Ne hagyd magad! Nem vagy magad!

- Becsült adatok szerint Magyarországon körülbelül százötven ezer meddő pár vár gyermekáldásra. 15 - 30 százalékuknál a gondot minden bizonnyal a nők endometriozisa okozza – mondja Dr. Fülöp István a Róbert Kórház Meddőségi és Endoszkópos Centrumának részlegvezető főorvosa.



Ennek a fura nevű betegségnek a diagnosztikája azonban nem mindig egyszerű, vérvétellel nem lehet kimutatni, azonban az erre szakosodott nőgyógyászok néhány perc beszélgetés és szakvizsgálat után meg tudják mondani, hogy a panaszok hátterében valószínűsíthető-e az endometriózis. S mert egy, a reproduktív női korban levő női betegségről beszélünk - és ahogy említettük gyakran ez áll a sikertelen teherbeesés okainak hátterében -, érdemes a betegséget és a meddőséget együtt kezelnünk.

Az endometriozis leggyakoribb tünete az erős görcsökkel járó kismedencei fájdalom, amely nemcsak a menstruáció idején, de a ciklus közepén is jelentkezhet. Jelezheti vizeléskor vagy székeléskor fellépő fájdalom is - attól függően, hogy hol telepedtek meg a méhből rendellenesen "elvándorolt" méhnyálkahártya-szigetek. Gyakori tünet a haspuffadás és az imént már említett, hiába való kísérletsorozat a vágyott teherbeesésre.

- Az endometriózis betegségben szenvedő nők számát világszerte 200 milliónál is magasabbra becsülik. Magyarországon sem ismert pontos adat a betegek számáról, egyes becslések szerint közel 200 ezer nőt érinthetnek az endometriózis tünetei. Annyit lehet biztosan tudni, hogy a meddő nők mintegy 30 százalékánál ez a betegség áll a teherbe esés sikertelenségének hátterében – fogalmaz Fülöp doktor.

Kezelés és terápia

Az endometriozisban szenvedő nők egy része gyógyszeres terápiával kezelhető, illetve az úgynevezett paramedicinális terápiákkal, például a speciális, glutén- és tejcukorszegény étrenddel és a mozgással egybekötött életmód-változtatással is jó eredményeket lehet elérni. Ha a betegség nem okoz tüneteket, nem feltétlenül szükséges az operáció. Azonban a meddőség mindig nyomós ok arra, hogy a hasüregből eltávolítsuk a - diagnosztikai módszerekkel felismert - méhből „elszabadult” szöveteket. Amelyek a petevezetékeken keresztül kijutva a megszokott környezetből, megtelepedhetnek a méh külsején, vagy a méhfalban, a méhet rögzítő szalagokon, a petefészkeken – ezt nevezi a köznyelv „csokoládécisztának” –, valamint a hashártyán, a bél felületén, a húgyhólyag, a húgyutak területén, vagy akár műtéti hegekben. A gond abból adódik, hogy ezek a szövetek hormonálisan épp úgy viselkednek, mint a méh üregében lévő nyálkahártya, vagyis a ciklusnak megfelelően megduzzadnak, s vérzés kíséretében leválnak. Azonban alkalmatlan helyen vannak, hegeket, összenövéseket okoznak, ami nemcsak fájdalmakkal járhat, de az említett meddőségnek is okozója lehet.

- Egy ilyen - laparoszkópiával végzett - műtét után pedig legjobb terápia a hosszú távú gyógyulásra maga a terhesség – fogalmaz Dr. Fülöp István főorvos. A legtermészetesebb út a testi, lelki egészség felé. Természetesen az a beteg is felépül, aki nem akar rövid idő alatt gyermeket. Aki pedig a betegségben szenvedők azon csoportjához tartozik, akiknél már a vizsgálatok alatt kiderül, hogy nem esik majd magától teherbe, ott rendszerint lombikbébi - (IVF) kezelés hozhat eredményt.

(www.robertkorhaz.hu)