Aszinkronban szebb az élet - A munkaidőmenedzsment új formája

A munkanap évtizedeken át azt jelentette legtöbbünk számára, hogy az ember legkésőbb 9 órakor megérkezik irodai asztalához, délben megebédel, majd 17:00-kor, esetleg 18:00-kor végez, és pont. A világjárvány alapjaiban változtatta meg ezt is. 

A munkavállalók immár több mint két éve nem csak hogy távoli helyekről végzik a munkájukat, de az is megváltozott, hogy pontosan mikor.

A Covid mindenféle új munkamódszert eredményezett, beleértve a "nem lineáris munkanapot” is. Az így dolgozók a hagyományos merev, kilenctől ötig tartó munkablokkon kívül végzik feladataikat, gyakran akkor, amikor nekik a legjobban megfelel. Az aszinkronban - azaz a kollégáktól eltérő munkaidőben - dolgozó munkavállalók a nap során elszórtan, rugalmasan és koncentráltan végezhetik el a feladatokat. Az ötlet lényege, hogy a munkarend a személyes igényekhez alkamazkodik - írja a BBC.

Az elmúlt évtizedekben a nem lineáris munkanapok meglehetősen szokatlanok voltak. Most azonban a hibrid és távmunka-minták tömeges elterjedése miatt ez a módszer sokak számára elérhetővé vált. Egyes esetekben a munkavállalók már most is gyakorolják az aszinkronitást - anélkül, hogy észrevennék. Például amikor úgy döntenek, hogy késő este végeznek koncentrált munkát, vagy inkább kora reggel haladnak előre a projektjükkel. 

Természetesen nem minden munkáltató biztosítja a munkavállalók számára ezt a szabadságot. De a munka új világában a nem lineáris munkanapok egyes munkahelyeken és ágazatokban egyre nagyobb szerepet fognak játszani. Szakértők szerint az aszinkronban történő munkavégzésnek számtalan előnye van - feltéve persze, hogy bizonyos szabályokat lefektetnek az érintettek. 

A nem lineáris munkanapok koncepciója azonban valójában egyáltalán nem új.

A nyolcórás munkanap modellje aztán az irodákban is működni kezdett. De Smet szerint azonban a világjárvány megingatta ezt a hagyományos gondolkodásmódot, hiszen a munkavállalók továbbra is produktívak maradtak, pedig szüneteket tartottak, és több időt töltöttek a családjukkal.

A nem lineáris munkanapok sokféleképpen megvalósíthatók. Választhatja ezt a megoldást például valaki, aki együtt lakik másokkal, és szeretne nyugodtan koncentrálni, még mielőtt mindenki más felébred. 

Vagy talán egy szülő akinek délután el kell hoznia a gyerekét az iskolából, és szeretne ezek után is kis időt vele tölteni. Ő a munkaideje hátralévő részét ledolgozhatja például a lánya lefekvése után. 

Laura Giurge, a London School of Economics and Political Science viselkedéstudományi tanszékének docense szerint a nem lineáris munkanapok növekvő népszerűsége annak köszönhető, hogy a munkavállalók a Covid-19 révén hozzászoktak a rugalmassághoz. 

"Az aszinkronban végzett munka lehetővé teszi az emberek számára, hogy megtakarítsák az ingázásra fordított időt, és az adminisztrációs feladatokat az alacsonyabb hatékonyságú óráikban is elvégezzék, közben pedig több testmozgást iktassanak be, és pénzt takarítsanak meg az otthon főzött ételek fogyasztásával" - mondja.

A nagyobb rugalmasság általában nagyobb termelékenységet is jelent.

"A nem lineáris munkanapok alapvető előnye, hogy az ember maga döntheti el, hogyan tölti az idejét" - mondja Giurge - "és akkor végezheti el a munkáját, amikor a legtermelékenyebb."

A nem lineáris munkanapok segítenek abban is, hogy a munka ne a tevékenységre, hanem az eredményekre összpontosítson.

De Smet szerint a nem lineáris modell összhangban van a tudásalapú munka természetével - lehetővé teszi az alkalmazottak számára, hogy akkor végezzék a munkájukat, amikor a legkreatívabbak és legtermékenyebbek. 

"Ez már nem igazán az erőfeszítésről és a ráfordított időről szól, hanem a legjobb eredmények eléréséről" - mondja. "Ahogy a munka jellege megváltozott, úgy változott az is, ahogyan a munkavállalók optimalizálni akarják az elvégzés módját." 

Ahhoz azonban, hogy egy nem lineáris modell sikeres legyen, létre kell hozni bizonyos kereteket: olyan irányjelzőket, amelyek biztosítják, hogy a munkavállalók ne térjenek el túlságosan a működőképes ütemezéstől. 

"Még mindig sok olyan tudásalapú munka van, amelyet együttműködésben kell elvégezni" - teszi hozzá De Smet. "Nem hagyhatjuk, hogy mindig mindenki saját magának diktálja az időbeosztását, különben a végén egy olyan világra ébredünk, ahol kizárólag önállóan dolgozó emberek lesznek, és megszűnik a kooperáció."

Valójában már a világjárvány előtt is sok munkavállaló dolgozott nem lineárisan, legalábbis egy kicsit: például amikor a szerződéses munkaidőn vagy a munkahelyen kívül végeztek feladatokat, küldtek e-maileket. Ez azonban gyakorlatilag fizetetlen túlóra volt, amelyet az időigényes ingázás és a kilenctől ötig tartó munkahelyi beosztás mellett végeztek.  

Ha a munkáltatók formálisan is bevezethetik a nem lineáris munkanapokra vonatkozó irányelveket, az helyreállíthatja a normális mennyiségű munka és a túlhajszoltság közötti egyensúlyt. De Smet szerint ez segíthet megelőzni a kiégést. "Meg kell találni a tökéletes elegyet, mert fellazultak a korlátok, hogy mikor, hol és hogyan végezzük a munkánkat: részben a technológia, részben a világjárványból eredő új normák miatt" - mondja.

Jelenleg a hagyományostól eltérő munkanapok elsősorban a technológiai iparban jelennek meg: a viszonylag rugalmas startupok például, amelyek  különböző időzónákban élő csapattagokkal dolgoznak, könnyebben elfogadják az aszinkron munkarendeket, mint a nagyobb, hagyományos, irodai munkavégzéssel működő vállalatok. 

A nem lineáris munkanapok azonban a munkaerő-piaci igények miatt egyre inkább elterjedhetnek: egyre több ember vágyik nagyobb rugalmasságra és önállóságra. A McKinsey 2022 júliusi, 13 382 globális munkavállaló körében végzett tanulmányában a válaszadók 40%-a mondta azt, hogy a munkahelyi rugalmasság volt a legfontosabb motivációs tényező, amiért megmaradtak egy adott munkakörben. 

"A munkavállalóknak ma már változatos munkamódszerei és preferenciái vannak" - mondja Giurge. "Ha nem ismerik fel és nem értékelik ezeket a különbségeket, akkor a vállalatok hosszú távon elveszítik a tehetségeket." 

Fotó: unsplash.com

Fordította: Willin-Tóth Kornélia