Érzelmileg intelligens, vagy kompetens a jövő munkása? - I.rész
Az átalakulóban lévő követelmények jelzésére és mérésére a fogalmi apparátus szintén bővül jóllehet az érzelmi intelligencia /EQ/, az érzelmi kompetencia /EK/ és az önmagában, bár komplexitásában használt kompetencia-fogalom felváltva jelennek meg a szakirodalomban. Melyik jellemzi találóbban azt a munkavállalót, aki bizton számíthat arra, hogy bármikor el tud helyezkedni az állandóan mozgásban lévő munkaerőpiacon.
Kihívás a munkahelyen
Az új szervezési koncepció lényege, hogy az üzemekben a vertikálisan egymáshoz kapcsolt műveleteket felváltja a koncentrált termelési egységek kialakítása, amelyek be- és kiszállító cégekkel veszik körül magukat. A termelési profil ugyan karcsúsodik, de a termelő egység többféle funkció ellátására képes. Ezzel leáldozik a napja a szakmákhoz, feladatokhoz kötődő specializációnak, és elsősorban azokra a sztár-dolgozókra építenek, akik az egész folyamatot átlátják. Egy ilyen sokoldalúan képzett reneszánsz embernek már kevésbé kell betagozódnia egy merev hierarchikus rendszerbe, nem szükséges betartania valamennyi szolgálati utat, a maga ura lesz, ha vezetője nincsen.
Az új típusú munkaerő kibővült mozgástérrel, de egyidejűleg megnövekedett felelősséggel bír. Elsősorban önmagát kell alkalmassá tennie a teljesítésre ahelyett, hogy másokat irányítson és ellenőrizzen, hiszen a többiek is önálló feladatok ellátására szerződnek a vállalathoz. Így válik lassanként munkavállalóból munkavállalkozóvá. Ebből a státuszából az is következik, hogy az állandósuló továbbképzése költségeit ugyancsak privatizálnia kell.
Egyes vélemények szerint a flexibilis emberek a kapitalizmus szociális karakterét is alaposan átformálják. Ha nem is megyünk ilyen messzire a következtetések levonásában, akkor is a piaci igények és ebből adódóan a szakemberszükséglet előre nem látható alakulása kikényszerítik a változásokat. Az üzemek kénytelenek csökkenteni a fix állományi létszámot, és külső forrásokhoz nyúlni, ha terjeszkedni akarnak. Egyre inkább olyan típusú munkaerőt keresnek, aki a feladat és felelősség konzekvens decentralizálásának a hatására önálló kompetenciákkal rendelkezik az adott területen.
A munkaerő-állomány flexibilissé válása egy olyan folyamat, amelynek senki sem látja a végét. Az tény, hogy szűkül a belső szilárd mag, és körülötte bővül a kívülről és rövid távra szerződtetett munkatársak hálózata. Ezen a fő tendencián belül is megfigyelhetők a visszalépések a jól bevált belső kapacitások irányába. A változások azonban állandósulnak, hol az előrehaladásban, hol a hátralépésben nyilvánulnak meg.
Tovább a következő részhez >>
Szerző: Dr. Forgács Katalin
Kihívás a munkahelyen
Az új szervezési koncepció lényege, hogy az üzemekben a vertikálisan egymáshoz kapcsolt műveleteket felváltja a koncentrált termelési egységek kialakítása, amelyek be- és kiszállító cégekkel veszik körül magukat. A termelési profil ugyan karcsúsodik, de a termelő egység többféle funkció ellátására képes. Ezzel leáldozik a napja a szakmákhoz, feladatokhoz kötődő specializációnak, és elsősorban azokra a sztár-dolgozókra építenek, akik az egész folyamatot átlátják. Egy ilyen sokoldalúan képzett reneszánsz embernek már kevésbé kell betagozódnia egy merev hierarchikus rendszerbe, nem szükséges betartania valamennyi szolgálati utat, a maga ura lesz, ha vezetője nincsen.
Az új típusú munkaerő kibővült mozgástérrel, de egyidejűleg megnövekedett felelősséggel bír. Elsősorban önmagát kell alkalmassá tennie a teljesítésre ahelyett, hogy másokat irányítson és ellenőrizzen, hiszen a többiek is önálló feladatok ellátására szerződnek a vállalathoz. Így válik lassanként munkavállalóból munkavállalkozóvá. Ebből a státuszából az is következik, hogy az állandósuló továbbképzése költségeit ugyancsak privatizálnia kell.
Egyes vélemények szerint a flexibilis emberek a kapitalizmus szociális karakterét is alaposan átformálják. Ha nem is megyünk ilyen messzire a következtetések levonásában, akkor is a piaci igények és ebből adódóan a szakemberszükséglet előre nem látható alakulása kikényszerítik a változásokat. Az üzemek kénytelenek csökkenteni a fix állományi létszámot, és külső forrásokhoz nyúlni, ha terjeszkedni akarnak. Egyre inkább olyan típusú munkaerőt keresnek, aki a feladat és felelősség konzekvens decentralizálásának a hatására önálló kompetenciákkal rendelkezik az adott területen.
A munkaerő-állomány flexibilissé válása egy olyan folyamat, amelynek senki sem látja a végét. Az tény, hogy szűkül a belső szilárd mag, és körülötte bővül a kívülről és rövid távra szerződtetett munkatársak hálózata. Ezen a fő tendencián belül is megfigyelhetők a visszalépések a jól bevált belső kapacitások irányába. A változások azonban állandósulnak, hol az előrehaladásban, hol a hátralépésben nyilvánulnak meg.
Tovább a következő részhez >>
Szerző: Dr. Forgács Katalin
Müller úr, aki egy szakmailag sikeres macsó, egy reggel női testben ébred - s ezek után nőként kell boldogulnia.
Jön a home office sorozat az "új normálisról"?