Akiket titkon mindenki irigyel - szakemberek karrierszüneten

Jó esetben szeretjük a munkánkat, még optimálisabb a helyzet, ha a munkahelyünkön is komfortos a körülöttünk zajló élet. Egy évtized után azonban már nem tudunk olyan újdonságra lelni, amellyel még nem találkoztunk. Persze van, aki ilyen esetben vált új munkahelyet, szakmát, párt keres magának,van, aki új lakásba költözik. Van, aki még többet utazgat, vagy olyan hobbit választ, ami nem függ össze a munkájával. Megint mások pedig mindezt egyszerre lépik meg. Mivel munka mellett minimális a tevékenységekre fordítható idő, lépni kell. Lehet ezt a lépést véglegesnek tekinteni, és ebben az esetben nincs visszatérés a korábbi munkahelyre.

Nyugaton "gap-year"-nek hívják azt, amikor valaki egy adott időszakra feltöltődés céljából felfüggeszti a munkaviszonyát. Itthon a környezete csodálkozva, de kicsit irigyen is tekint ezekre az emberekre, hiszen mindenkiben megvan a vágy, hogy kiszakadjon a hétköznapokból, és egy kicsit másképpen éljen.

Három specialista, illetve vezető beosztású szakember döntött úgy, hogy karrierszünetre megy, és az ezzel kapcsolatos tapasztalatait megosztja velünk. A három különböző életszakaszban lévő, tapasztalatú, gondolkodású ember történetében az a közös, hogy mindegyikőjüknél alapos tervezés előzte meg az ugrást.

Brüsszelből Indiába

Az Elisabeth Gilbert által írt "Love, Eat, Pray" című könyv és az ebből készült film megjelenése óta sokan indultak útra a Távol-Keletre, hogy megismerkedjenek az indiai kultúrával, és feltöltődjenek egy asramban. Csapó Fruzsina azonban még a kultuszkönyv megjelenése előtt döntötte el, hogy négy év brüsszeli eurokrata életét felcseréli utazással, világjárással. A közgazdász végzettségű, harmincas lány elindult Keletnek, és olyan sok utazgató, szabadon élő nyugati emberrel találkozott, hogy kedvet kapott ehhez az életformához.

Korábban a Európai Unió brüsszeli központjában dolgozott, és az volt a feladata, hogy mezőgazdasági uniós pályázatok elszámolását ellenőrizze különböző tagországokban. Sokat utazott, új emberekkel ismerkedett meg, rálátott új folyamatokra, és - a saját bevallása szerint is - érdekes élete volt. Emellett nagyon jól is keresett. Lakást vett Brüsszelben, és élte a nyugati, magasan képzett, karrierista fiatalok hétköznapi életét, amit egyszer csak üresnek érzett. Nem látta, hogy értelme lenne a napi rutinnak, és változtatni szeretett volna a helyzetén.

Ekkor kezdett utazgatni. A munkahelyén kivett fizetés nélküli szabadságot, amelyet akár 15 évig meghosszabbíthat. Családi kapcsolatai és érdeklődése Thaiföld és Szingapúr után Indiába vezették, ahol egy asramba került, és négy évig - a nyári megszakításokat leszámítva - haza se jött. A korábban a modern világban élő, partikat ki nem hagyó lányból szinte szerzetes lett. Leborotválta a haját, narancssárga szerzetes-ruhába öltözött, és szolgált. Takarított, konyhán dolgozott, szórólapokat osztott és megismerkedett a jógával. Mivel ez a kultúra nemcsak mozgásformát jelent számára, hanem életmódot, spiritualitást is, ezért a tökéletes egyensúlyt úgy teremtette meg, hogy lemondott mindenről, amihez eddig hozzászokott. Ötkor kelt és nyolckor feküdt. A két időpont közti időszakot pedig jógával, meditálással és rengeteg fizikai munkával töltötte el.

Fruzsina tavasszal tért haza, mert ekkorra már nagyon hiányoztak neki a szülei, és úgy érezte, itthon a helye. Most megint döntési helyzet előtt áll, mert lehetőséget kapott, hogy visszatérjen brüsszeli munkahelyére, ahol ugyanazt a tevékenységet folytathatja, amit öt éve megszakított.

