Hazai gyerekmunka: a szereplők cinkosan összekacsintanak

A gyerekmunkáról mindenkinek "dickensi életképek" jutnak az eszébe. Üzemekben, a szülőktől távol, rettenetes munkakörülmények közt robotoló kis kezeket látunk magunk előtt, vagy a Távol-Keleten ipari előkészítő, és rosszul fizetett kézműves munkát végző mini-munkásokat képzelünk magunk elé.

"Az csak a fejünkben élő kép, hogy a gyerekmunkás az, aki gyárakban, üzemekben, a szüleitől távol végzi a rosszul fizetett bérrel honorált munkáját. A valóság ennél sokkal prózaibb" - kezdi gyermekmunkáról szerzett tapasztalatainak megosztását Gyurkó Szilvia, az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány gyermekjogi igazgatója. A világban ma közel 250-300 millió gyerek dolgozik, de csak 2-3 százalékukra igaz ez a kép. A valóságban a szülőkkel együtt, 60 százalékban mezőgazdasági tevékenységet végezve tengetik ezek a gyerekek a mindennapjaikat.

Családi munkaerő versus jövő

Ma számtalan olyan kultúra létezik, amelyben egy-egy család munkaerejét fizetik meg a napszámos munkák végzése során. Ebbe pedig a gyerekek tevékenysége is beleszámít. Illetve a nehezen végezhető, speciális szaktudást nem igénylő, arra könnyűszerrel betanítható, egyszerű tevékenységeket végzik ezekben a kultúrkörökben a gyerekek. Ezekre a munkákra már 5-6 éves gyerekeket is gyakran befognak. Ez az igazi arca ma a gyermekmunkának.

Valószínűleg egyszerűbb az első képet fenntartani akár a médiának, akár a társadalom többi szereplőjének, mint szembenézni a valódi képpel. Más kérdések merülnek fel a gyerekmunkával kapcsolatosan abban az országban, ahol általános a szegénység, elérhetetlenek az iskolák, és nincs más választása a családnak azon kívül, hogy beállítja a napszámba a gyerekeket is. De természetesen ezekben az országokban sem lehet alapvetőnek és természetesnek tekinteni ezt a szörnyű mechanizmust, amely szinte lehetetlenné teszi a kilábalást.

Gyurkó Szilvia példaként említette az iskolarendszer megközelíthetetlenségét Dél-Amerikában, ahol az oktatási rendszerben jelenik meg mikro szinten a társadalmi probléma. A városokban még csak-csak lehetőséget kapnak a gyerekek arra, hogy felnőve kilábaljanak a nyomorból, de vidéken az elérhetetlen oktatás miatt ez szinte lehetetlen. Ezen kívül maga a tény, hogy a szülők nem tudják "hova tenni" a gyereket, és ezért viszik magukkal dolgozni, szintén a gyerekmunka előfordulását erősíti. Mindezen tényezők mellett hamar elfogadottá válik a farizeus gondolat is, amely szerint kifejezetten jó, ha együtt dolgozik a gyerek a szülővel, hiszen így "ránevelődik" a munkára. Ez a kijelentés pedig már idehaza is több irányból, több szintéren megfogalmazódott.

Amikor idehaza leszállították a tanköteles kort, nem biztos, hogy számolta azzal, hogy ennek következtében megjelennek a 16-18 évesek a munkaerőpiacon, és alapvetően megváltozik a helyzet a gyerekmunka terén. Ezek a tinik ugyanis elkeserítő helyzetbe kerülhetnek akkor, amikor idejekorán kikerülnek az iskolapadból.

Kevesen gondolnak rájuk gyerekként, pedig ők is azok még. Gyerekek, akik képzettség nélkül, rettenetes rossz alkupozícióból vágnak neki a munkakeresésnek, és lyukadnak ki a jó munkakörülményeket ritkán adó feketemunka és az időszakos munka ingoványos talaján. A közbeszédbe bekerült a gyerekmunka, mint közérdek is. Ez a kijelentés, a szakember szerint, szintén olyan kijelentés, ami nem igaz.

Hányszor hallhatjuk, hogy ha a gyerek is együtt dolgozik a szülőkkel, akkor annak örülhetünk is, mert legalább van munkája a családnak, jövedelme, amiből éldegél, és fontosabb a bevétel, mint az a veszteség, ami a gyereket éri. Hiszen később is ráér azt megtanulni, amit most a munka miatt elmulasztott. Ez az a pont, ahol - Gyurkó Szilvia szerint - érdemes elgondolkodni azon az attitűd párhuzamon, ami egy 9 éves, vietnámi prostituált gyerek "munkába állítása" és a hazai gyerekmunkások "befogása" mögött zajlik. Ott is azt hallani, hogy a gyerek bevétele nélkül a családja nem tudna megélni, és máskor is meg tudja tenni azokat a dolgokat, amelyekről a "munka" miatt lemarad a gyerek. Ez azonban csak a hazug felnőtt társadalom narratívája, ami a gyerek érdekét teljességgel figyelmen kívül hagyja.

