Elvállaltam egy irodai állást, délutánonként a varrodában dolgoztam, éjszaka pedig az albérletben varrtam

Mikor és miért választotta ezt a pályát?

A legfontosabb dolog, amely elindított a varrás útján, az a néptánc. Óvodás koromban kezdtem, még Fülöpszálláson, majd bekerültem a Kecskemét Táncegyüttesbe. Úgyhogy a néptánc sokáig meghatározó része volt az életemnek és máig nagyon szeretem. Sokat rajzoltam, festettem is gyerekkoromban, ruhakészítéssel viszont csak gimisként próbálkoztam először. Egyszer bátyám meglepetésként hazahozott a piacról egy használt varrógépet, akkoriban ugyanis gyakran mondogattam, hogy mennyire tetszenek ezek a régi eszközök. És ha már volt otthon, persze ki is próbáltam. De ekkor még nagyon kezdő voltam. Érettségi előtt nem igazán tudtam eldönteni, hova jelentkezzek. Az egyik opció az volt, hogy óvónőnek tanulok, anyukám nyomdokain, de végül az Óbudai Egyetem ipari termék-és formatervező mérnöki szakára jelentkeztem - mondván, ebből még bármi kisülhet, hiszen művészeti és mérnöki képzés is volt egyben. A tanulmányaim során végül az öltözéktervezés szakirányt választottam, mert már akkor motoszkált a fejemben, hogy ha varrással foglalkozok, akkor érdemes lenne nyitni a néptáncos világ felé. A fast fashion, az aktuális divat nem túlzottan érdekelt. 

Hogyan szerzett gyakorlatot? 

Asszisztensként kezdtem Ágoston Stefi ruhatervezőnél (TiCCi Rockabilly Clothing), majd a Fantasy Táncruha műhelynél folytattam. Itt tanultam meg a dresszekhez való rugalmas anyaggal dolgozni, mert ez fedőző és interlock varrógépet is igényel, az egyetemen pedig ezek használatában nem szereztem nagy rutint: kevés volt a tanár, így sorban álltunk, hogy kipróbálhassuk az eszközöket. Szüleim alapvetően támogattak a terveimben, de nekik az volt a véleményük, hogy kizárólag a varrásból itthon nem lehet megélni, ezért jó, ha van egy bejelentett állandó munkahelyem. Így elvállaltam egy irodai állást, délutánonként a varrodában dolgoztam, az albérletben pedig éjszakába nyúlóan varrtam. 

Tánczos Dorina

Nagyon fiatalon a saját lábára állt. Mi volt a terv és mennyire volt nehéz beindítani egy saját vállalkozást?

Személyes tapasztalatom volt, hogy a néptáncos lányoknak, nőknek nagyon nehéz beszerezni a dresszt, főleg a szép, egyedi kivitelezésű darabokat. Megvan a szoknya, a harisnya, a cipő, de a body hiányzik. Arra gondoltam, hogy megpróbálkozom ezzel, hátha van benne lehetőség. Néptáncos barátnőim sokat biztattak, enélkül talán nem is vágtam volna bele az egészbe. 2019-ben döntöttem úgy, hogy hazaköltözöm, és elkezdek komolyabban foglalkozni a varrással, 2020 januárja óta működik a vállalkozásom. Szüleim segítsége is rengeteget jelentett, főleg amikor még nem volt ennyi megrendelés. Először a családi házban, az emeleten rendeztem be a varrodát. Anyukáméknak soha egy szavuk nem volt, pedig sokan jöttek próbálni, akár még menyasszonyi ruhát is. A két bátyám is nagyon jó fej volt, ők is biztattak, amikor néha elkeseredtem, és aggódtam, hogy nem fog menni. 

Hogyan sikerült felfuttatni a céget és a TanDorin márkát?

A néptáncot az egyetem alatt be kellett fejeznem, de gyerekkori barátaimmal megalakítottunk egy csoportot Fülöpszálláson. Így benne maradtam a néptáncos körforgásban, eljártunk rendezvényekre, táncházakba. Először két barátnőm kezdte el hordani a dresszeimet próbákra, és sok pozitív visszajelzést kaptam. Felbátorodtam, megvettem az első, hat darabos kollekcióhoz az anyagokat, ezek a darabok 2021-ben készültek el. A szabásmintáknál akkor még segítettek a varrodában, de ma már minden munkafolyamatot én végzek. Először csak a baráti körből voltak vásárlóim, főleg néptánc tanárok. Majd kiugrottam a bőrömből, amikor befutottak az első megrendelések teljesen ismeretlen vevőktől, és elhittem: van igény a termékeimre. Egyre több helyre hívtak el árulni, fokozatosan nőtt a visszatérő vásárlók száma. Volt, hogy felhívott egy csongrádi tanárnő, hogy a műsorában huszonnégy lány lép fel és neki másnapra kellene ennyi dressz, tudom-e vállalni? Fantasztikus érzés, amikor a gyerekek vagy felnőttek a színpadon a ruháimban táncolnak! Olyan is előfordult, hogy odajött egy kislány, kiválasztott egy dresszt, bement az öltözőbe, felvette - és abból a fajtából még aznap elfogyott az összes, mert a csoporttársai mind olyat kértek a szüleiktől. Annak is mindig nagyon örülök, amikor fotókat kapok kicsiktől, nagyoktól, mert szeretnék megmutatni, hogy áll nekik a body. Az elején csak méretre varrtam ruhát, de ahogy egyre több lett a megrendelés, a konfekció méretekből már raktárkészletet is készítettem.

