Operasztrájk Olaszországban

Sztrájkolunk! - ez olvasható az olasz operaházak pénztárablakain kifüggesztett táblákon. Felesleges előre jegyet venni, senki sem tudja megmondani, meddig tart a mind a 14 olaszországi operaházat megbénító munkabeszüntetés, amelynek keretében csaknem 5.500 dolgozó tüntet a kulturális minisztérium által bejelentett bércsökkentés ellen.

Az egykor állami, 1998-tól alapítványként működő operaszínházakról van szó, melyeket 40 százalékban továbbra is a költségvetés finanszíroz, 70 százalékban fedezve a dolgozók fizetését. A többit (jegybevétellel és szponzoroktól) a színházaknak önerőből kell előteremteniük. Az utóbbi öt évben azonban az operaházak 100 millió euró adósságot halmoztak fel.

Az érdekképviseletek azt követően hirdették meg a sztrájkot, hogy az államfő Giorgio Napolitano aláírta a római kormány kulturális minisztere, Sandro Bondi törvényerejű rendeletét az operák eddigi támogatási rendszerének módosításáról.

A "lex Bondi" felére csökkenti a dolgozók bérének 20 százalékát képző kiegészítő juttatásokat. A miniszter szerint a zenészek és balett-táncosok más szakmákhoz képest kevesebbet dolgoznak. Abszurdnak tartja, hogy ha a zenekar 3 perccel túllépi a próbára előírt időt, akkor kétszer akkora túlóra jár a zenészeknek. Bondi leállította az utánpótlást is: a nyugdíjba ment zenészeket, táncosokat, kórustagokat nem helyettesítik többé automatikusan. A miniszter jelszóként az operaházak hatékonyságának, takarékosságának és vállalkozói szellemének erősítését hangoztatta.

"A művészetet nem lehet percre mérni!" - reagáltak a szakszervezetek, melyek szerint Bondi jobban tenné, ha a 2003 óta megújításra váró kollektív szerződésre koncentrálna. A szakszervezetek hozzátették: Olaszországban a kultúrára a GDP-nek 0,3 százalékát fordítják, ennél kevesebbet lehetetlen.

"Mindenre készen állunk! A végletekig sztrájkolunk!"- hallani a milánói operaház kórustagjai között, akik 2005-ben is éhségsztrájkkal tüntettek bércsökkentésük ellen. A kórusban éneklők legmagasabb havi nettó fizetése 2.200 euró, az első hegedűsöké 3.200, a balettkar táncosai 1.700 eurót keresnek. A szakma kellékeit - a hangszertől a ruhákig - saját zsebből fizetik.

A sztrájk miatt egymás után maradnak el az előadások: a római operában a Don Quijote, Bolognában a Carmen ugrott, Milánóban már a május 13-ra műsorra tűzött A Rajna kincsét is lemondták. Torinóban, Genovában, Nápolyban is leállt az idény. Bariban a Petruzzelli operaház dolgozói az épület elfoglalásával fenyegetnek.

Az opera hazájában azonban a színházak nem hallgatnak el: megnyitották kapuikat a nagyközönség előtt. Elsőként a Scalát vezető Stephane Lissner engedélyezte a nyilvános és ingyenes zenekari próbákat, melyeket naponta négyszázan hallgatnak. A zenészek Milánó utcáin is muzsikálva tüntettek, így akarták megértetni az emberekkel, mi ellen tiltakoznak.

"Érthetetlen, miért büntetik az évente 300 produkciót színpadra állító Scalát" - nyilatkozta Daniel Barenboim karmester. "Szégyenteljes arcát mutatja meg Olaszország külföldön is, ahol Itáliát nem csak Dante és Michelangelo, Verdi hazájaként is ismerik! A zene nem csak a reklámok kíséréséhez kell. A zene nem luxus, szükség! Bondi jobban tenné, ha megszorítás helyett több pénzt költene a zenei nevelésre"- mondta a Scalában is családtagnak számító karmester.