet állapítja meg a 95. Nemzetközi Munkaügyi Konferencia egy tanulmánya. A múlt héten véget ért, Genfben tartott ászamblé tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy noha az elmúlt időszakban a munkaidő nem feltétlenül nőtt minden országban, sőt vannak államok, ahol csökkent, a munka világát egyre inkább az úgynevezett atipikus és a kiszámíthatatlan munkaidőben, munkarendben végzett munka uralja.

Folyamatosan nő a hétvégén, illetve éjszaka végzett munka. A fejlett országoknak ezért szembe kell nézniük a ténnyel, hogy mind nehezebben lehet összeegyeztetni a munkát és a magánéletet. Jon Messenger kutató egyenesen drámainak nevezte a kiszámíthatatlan és atipikus időben végzett munka munkaadókra és munkavállalóra gyakorolt hatását, mely veszélyezteti a hivatás és a magánélet összhangját.

24 órás nap, 7 napos hét

A gazdasági verseny a százhatvannyolc órás munkahét irányába tolja el az életet, a munkaadókat pedig arra kényszeríti, hogy mindig lereszeljenek kicsit a munkavállalóknak adott, munkaidőt érintő kedvezményekből. A hatások ugyanakkor nem feltétlenül pozitívak: a megnyúló munkanapok közvetlenül is aláaknázzák az egészséget, a fáradtság következtében pedig áttételesen is, hiszen csökken a koncentráció, csökken a munkabiztonság. A tanulmány kiemeli, hogy különösen veszélyeztetettek a családos nők, akik helyzetét a gyereknevelés és a házimunka nehezíti.

A folyamat hatásait súlyosbítja, hogy manapság a munkakörök többsége projekt- és célorientált, melynek következtében individuális feladatok jönnek létre, egyéni és rendszertelen munkarendet hívva életre. A konferencia konklúziója az, hogy a magánélet védelme érdekében meg kell próbálni egységesíteni, keretek közé szorítani, a napból hány óra, továbbá a napnak mely része fordítható munkára. Az utóbbi új fejezetet nyit a munkaadók és munkavállalók közti folyamatos vitában. Kérdés, milyen eredmények születhetnek majd.

Bénázik az Unió

Az EU több mint egy évtizede kísérletezik ugyanis azzal, hogy uniós szinten törvényileg szabályozza, és heti negyvennyolc órában maximalizálja a végezhető munka mennyiségét. Legutóbb június elején Luxembourgban tanácskoztak erről a szakminiszterek, megállapodás azonban ezúttal sem született. A heti munkaidőt ugyan már 1993-ban uniós szinten 48 órában maximalizálták, féléves átlagra kivetítve, de az eltérő munkaerőpiaci körülmények miatt számos kivételt engedélyeztek a tagországoknak. Ilyen kivétel volt az orvosi - ügyeleti idő, melyet a megállapodás szerint lehet munkaidőnek tekintetni, de nem kötelező. Magyarország is csatlakozott az irányelvhez, a kivételekkel azonban élni kívánt. Ladó Mária, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMÜM) Integrációs és Nemzetközi Főigazgatóság főigazgatója a FigyelőNetnek ezt a hazai viszonyokkal magyarázta, úgy vélte, hogy Magyarországon fele annyi orvos dolgozik, mint amennyire szükség lenne, az ápolónők pedig még kevesebben vannak.

A tagállamok egy csoportja, hazánkkal együtt a kibúvók fokozatos megszűntetése mellett van, úgy érvelnek, hogy kell lennie egy limitnek, mely védi a munkavállalót, különben az országok között egy negatív verseny alakulhat ki a minél hosszabb munkaidőért.

Ma Magyarországon a munkaképes lakosság 57 százaléka dolgozik, mely nagyon alacsony uniós átlag, a munkaidő meghosszabbítása pedig kedvezőtlenül hat a foglalkoztatásra. Több tagállam viszont más nézetet képvisel, Málta méreteinél, kis munkaerő-állományánál fogva nem tud megfelelni a követelményeknek, nem áll rendelkezésre akkora munkaerő, mellyel a munkaidő-korlátozás megoldható lenne. Nagy Britannia elvi alapon ellenzi a limitet, filozófiája szerint mindenkinek joga van annyit dolgozni amennyit akar.

Több munka, több baleset

Ladó Mária is felhívta a figyelmet a túl sok munka negatív hatására. Az orvosi műhibapereknél gyakori védekezés, hogy fáradt volt az orvos, ez pedig akár emberéletekbe is kerülhet. A szakember elismerte: az Egyesült Államokban nincsen munkaidő-korlátozás, hozzáfűzte azonban, hogy a tengeren túl erre nincs is szükség, ott ugyanis a munkaadó nem nézi jó szemmel a másod-, harmadállásban dolgozót.

A magyar főnök viszont eltűri, ha beosztottja holtfáradtan érkezik munkahelyére. Kivétel, Ladó szerint, egyedül az úgynevezett készenléti munkakörök esetében képzelhető el, ahol az alkalmazott a meghosszabbított munkaidő alatt nem végez munkát - ilyen munkakör például a portás -, illetve a szezonális cégek is kivételt képeznek. Kétségtelen, teszi hozzá Ladó Mária, hogy a versenyszférában nem nagyon tartják be a munkaidőre vonatkozó előírásokat, a legkeményebb területeken azonban nehéz fizikai munka sikerül betartani.