Diákmunka nem csak nyáron, avagy az iskolaszövetkezeti foglalkoztatás fortélyai

Munkáltató a diák foglalkoztatását megteheti munkaviszonyban, vagy igénybe veheti az iskolaszövetkezetek által nyújtott szolgáltatásokat, amelyek keretében a szolgáltató megoldást kínál hirtelen fellépő munkaerőhiány vagy megnövekedett termelés felfutása esetén.

Ez ma Magyarországon a költséghatékonyság és rugalmasság szempontjából a legjobban alkalmazható foglalkoztatási forma, amit több ezer cég választ a jelentkező többlet munkaerő szükségletek kielégítésére. Több mint 150 ezer fiatal fordul meg éves szinten az iskolaszövetkezeteknél, mint foglalkoztatóknál. A felsőoktatásban résztvevők száma 230–250 ezer fő, az iskolaszövetkezeteknél az állomány 70-80 százaléka innen kerül ki – a többiek közoktatásban résztvevők –, vagyis minden második egyetemista, főiskolás kapcsolatba kerül a munka világával már a tanulmányai alatt. Ez tapasztalatszerzés szempontjából is kiemelten fontos.

A szektor súlyát figyelembe véve aktuálissá vált, hogy ezen foglalkoztatás főbb szabályai, speciális volta miatt bekerüljön a Munka törvénykönyvébe, mely 2012. év augusztusában meg is történt. 2012. évi I. törvény XVII. fejezetét kell alkalmazni az iskolaszövetkezet által nyújtott szolgáltatás jogosultjaira.

Az erre a területre specializálódott diák munkaerő közvetítő, szervező cégek, elsősorban diákmunka közvetítéssel foglalkozó iskolaszövetkezetek nagyon professzionálisan, a törvényi előírásokat szem előtt tartva végzik munkájukat, ki kisebb, ki nagyobb lefedettséggel az ország határain belül. Gyors, rugalmas, nagyon jól alakítható a szolgáltatást igénybe vevő cég munkaerőtervéhez, ügyviteli szempontból nem jelent plusz terhet, mert az adminisztráció (munkaszerződés megkötése, NAV bejelentés, bérelszámolás, stb.) nagy részét a szolgáltató munkatársa végzi. A hallgató számára is több pozitívuma van, hiszen ellenőrzött, biztosan legális keretek között vállal munkát. Tanulás mellett gyakorlati tapasztalatot is szerez, támogatással, segítséggel lép be a munka világába és szembesül annak jó és rossz oldalával egyaránt.

Az iskolaszövetkezeteknél dolgozó diákok a feladatok széles tárházát képesek ellátni az egyszerű betanított munkától kezdve a speciális szaktudást igénylő munkákon keresztül akár a bonyolult szellemi munkákig. Gyártósori összeszereléstől adatrögzítésen, programozáson, tolmácsoláson, adminisztrációs munkakörökön, hostesskedésen át egészen a különböző gyakornoki pozíciókig nagyon tág a paletta. Gyakori jelenség, hogy a korábban diákként dolgozó munkatársat a tanulmányai befejezését követően felveszi a megrendelő saját állományába, hiszen kipróbált, a munkát elsajátító kollégáról van szó, ami mindkét fél számára előnyös. Az is tény, hogy az iskolaszövetkezetben dolgozott és gyakorlati tapasztalattal bíró végzős hallgatók elhelyezkedési esélyei sokkal kedvezőbbek azokkal a társaikkal szemben, akik semmilyen munkát nem végeztek.

Az iskolaszövetkezetek nagyon fontos szereplői a hazai munkaerőpiacnak. Csak az marad talpon, aki felkészült, naprakész piaci információkkal bír, fejleszt, képzi munkatársait, értékeli a teljesítményeket, minőségi teljesítményt nyújt megrendelői számára. Verseny folyik a diákokért is, hiszen csökken a diákok száma, a diák munkaerőre pedig növekszik az igény. De a verseny itt is jó tesz, hiszen folyamatos innovációra és megmérettetésre sarkallja az iskolaszövetkezeteket. Annak ellenére, hogy maga a feladat nem túl bonyolult, a háttérben az iskolaszövetkezetet működtető csapatnak nagyon komoly rendszereket kell felállítania annak érdekében, hogy a szolgáltatás megfelelő legyen. Természetesen a megrendelő „csak” azt látja, hogy megérkezett hozzá egy diák munkavégzésre, de ezt megelőzően ezt a diákot meg kell találni (az adottságok miatt „a munkaerő nem raktározható, nincs a polcon, fogason”), fel kell készíteni a munka világára, el kell végezni a szervezést, munkavégzést követően számfejteni, bért utalni. És eközben el kell nyerni mind a munkáltatók elégedettségét, mind a diákok bizalmát.

Az iskolaszövetkezetek jelentős hányada csatlakozott érdekvédelmi szervezethez – jelenleg kettő létezik, a DiákÉsz és az ISZOSZ – melyek eltökélt szándéka, hogy a több mint 30 éve létező és azóta intézményesült foglalkoztatási forma Hungarikummá válhasson.

Laczi Péter
Pannon-Work Iskolaszövetkezet
elnök