Hátradőlni, nem dönteni

Nyár végén lett nyilvános a hír, miszerint nyolc és fél év után otthagyja HR ügyvezető igazgatói pozícióját Szőcs László. Azt még akkor kevesen tudták, hogy László nem egy másik HR vezetői székbe ül át, hanem kiszáll egy időre a mókuskerékből. "Minden szempontból elfáradtam. A MOL egy különleges hely, és az ott töltött idő alatt fantasztikus lehetőségekkel találkoztunk, csodás dolgokat építettünk fel a csapatommal, de úgy éreztem, hogy a folytatáshoz át kéne lépni azt a határt, ami nekem már nem elviselhető" - mondta a szakember.

Szőcs László

Válság idején sokkal nehezebb egy ennyire fajsúlyos döntést meghozni, mint korábban, ezért László két évig vívódott, mérlegelte a lehetőségeket, tervezgetett, hogy is lehetne az általa "aranykalitkának" nevezett pozíciót otthagyni. A leválásnak tehát az ő esetében lassú folyamata zajlott le. Először önigazolásokat "gyártott" az adott helyzetről. Majd várta azt a pillanatot, amikor minden megjavul. Később megpróbálta, lehet-e a feladatokat érzelmi bevonódás, elkötelezettség nélkül jól elvégezni. Nem lehetett, és egyre több tényező került az indulási oldalra. "Napról napra fáradtabb, türelmetlenebb, feszültebb lettem. Azt pedig, hogy ennek a családom is kárát lássa, végképp nem akartam" - összegi az érveket. Persze ahhoz, hogy a végső döntésben ne az befolyásolja, hogy a családról, gyerekekről továbbra is gondoskodni kell, hasznos volt az Inseadon, az MBA-fokozatot adó iskolában megfogadott örök igazság: karrier tervezéskor az első lépés mindig a 'go-to-hell-money' összegyűjtése legyen.

Ma úgy látja, vannak az életében a HR ügyvezető igazgatói széknél sokkal fontosabb tényezők is. A lelki és testi egészsége, a családi élete például egyértelműen ilyenek. Nagyon jó a viszonya az utódjával, és megmaradt a kapcsolat a volt munkahelyével is, de érzelmileg szeretett volna elválni az ottaniaktól. Erre a legjobb megoldás egy utazás volt. Tíz napot töltött egyedül Spanyolországban, amiből egy hetet a Szent Jakab Úton, azaz az "El Camino"-n biciklizett. Ez az ő esetében komoly lelki utazás is volt, ami a teljes érzelmi lezárást hozta meg a számára. "Aki ismer, az tudja, hogy nagyon nehezen engedek el helyzeteket, kapcsolatokat. Ebben segített ez az út" - tette hozzá Szőcs László.

A szakembernek az eredeti terve is az volt, hogy fél évig semmilyen munkával kapcsolatos tevékenységgel nem foglalkozik. Fejvadászok hívták, de ő jellemzően a részletek ismerete nélkül utasította vissza ezeket a megkereséseket, mert még elvileg sem szeretett volna újra munkával foglalkozni. "Olyannyira elfáradtam, hogy most kifejezetten felszabadultam attól, hogy nem csörög állandóan a telefonom, nem kell döntéseket hoznom és csak a szeretteimért vagyok felelős. Úgy érzem, megérte..." - foglalta össze az eddigieket László.

Ez az időszak a munkától ugyan mentes, de semmiképp sem passzív. A Szőcs családban a három gyerek mellett most az apa lett az otthoni főszereplő. Bár Szőcs László korábban sem tartotta magát "workalholic"-nak, a család így is sokat nélkülözte őt. Most mennyiségben és minőségben is pótolják a kimaradt időt. Ezen kívül sok-sok elintéznivaló és eddig el nem végzett otthoni feladat is része Szőcs László sajátos lelki tisztítókúrájának. Két hónap múlva lejár az önkéntes szilencium ideje. Ebbe még egy családi dél-afrikai utazás is bele fog férni. Utána vár még rá egy komoly önvizsgálat, amelynek nyomán elindíthatja az életét abba az irányba, ami a legmegfelelőbb. "Az elmúlt évek és hónapok tapasztalatainak biztos számtalan fontos hozadéka lesz, ami segít majd a jó döntésben" - zárta a történetét.