A szakember szerint kisgyerekkorban, az otthonában, illetve a gyerek számára fontos felnőttek körében lehet munkakultúrát fejleszteni. Ha egy 12 éves gyereknek a házimunka során feladata és ehhez tartozó felelőssége is van, akkor abban a környezetben sokkal tudatosabbá válik. Nem biztos, hogy ehhez egész nyáron, 12 órában lángost kellene sütnie.

A feketemunkást azonosan kezelik a fekete-gyerekmunkással

Az Alapvető Jogok Biztosának a Hivatala végzett 2010-ben egy kutatást Gyerekjogi Projekt címen arról, hogy milyen szankciókkal kell szembenéznie annak a munkáltatónak, aki gyereket foglalkoztat feketén. Megállapították, hogy nincs előírás azzal kapcsolatosan, hogy értesíteni kell a gyermekek védelmére hivatott szerveket, ha egy ellenőrzés során a munkaügyi felügyelőség gyermekkorú munkavállalót talál. Az ombudsman szerint jogszabályi rendelkezések hiányai veszélyeztetik a gyermekek védelemhez, gondoskodáshoz való jogát, jogbiztonságát. Még 2008-ban az M7-es építkezésénél szóltak sajtóbeszámolók arról, hogy feketén foglalkoztatott gyerekeket találtak a Munkaügyi Felügyelet munkatársai. Ezután indított az ombudsman vizsgálatot.

Ennek során az állampolgári jogok biztosa megállapította, hogy "jelenleg nincsenek speciális, kifejezetten a gyermekek esetében alkalmazható eljárási előírások, így ha a helyszíni ellenőrzés során kiskorú foglalkoztatását észlelik, az ellenőrök a "szokásos", azaz a felnőtt munkavállalóknál alkalmazott módon járnak el". A munkaügyi felügyelőségek - jogszabályi rendelkezések hiányában - bizonytalanok abban, hogy a kiskorúak jogellenes foglalkoztatását jelezniük kell-e a gyermekvédelmi hatóságnak. Az "eset súlya", azaz a kiskorú életkora alapján, alkalmilag döntenek az értesítésről. A szóban forgó ügyben nem tájékoztatták a gyermek tényleges tartózkodási helye szerint illetékes jegyzőt vagy gyermekjóléti szolgálatot - akkor sem, amikor azt a megyei gyámhivatal több mint egy hónappal az ellenőrzést követően kérte. Csupán további egy hónap múlva értesítette a munkaügyi felügyelőség a bejelentett lakcím szerint illetékes gyámhivatalt.

A konkrét esetet vizsgálva kiderült a helyi jegyző és Gyermekjóléti Szolgálat mulasztása is. Bár hivatalos úton valóban nem kaptak jelzést, a jegyzőnek tudomással kellett bírnia a gyermekmunkáról, hiszen ő maga és a polgármester is több országos sajtóorgánumnak nyilatkozott arról, hogy a faluban élő gyermekek munkát vállaltak az autópálya építkezésen. Arról is beszámoltak, hogy még Borsod megyéből is költöztek a településre családok, hogy a sztrádaépítésen dolgozzanak. A jegyzőnek, mint a gyermek védelméért felelős, elsőfokú gyámhatóságnak ennek alapján hivatalból észlelnie kellett volna az érintett gyermek veszélyeztetettségét, és intézkednie kellett volna legalább a munkaügyi ellenőrzéssel érintett gyermek védelembe vételéről. Az iskolaidőszak alatt ugyanis a 13 éves gyermek jogellenes foglalkoztatása a kiskorú veszélyeztetettségének minősül, amely esetén a jegyző intézkedni köteles.

Hamis összekacsintás

Az Ombudsmani Hivatal a fent említett, 2011-ben publikált "Gyermekjogi projekt" című kutatásának eredménye is alátámasztja Gyurkó Szilvia véleményét. A szakember szerint a hazai helyzetben a leginkább aggasztó az összes szereplő cinkossága.

A foglalkoztatók alapvetően nem rosszindulattal állnak a helyzethez, de nem gondolják végig, hogy kinek ártanak és kinek is segítenek a gyerekek foglalkoztatásával. A család, amely a bevételt és a segítséget látja a gyerekek munkájában szintén nem azt támogatja a működése során, hogy a gyerekek a képességeiket kibontakoztassák, hanem inkább egy kétséges értékű kulturális tradíció fenntartása mellett érvelnek.

A sor végén pedig sajnos maga a gyerek áll, aki - bár igazából a legkevésbé szeretné az unalmas, hozzáadott értéket nem igazán termelő munkát végezni -, de az anyagi ellenszolgáltatásért cserébe belemegy ebbe a játszmába. Igazi drámai helyzetet teremt az, hogy ez az összejátszás gyakorlatilag felmérhetetlenné teszi a valós helyzetet. Ezek együttes helyzete teremti meg a magas látenciát a hazai gyerekmunka terén. Gyurkó Szilvia szavai szerint a "hamis érdekszövetség" pedig segíti azt, hogy bizonyos társadalmi rétegekben a jövőt lassan de biztosan felőröljék.