Évente két alkalommal fotózzuk a ruhákat, ilyenkor barátnőim és az ő gyermekeik a modellek, mert szeretném, hogy “hétköznapi” nők mutassák be a dresszeket.

Milyen egy átlagos napja?

Ez egy egyszemélyes műhely, nincs alkalmazottam. Ennek megfelelően nem is nyolcórás munka, és rugalmasan kell kezelnem a feladatokat, ahogy jönnek a megrendelések. Általában reggel és este nézem az üzeneteket, felveszem a rendeléseket, ha kérdés érkezik, megválaszolom. Szoktak tanácsot is kérni a vevők, hogy egy szoknyához milyen dressz állna jól - vagy fordítva -, ezekben is természetesen segítek. A szabásminták S, M, L plusz gyerek méretekben készülnek, ha nem konfekció méretre van szüksége a megrendelőnek, akkor a szabásmintát átalakítom az egyedire. Van, hogy egész nap csak szabok, majd másnap a varrással foglalkozom. Az anyagvásárlás Budapesten általában egész napos program. A csomagfeladást is én intézem, de az is gyakran előfordul, hogy egy rendezvényen veszi át a vevő a megrendelt ruhát. Havi egy-két vásáron veszek részt, advent idején is több helyszínen árultam. Tapasztalataim szerint fontos a személyes jelenlét, mert úgy veszem észre, a nők jobban szeretnek személyesen vásárolni. Azt mindenképpen megemlíteném, hogy egyik barátnőm elkísér minden vásárba, emellett írja és kezeli a közösségi oldalaimat - mindez óriási segítség számomra. Évente két alkalommal fotózzuk a ruhákat, ilyenkor barátnőim és az ő gyermekeik a modellek, mert szeretném, hogy “hétköznapi” nők mutassák be a dresszeket.

A néptánc ilyen népszerű, hogy elegendő megrendelést biztosít?

Úgy érzem, mára népszerű lett. Sok rendezvényen, fesztiválon vannak néptáncos programok, és a táncházakba is sokan eljárnak - olyanok is, akik nem egy egyesület tagjai, de szeretnek táncolni, szeretik a jó hangulatot. De egyébként sportoláshoz, baletthez és jógához is használják a dresszeket. Tavaly ősszel pedig Tóth Enikő illusztrátorral együttműködve valóban egészen különleges kollekciót tudtunk megvalósítani. Őt is gyerekkorom óta ismerem, nemrég együtt árultunk egy kézműves vásárban, és akkor kezdtünk el beszélgetni arról, hogy mennyire szeretnék saját mintás darabokat. Nagyon tetszettek az alkotásai, és benne volt a dologban. Utánajártam, hol lehetne nyomtatni az anyagot, Enikő pedig elkészítette a mintákat - volt közte virágos, szamócás és a kedvencem, bogaras is. A színeket úgy állítottuk össze, hogy egy dresszhez minél több szoknyát fel tudjanak venni. Azóta kijött egy karácsonyi kollekció is, így már elég nagy a választék, szép színes a standom a vásárokon.

Egy biztos, unatkozni nem fogok, de tele vagyok energiával!

Hogyan látja a jövőt? Milyen tervei vannak, szeretné-e bővíteni a vállalkozást, munkatársat felvenni, új termékkel előállni?

Ami biztos, hogy szeretnék egy nagyobb műhelyt, mert egyelőre egy szobában dolgozom, de ezt már kezdem kinőni. A feladatokat egyelőre győzöm egyedül, de lehet, hogy hamarosan keresek majd valakit, aki bedolgozik nekem. Nagy vágyam egy kis üzlet, ahol nemcsak a ruháimat, hanem más kézműves termékeket is lehet vásárolni. A saját mintás dresszek terén rengeteg az ötletem, lehet, hogy bővítem a palettát fitnesz nadrágokkal, sportmelltartókkal vagy fürdőruhákkal, és férfiaknak is tervezek ruhákat varrni. Úgy gondolom, manapság egyre nagyobb igény van egyedi, jó minőségű ruhákra. Az új termékekhez szükségem lesz új varrógépekre is a meglévő három mellett. Egy biztos, unatkozni nem fogok, de tele vagyok energiával!

Nyitókép: Bakó Studió, Fotók Tánczos Dorináról - Hraskó István