Új pedagógustípus a láthatáron

A bolognai rendszerben tanári diplomát csak a mesterszintű képzésben lehet szerezni, így nagyobb lehetőség kínálkozik a leendő pedagógusok kompetenciaalapú képzésére, amely azt jelenti, hogy a hallgatók az elmélet mellett olyan gyakorlati ismereteket, tudást, nézeteket sajátítanak el, melyek segítségével hatékonyabban, az egyénekre jobban odafigyelve tudnak tanítani.

Az Eszterházy Károly Főiskola egyik pályázata lehetővé tette, hogy egy másfél éves projekt keretében ilyen szemlélettel tanítsák a hallgatókat. A programra három kompetenciaterületet választottak ki. A szociális és életviteli kompetenciák körébe tartozik minden, ami a társas kapcsolatokhoz kötődik. Tehát például egy olyan tanár, aki jártas ezen a területen, észreveszi, ha egy diák nem tud beilleszkedni az osztályközösségbe, és azt is tudja, hogyan segítsen. A második az életpálya- építési kompetencia volt, amely segíti a gyerekek önismeretének fejlődését, a reális énkép kialakítását, saját képességeinek, készségeinek felismerését ezáltal a pályaorientációt is. A harmadik az információs és kommunikációs technológiák ismerete, hiszen a korszerű (tan)eszközök használata nélkül ma már nehezen lehet megtalálni a közös hangot a gyerekekkel.

Ezeket a kompetenciákat bármilyen szakos tanár sikeresen alkalmazhatja a mindennapokban, leginkább akkor, ha lehetősége van kisebb csoportokban, átrendezhető tantermekben tanítani A hagyományos, frontális tanítás során mindig lesz olyan gyerek, akire nem jut elég figyelem, akitől nem érkezik visszajelzés. Nagyobb az esély arra, hogy észrevegye a pedagógus a gyerekek gondjait, képességeit, ha időnként körbe ülve, vagy párokat, kis csoportokat alkotva tanulnak, tartanak foglalkozásokat, beszélgetéseket. Arról nem is beszélve, hogy a diákok is megtanulnak egymásra figyelni, a másikat támogatni, értékelni egymás teljesítményét, korrekten véleményt mondani - csupa olyasmit, amire felnőttként nagy szükségük lesz – írja a Népszabadság.

- Új típusú szakértelemre van szükség a közoktatásban, hiszen a tanulási, viselkedési problémákat kezelni kell - mondja a dékán asszony. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a leendő pedagógusok hozzáállása, szemlélete, szakértelme megfelelő legyen, hogy valóban azért válasszák a tanári pályát, mert oktatni, nevelni szeretnének. A pályaalkalmasságot a jelenlegi rendszerben nem igazán lehet vizsgálni, és a 17-18 évesen meghozott döntések gyakran tévesnek bizonyulnak: mire a hallgató diplomát kap, rájön, hogy nem is szeretne igazán tanítani. Ezen a helyzeten is változtathat némileg az új felsőoktatási rendszer.

- Egy pedagógusnak valóban egy életen át kell tanulnia a gyerekeket is - mondja a dékán -, ezért csak annak kellene ezt a pályát választania, aki vállalja ezt.

Népszabadság