Autóipar: csak az óriások maradnak talpon?

A betegeskedő iparág a globális válság áldozata. A nehéz pénzügyi helyzetben mind a magánszemélyek, mind a gazdasági szereplők visszafognak kiadásaikon, nem vesznek autót. Legalábbis nem újat. Sőt a bulvár újságok rosszallóan emlegetik azokat a sztárokat, akik ilyen kritikus helyzetben is képesek új autóra elpancsolni millióikat.

A korábbi válságokat könnyebben vette az autógyártás, egyszerűen a világ más tájaira koncentráltak az eladások területén, és újabb fejlesztések révén az újabb gazdasági megerősödés idején ismét növelni tudták eladásaikat. De most minden piac ugyanattól a válságtól szenved. Az autóipari cégek pedig kénytelenek a kormányhoz fordulni támogatásért. Olyan nagy nevek, mint a Jaguár Land Rover, General Motors, Ford vagy James Bond kedvenc márkája, az Aston Martin kerültek veszélybe. A kormányok pedig tudják, hogy itt nem csak a patinás nevek fennmaradása a tét, sokkal inkább, hogy az adott iparág életben tud-e maradni az adott országban / térségben vagy sem. A foglalkoztatási adatokat tekintve pedig ez nagyon is lényeges kérdés. Amerikában 1,3 millió, Angliában 850 ezer, Szlovákiában 76 ezer és Magyarországon is több mint 60 000 ember dolgozik-dolgozott az ágazatban. Nem is említve az autóipari beszállítók által foglalkoztatottakat.

Mi is történt eddig? Egy viszonylag pozitív kezdet után 2008 második félévében egyszerűen összeomlott az autóipar. Múlt év novemberéig Nyugat Európában 7,6 százalékkal csökkentek az eladások, a legnagyobb visszaesés Spanyolországban volt tapasztalható, ahol 28,1 százalékkal kevesebb autót vásároltak.
Hogyan reagáltak erre a gyártók? A válság észlelésekor az autóipari cégek rendkívüli gyorsasággal visszavettek a termelésből, költségeiket csökkentendő első lépésben a termelésben dolgozó bérelt munkaerőtől váltak meg. A közvetlen alkalmazottak esetében pedig munkaidőcsökkentést, a műszakok redukálást kezdeményezték.

A következő értelemszerű lépés a szerződéssel foglalkoztatott szakember gárda csökkentése volt, ami szintén nem elhanyagolható számú munkaerő leépítését eredményezte. A kereslet azonban olyannyira visszaesett, hogy ezek az intézkedések sem bizonyultak elegendőnek, így a következőkben a minimálisra csökkentett létszámú munkavállalói gárdát kényszerszabadságra küldték december közepétől. Ezt a szabadságok terhére vagy (optimistán) a jövőbeni túlórák terhére számolják el a cégek. A karácsonyi ünnepek és a szilveszteri mulatságok lefoglalták a munkavállalók gondolatait, kicsit örültek is talán a hosszabbra nyúlt vakációnak, de közeledve a kényszerszünet végéhez, mindenki azon gondolkodik, mi lesz a következő lépés? További leépítések vagy további, hónapokra nyúló és ezúttal fizetetlen kényszerszabadságok? Az ágazatot jól ismerő szakemberek egyáltalán nem derűlátóak a közeljövőt illetően.

Az emberi erőforrás tervezésekor pengeélen táncolnak a vállalalatok. Amellett, hogy igyekeznek veszteségeiket minden területen, így az emberi erőforrás területén is a minimálisra csökkenteni, fontos számukra a szakember gárda megtartása, sőt erősítése, hiszen a válság enyhülésével csak azok a cégek jutnak túl a financiális megrázkódtatáson, amelyek új sikertermékkel robbannak be a piacra és tornázzák fel eladásaikat. Nos, így az érintett vállalatok menedzsmentje bizonyára mindent megadna egy biztos prognózisért, de csak annyi hangzik el hozzáértők részéről, hogy a rossz csak még rosszabb lesz mielőtt javulásnak indulna. Hogy ez mennyi időt jelent? A legoptimistább előrejelzések szerint 2010-től lehet csak remélni, hogy ismét elindulnak az eladások, mások hosszan elhúzódó lassú folyamatokról tesznek óvatos kijelentéseket.

Szakemberek szerint a folyamat végeredménye az lesz, hogy összesen 5-6 autógyártó óriás marad meg a piacon, akik képesek évente 5,5 milliónál is több autót legurítani a gyártósorról. Ez pedig autógyárak teljes bezárását jelentheti majd, vagyis a HR-re hatalmas feladatok várnak ebben az ágazatban, sajnos a szakállas vicc így igaz lehet munkájukra: a műtét sikerült, a beteg meghalt.

Krista Zita, HR Portal