Mikor már nem elég az idő és az energia a fontos dolgokra

Több mint 13 éve dolgozik a Mars Magyarország Értékesítő Bt.-nél Döbrösy Eszter, az elmúlt két évben HR vezetői pozícióban, előtte 11 évet különböző marketinges pozíciókban. Eszter nagyon sokféle tevékenységben szerzett ezen idő alatt tapasztalatot, sokat látott, tanult. Izgalmasnak találta a marketinget is, de igazán a HR, és ezen belül is a személyes fejlesztés az, amivel kapcsolatosan úgy érezte, megtalálta azt a területet, amely igazán érdekli. Szeretett volna többet tanulni, tovább képezni magát, ami a vezetői beosztás, és a napi munka mellett szinte lehetetlen. A saját maga fejlesztésére coach-csal szerződött, akivel sokat beszélgetett, és ezután arra az álláspontra jutott, hogy számára nemcsak a hivatásának tekintett területen való személyes fejlesztéséhez kell idő, hanem szinte minden, számára fontos tényező tekintetében deficit van. Az, hogy a számára fontos emberekre, hobbikra nem jut elég idő, Eszterben hiányérzetet keltett. Ez vezetett oda, hogy idén nyáron szeptemberi kezdéssel egy év fizetés nélküli szabadságot kért a munkáltatójától.

Döbrösy Eszter

Mivel idehaza ez teljesen szokatlan eszköz, ezért a kollégái, főnökei meglepetten néztek rá az első megbeszéléskor. Azonban miután látták, hogy Eszter felkészült minden szempontból erre az évre, és valóban ez az a megoldás, amelyet szeretne, és amely megfelelő lehet a számára, támogatták az elképzelését. "A karriert illetően van kockázata ennek a ""gap-year"-nek. A válság miatt, az anyagiak szempontjából is mérlegelni kell. Az élet más területeit és a személyes fejlődést tekintve viszont hatalmas pozitív hozadéka lehet. Nálam a pozitív perspektívák messze túlmutattak a kockázatokon, így szemernyi kétségem sincs afelől, hogy jó döntést hoztam. Azonban egy ilyen lépés előtt mindenkinek egyénileg kell mérlegelnie a saját helyzete, körülményei szempontjából. Csak az válassza ezt a megoldást, aki vállalni tudja az ezzel járó kockázatot, és le tud mondani egyes dolgokról" - állítja Eszter.

A számára - bár anyagilag mindig is előrelátó volt-, is hozott lemondást az új helyzet. A céges autó helyett ebben az évben be kell érnie a tömegközlekedéssel. Rengeteg olyan lehetőséget kapott cserébe azonban az élettől, amely alapján állítja, hogy nagyon színes, tartalmas, teljes életet él. Eszter elsődleges célja, hogy tovább képezze magát, coachingot tanuljon, amit majd a jövőben szakmai karrierjében is kamatoztatni tud. Jelenleg egy nemzetközi és egy magyar coach-tanfolyamot végez, ez foglalja le energiái jelentős részét.

Az egészség, a wellness terén a futás, a jóga hetente többszöri, rendszeres beiktatása szerepel. Az egészséges táplálkozás területén szeretne minél több, saját maga által készített, egészséges receptet kipróbálni, sütni-főzni. A családi kapcsolatait ápolni fogja oly módon, hogy például a családi történeti legendáriumból minél többet szeretne feljegyezni. Cél az is, hogy több időt szenteljen a baráti kapcsolatok ápolására, elmélyítésére. A kultúra is nagyobb súllyal szerepel Eszter új életében, rendszeresen jár múzeumokba, kiállításokra, és az olvasás támogatására beiratkozott a könyvtárba is. Ami a legfontosabb, Eszter soha nem unatkozik. Izgalmas, tartalmas életet él idehaza.

Ami jelenleg még csak gondolati síkon él benne, de majd később jobban előtérbe kerül, a tudat, hogy ebből a színes, pezsgő életből hogyan fog "lejjebb adni", és visszailleszkedni a munkahelyére. "Bizonyára megoldom majd azt a helyzetet is, de nekem - a kockázatok mellett is - ez életem egyik legjobb esztendeje" - állítja a szakember.