A vállalatok embertelen HR-politikája és a reményvesztett emberek

Az ötven körüli Thierry (Vincent Lindon) elveszti a munkáját. Átképzésre jár, önéletrajzokat írogat, állásinterjún vesz részt és próbál valahogy lehetőségeket keresni, hogy a családja ne kerüljön anyagilag a tönk szélére. Aztán végül munkát kap, biztonsági őrként kezd dolgozni egy áruházban. Bár így már van mit az asztalra tenni, de a kiszolgáltatottság élménye nem változik.

A címben feltett kérdésre nagyon lehangoló választ kapunk. A modern, nyugat-európai munkanélküli ellátásban, a munkanélküliekhez való hozzáállásában látszólag mindenki korrekt és udvarias. De az ember, a valódi humánum, és a másik valódi tisztelete elveszik. Visszatérő jelenet, hogy Thierry ül egy íróasztalnál, vele szemben egy hivatalnok, vagy potenciális állásadó. Mindenki értékeli és megítéli hősünket, akinek ezt nem csupán tűrnie kell, hanem egyet is kell értenie. Az értékelés pedig nem a valódi emberről, a Thierry-ben meglelhető értékekről szól, hanem az interjú alatt felvett testtartásról és az önéletrajz strukturáltságáról. Hiszen a munkaerőpiacon ezekkel kell értékessé tennie, eladni magát az embernek. Ott pedig a különböző HR-es oldalakról megtudható egyen válaszok hitelesnek tűnő visszadarálásán és a CV sablonján dőlnek el a dolgok.

A nagyszerű film nem működne Vincent fáradt tekintete nélkül. A színész nem véletlenül kapta meg Cannes-ban a legjobb férfi szereplőnek járó díjat.


Mennyit ér az ember?
színes, feliratos, francia filmdráma, 93 perc, 2015

http://www.movieaddicts.hu/