3 baljós tényező a magyar munkaerőpiacon: tízéves rekordot dönthet a munkanélküliség ősszel?

György László közgazdász a közösségi oldalán közzétett elemzésében kifejti, hogy a 2026. június és augusztus közötti időszakban 234,7 ezer munkanélkülit regisztráltak hazánkban. Számításai szerint mindössze további 7–10 ezer álláskereső elég lenne ahhoz, hogy a mutató 5 százalék fölé emelkedjen.

Óvatos forgatókönyv-számításom szerint több mint 50 százalék annak az esélye, hogy a szeptember–novemberi háromhavi ráta 5 százalék fölé kerül. Ez reális veszély, de nem bizonyosság

– fogalmaz bejegyzésében a szakember.

A közgazdász alapvetően három fő tényezőre vezeti vissza a munkaerőpiac csikorgását:

1. Exportpiacaink tartós gyengesége: A magyar gazdaság rendkívül kitett a külpiacoknak, a termék- és szolgáltatásexport a GDP mintegy 73 százalékát teszi ki. Legfőbb partnerünk, Németország gazdasága alig növekszik, ami közvetlenül lecsapódik a hazai ipar teljesítményén.

2. Új energiaválság és versenyképességi hátrány: Az orosz Urals és a Brent olajárak emelkedése, valamint a TTF gázár kiugrása miatt az európai ipar – benne a magyar vállalkozásokkal – jelentős árelőnyt veszít az amerikai piarchoz képest.

3. Hazai kereslethiány és beruházási visszalépés: A beruházások volumene évek óta csökkenő tendenciát mutat, amit tetéz a gazdaságpolitikai bizonytalanság. A cégek felülvizsgálják fejlesztéseiket, ami a felvételek elhalasztásához vezet.

A szakember hangsúlyozza:

a munkanélküliséget nem elsősorban a sajtóban megjelenő egy-egy nagy leépítés (mint a WKW győri bezárása vagy az Audi létszámkorrekciója) dobja meg, hanem a csendes felvételi stopok, a távozók pótlásának elmaradása és az álláskeresési idő meghosszabbodása.

Valóban drámaibb a helyzet, mint a Covid idején?

György László bejegyzése alatt élénk szakmai vita bontakozott ki. Kocsis Gábor digitális tartalomkészítő kommentjében több ponton is árnyalta a közgazdász által lefestett képet, rámutatva arra, hogy a statisztikák mögött összetettebb folyamatok húzódnak meg.

A hozzászóló elsőként a számszaki összehasonlítást pontosította. Bár a bejegyzés szerint a mostani 4,8%-os ráta meghaladja a járvány alatti csúcsot, a KSH adatai alapján 2020 május–júliusában ugyancsak 4,8% volt ez a mutató – vagyis a munkaerőpiac most érte el, de még nem haladta meg a Covid-időszak tetőzését.

Kocsis Gábor kommentjében arra is rávilágított, hogy a munkaerőhiány és a munkanélküliség jelenleg párhuzamosan van jelen:

A KSH szerint 2026 második negyedévében a vállalkozások körében nőtt az üres álláshelyek száma, miközben a munkanélküliség emelkedett. Ez arra utal, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy eltűntek az állások. Ágazati, területi és képzettségi eltérések is jelen vannak.

Vezetői kifáradás és a megszokott modellek csődje

A szakmai kommentelő szerint a probléma gyökere nem csupán a külső konjunktúrában keresendő, hanem a magyar vállalkozások alkalmazkodóképességében is. Sok exportőr még mindig abban reménykedik, hogy a német megrendelések varázsütésre visszatérnek a korábbi szintre, ahelyett, hogy új piacokat és üzleti modelleket keresnének.

A hozzászóló egy nehezen számszerűsíthető, de a HR-esek és cégvezetők körében nagyon is ismert jelenségre hívta fel a figyelmet: a tulajdonosi és vezetői kifáradásra.

A cégvezetők és tulajdonosok egy része már nem akar újabb három-öt évet végigküzdeni, inkább eladná a lejtmenetben lévő vállalatát. Mások kivárnak [...]. A fontos kérdés most nem az, hogy mikor lesz újra minden olyan, mint 2018–2019-ben. Sokkal inkább az, hogy a magyar vállalatok milyen gyorsan találják meg azokat a piacokat, ahol most keletkezik új kereslet.

Mi a kiút a HR és a cégek számára?

György László elemzése és a reflexiók is egybecsengenek abban, hogy a passzív kivárás a legveszélyesebb stratégia. A közgazdász szerint gyors, vállalati igényekhez kötött átképzési programokra, lakhatási és ingázási támogatásokra, valamint egyértelmű, kiszámítható iparstratégiára van szükség.

A cégek és HR-vezetőik szintjén a hangsúly az agilitás felé tolódik el: a csendes felvételi stopok és a kapacitások üresjárata helyett a termelékenység javítása, az értékesítési stratégia fejlesztése és a belső munkaerő-átcsoportosítás jelentheti a túlélést az előttünk álló nehezebb őszi hónapokban.

Kép forrása: magnific